@tenykozleseim @lampasch @diogenesz2020portugal @kilteh @berciktya @nyominez @viteez @drszoszie
Zsuzsi ma reggel áthozta Bubut, aki - Zsuzsi távozása után - a parkettára pisilt, szétcsúsztak a lábai, oldalra dőlt és nyitott szemmel nem reagált semmire: biztos voltam benne, hogy itt a vége és persze totálisan pánikba estem, de azért közben simogattam folyamatosan, hogy érezze, ott vagyok Neki😭
Zsuzsi visszafordult a melóból, rohantunk a dokihoz, aki szerint már nem sok remény van, de mivel nincs akut fulladásveszély, adott még étvágygerjesztőt és booster injekciót, illetve nekünk is kell délben étvágygerjesztőt és este vízhajtót adni.
Zsuzsival megbeszéltük, hogy ha itt az idő elengedjük Őt, de az agyam egyszerűen nem veszi be: zokogtam ma már vagy 6-8 alkalommal, de úgy, hogy alig kaptam levegőt (vezetni is fasza volt így) és azt hittem, elájulok...😔
Belegondoltam, hogy a közel 17 év alatt mennyi közös élményünk volt - kistestű kutya lévén kvázi mindenhol ott volt velünk: utazások, külföldre költözés, ágyban, kirándulások alkalmával, gyakorlatilag a gyerekünk volt - és egyszerűen próbálom a gondolatot elfogadni, hogy egyszer - talán nem is olyan sokára - nem lesz itt, de sem lenyelni, sem kiköpni nem tudom...😞
Most hazaérve evett egy csomó jutifalit - mármint ahhoz képest csomó, hogy napok óta gyakorlatilag nem evett -, ivott, pisilt, mászkál, érdeklődő. Remélem, ez nem egy utolsó fellángolás...🙏🤞
Éjjel itt alszom a kanapén: leszarom, hogy elváltunk, de ott akarok lenni, ha elmegy az örök vadászmezőkre...😞😭
Zsuzsi fantasztikus volt: mint mindig, ha vészhelyzet volt a közös életünkben, ő ragadta magához a kormánylapátot, mondván, "Túrahelyzet van": egyszerre simogatta Bubut és vigasztalt engem, miközben nyelte a saját könnyeit... Rendkívüli nő, most még jobban fáj, hogy így alakult...😞
Nem szoktam ilyen kérni, mert nem hiszek benne, de zuhanó repülőgépen nincsenek ateisták, szóval kérnénk egy kis chit, ha lehet 🙏
Köszönöm, hogy vagytok!
