ildingland

Minden, ami egy kicsit másmilyen.

[ildingland]

Jaj de szép a karácsonyfa,

Angoléknál már december 4-e óta áll a nappaliban. Mindig ilyen korán díszítik, így karácsony éjjelén a Mikulás sokszor már félig kiszáradt, kókadó ágak alá kénytelen az ajándékokat letenni.

[ildingland]

BBC, a közszolgálati média

Egyre többször töltöm szabadidőmet BBC műsorok nézésével. Először csak reggeli/ebéd/vacsora közben kapcsoltam be a tévét, majd azt vettem észre, hogy egyre nehezebben szabadulok előle. Mert érdekesek, hasznosak és olykor még viccesek is a műsorok. Az utóbbi időben például hatalmas kedvet érzek a kertészkedéshez, hála a "Garden Rescue" és a "Gardeners' World" programoknak. Most már tudom, hogyan építsek virágágyást, kerti tavat, fapadlós teraszt, hogyan kell metszeni, ültetni, szüretelni.

A BBC az itteni közszolgálati média. De míg a magyar közmédia költségvetését az országgyűlés szavazza meg, a brit az állampolgárok előfizetéséből finanszírozza magát, így valóban független tud lenni. Reklámokat nem sugároz. A BBC a közszolgálati újságírás etalonja - tanultuk az egyetemen, így hát gondoltam, megnézem magamnak.

EMBERKÖZELI

Már a legelső angliai látogatásom alkalmából leültem megnézni  a "BBC News at 6"-et, az esti híradót. Elsőre furcsállva fogadtam - aznap nem történt sok minden a világban, a híradó perszonalizált sztorik folyama volt. Meggyilkoltak egy fiatal lányt, aki jó tanuló volt, testvérei voltak, erről meg arról álmodott, az osztálytársai szerették, az anyuka meg zokogott. Meglepett, hogy a közszolgálati tévé a kereskedelmi csatornákra jellemző bulváros történetmesélést választotta eszközéül. A független közszolgálatiság fogalma eddig a tényszerű hírközlést jelentette a fejemben, ahol az emberek tömegeit érintő történésekről és tervekről számolnak be. De itt Angliában a közszolgálatiság túlmutat ezen, a társadalmi összetartás és szolidaritás jegyében bevonja az embereket személyes szinten is. És tényleg, hogyan máshogy tudnánk együttérzést és együtt gondolkodást ébreszteni, ha nem a különböző emberek különböző helyzetének bemutatásával?

A múlt héten (vagy előtte, mivel napokig írtam ezt a posztot :) vezető hír volt egy súlyosan mérgező dizájnerdrog terjedése a londoni hajléktalanok között. A BBC riporterei már előző hónapban is foglalkoztak a kérdéssel, egy fiatalabb hajléktalan férfit interjúvoltak meg, aki akkor még büszkén mesélte, hogy már három hete nem nyúlt az anyaghoz. Hogy mi lett a vége, sejthetjük. Az ő történetén, halálán és személyes kapcsolatain keresztül mutatták be a dizájnerdrogok veszélyeit és a londoni hajléktalanok mindennapi életét. Együttérzően.

A nyár elején, amikor a Brexit kampány folyt, a BBC One teret biztosított az egyszerű emberek, az állampolgárok véleményének. Az esti híradó után 2-3 perces kis portrékat sugároztak, amelyekben bemutattak egy-egy embert (foglalkozása, hobbija, és indirekten az életkörülményei alapján), aki elmondta, hogy a kiválásra vagy a maradásra fog-e szavazni és miért. Mindezt kiegyensúlyozottan, egyik nap "leave" másik nap "remain" párti ember került adásba, saját természetes környezetében. Az amerikai elnökválasztásról sem csak a helyi tudósítókat, hanem az utca emberét is kérdezték.

Egyszóval emberközeliek a műsorok. Ma az egyik délutáni sorozatban Down-szindrómás színész játszott fontos mellékszereplőt, tökéletes alakítással. A BBC műsoraiban gyakran látni mozgássérült vagy súlyosan beteg embereket, néha meleg párokat is. Hiszen itt élnek velünk a való életben, a tévében miért ne jelenhetnének meg?!

Itt a közszolgálati média képernyőjén leképeződik a társadalom összetétele, és a műsorvezetők is lehetnek akármilyen karakterek- nem csak a fiatal, nagyvárosi, nagy dumás, trendi csajoknak és pasiknak áll a világ.

INFORMATÍV

A BBC műsorai törekednek a közérthetőségre. Úgy teszik érthetővé a tanulatlanabb rétegeknek a híreket, hogy az ne legyen kellemetlen a képzett, jól informált embereknek sem. A BBC-nél sosem mennek le dedóba - röviden, tömören, velősen magyarázzák el pl. az alapvető gazdasági összefüggéseket. A politikusoknak soha nem kérdeznek alá, sőt, politikai műsorokban a műsorvezetők profin rántják le a leplet a hazugságokról, füllentésekről, és nem elégednek meg a kitérő válasszal.

Nagyon-nagyon szeretem a BBC-t! Ritkán fordul csak elő, hogy (enyhe) elfogultságot éreznék a riportjaikon. A délutáni műsoraik informatívak és jókedvűek, van szó fogyasztóvédelemről, bűncselekmények megelőzéséről. Bemutatják az Egyesült Királyság különböző tájait ingatlankereséssel vagy kertészkedéssel egybekötve, foglalkoznak brit régiségekkel és aukciójukkal, vagy éppen kidobásra ítélt bútorokat varázsolnak újjá.

A BBC minden évben gyűjtést szervez hátrányos helyzetű gyerekek megsegítésére a "Children in Need" alapítványukon keresztül, amelyet több műsorban promotálnak. Az egyik vidéki életet bemutató műsoruk különkiadásában jótékonysági gyalogtúrákat szerveztek. Az egyik túrán egy olyan négygyermekes család vett részt, ahol az apuka halálos beteg, hónapjai vannak csak hátra - a Children in Need alapítvány pedig otthonlátogató pszichológust biztosít a 3-7 éves gyerekeknek, hogy segítse az apuka elvesztésének feldolgozását, és megelőzze, hogy a család kétségbeessen. Egy másik túrán egy olyan tinédzser lányt mutattak be, akinek mindkét lábszárát amputálni kellett, és a BBC alapítvány segítségével kapott protézist, amellyel újra sétálni is tud - és teljesítette a csapattal a 12 kilométeres hegyvidéki túrát.

Hogy mit szeretek a legjobban Angliában? A szociális érzékenységet.

[ildingland]

RSPB Nature Reserve

[ildingland]

Honnan jön az angol használt ruha?

Magyarországon a megunt, de még jó állapotú ruháinkat a nagy áruházak parkolóiban helyezhetjük el ruhagyűjtő konténerekbe. Aztán vagy géprongy lesz belőlük, vagy jó esetben tényleg egy jótékonysági szervezethez kerülnek... vagy még a tárolóból kiszedi magának egy rászoruló.

Angliában a jótékonysági használtruha-gyűjtést hagyományosan a "charity shopok" végzik. Körülbelül 8500 ilyen jótékonysági kisbolt működik az országban, és a ruhákon kívül mindenféle használati- és dísztárgyat is átvesznek és árulnak. Alkalmazottaik közül sokan önkéntességi alapon dolgoznak.

A hozzájuk bevitt árukat átválogatják, egy részét eladják bálás használt ruhának, a másik részét pedig kiteszik az üzlet polcaira, a használt ruháért vagy kis antik kincsekért betérő angoloknak. A bevételt a velük kapcsolatban álló jótékonysági szervezetekhez juttatják el. Nagy-Britannia szerte évi 300 millió font gyűlik így össze.

Nem csak a charity shopokban zajlik jótékonysági gyűjtés. Angliában szinte minden kiskereskedelmi bolt kapcsolatban áll egy-egy jótékonysági szervezettel, számukra a kasszák mellett gyűjtőperselyben lehet hagyni a visszajárót. Hagyománya van annak is, hogy a bolti alkalmazottak évente egy-két alkalommal különféle süteményeket sütnek, az üzlet bejáratához felállítanak egy nagy asztalt, a betérő vásárlók pedig becsületkassza alapon vesznek belőlük. A lakberendezési és barkácsáruházban, ahol dolgozom, pont a múlt héten volt egy ilyen. A bevétel egy, a rákbetegek életét segítő szervezethez került.

[ildingland]

Neonszínű hanga Az angolok kimaxolják a kertészkedést. *.*

[ildingland]

Hivatalos levelek

Elolvadok. Az elmúlt két napban, igen, szeptember közepén 30-32°C volt. Májusban volt még egy ilyen nagy hőhullám, egész nyáron pedig összesen egyszer. Ez az időjárááás!... :D

De ez csupán a bevezető, igazából abból az alkalomból írok, hogy megkaptam az első levelemet az angol adóhatóságtól. A HMRC-től egészen más érzés levelet kapni, mint a NAV-tól. Bár félve nyitottam ki, egy pillanat alatt kiderült a lényeg, és hatalmas mosolyt csalt az arcomra. Adótúlfizetésem van, a hatóság 18 fonttal tartozik nekem. Jeee! És ami a legszuperebb, hogy az azonnali visszaigénylést egyszerűen elintézhetem a weboldalukon, de ha várok, 45 nap múlva maguktól is visszautalják. Imádom az angol közigazgatást.

Minden hivatalos levelet teljesen átláthatóan, 14-16-os betűmérettel írnak, hogy a gyengébben látók is el tudják olvasni, a lényeget címsorral emelik ki, és az egész biztosan nem hosszabb egy-két A4-es oldalnál. Minden hivatalos levél úgy van megszövegezve, hogy az angolul kevésbé tudók is megértsék. És érkezett már hivatalos levelem újrahasznosított papíron is. :)

Szeretem, hogy ilyen emberi a rendszer. Például ha jogosítványt szeretnél csinálni, de még csak az elméleti vizsgán vagy túl, már akkor is lehet tanulóvezetői jogsid. Ennek a birtokában már vezethetsz közúton, ha ül melletted egy tapasztaltabb vezető (aki tehát bármilyen rokonod, ismerősöd lehet, ha több mint három éve rendelkezik jogosítvánnyal). Így tényleg felkészülten mehetsz vizsgázni, nem kell oktatót fizetned minden gyakorláshoz.

[ildingland]

Te mennyit keresel?

A magyar ember válasza a kérdésre az, hogy "havi x ezret". Az angolé pedig az, hogy "évi x ezret". Egyáltalán nem beszélnek a jövedelemről hónapokra lebontva. Talán azért van ez így, mert egy angolnak nem kérdés, hogy meg tud-e élni a keresetéből, az összeg inkább a foglalkozása presztízsét fejezi ki. Angliában a jövedelem évi 11 ezer fontig (tehát körülbelül havi 330 ezer forintig) teljesen adómentes.

[ildingland]

Tesco PR

[ildingland]

Kánikula tanév közben

32°C van. Én meg angolosan, az időjárás apropóján írok új blogposztot. Akárcsak legutóbb. :D Ma a tikkasztó hőségben elsétáltam a közeli búzaföldek mellett. A földeket szegélyező csalános és szederbokrok árnyékában pedig kabócákat találtam. Biciklilánc hangú kabócákat. A zizegésük számomra a természet nyári ritmushangszere, olyan "muzsika", amely a gondolataiban elmélyedt embert visszarántja magával a jelenbe. Jó, hogy itt is előbújnak a melegben.

Ma megtudtam, hogy a brit iskolákban a nyári szünet kb. július végétől szeptember elejéig tart (régióként egy kicsit eltérhet). Bár év közben többször van egy-két hét hosszúságú szünet, valahogy nem irigylem a diákokat, akik ma is réteges egyenruhában mentek iskolába. Az iskolák egyenruhái amúgy lenyűgözően szépek és jól szabottak. Ing, öltöny, nyakkendő a fiúknak, szoknyás kosztüm blúzzal a lányoknak. Olyan elegánsan járnak iskolába, ahogyan én még most felnőtt fejjel se tudnék felöltözni.

[ildingland]

Meleg nyári este van.

Végre, 23°C este 9-kor... igaz, ez is messze elmarad a magyarországi júliusi estéktől, de azt hiszem, aki a kicsit nem becsüli... Azért is nagy az örömöm, mert például tegnapelőtt még csak 16 fok volt összesen, amikor ki akartam ülni a kertbe vacsorázni. Visszafordultam az ajtóban.

Úgy látszik hallatszik, a tücskök nem igazán rajonganak ezért a helyért. Nem hallani egyet sem az utcánkban. Valamikor azért majd elmegyek egy nagy esti sétára a kertek alatt, kihegyezett füllel, ha pedig egyet sem találok, lehet, hogy megcélzom a kisállateledel boltot egy rakat tücsökért, hogy betelepítsem őket a kertbe. Csak áruljanak "zenélőset"! :D  Nagyon hiányzik a ciripelés.

Kellemes élmény azonban, hogy a nyárillat itt is nyárillat. Az angolok igényes és jó kertészek, minden virágágyásba tudatosan többféle növényt ültetnek, úgy, hogy mire az egyik levirágzik, a másik kinyíljon. Ezért minden hónapban van dísze a kertnek, öröme az embernek, és illata a nyárnak. De csak a nyárnak. Tavasszal általában semmilyen illat nincs a levegőben, rossz esetben téli zimankós szénszag kíséri az áprilisi hideget.

Jelenleg a levendula, a rózsabokrok és a hársfák virágoznak. Csodálatos összeállítás.

Update: A földeken sem hallatszik egy tücsök sem. Túl hideg nekik ez a hely. :(

[ildingland]

Kanálisok

[ildingland]

Erdők és kanálisok

Ha kirándulni támad kedvem, Magyarországon megszoktam, hogy arra megyek, amerre szeretnék. Végtelen erdők, falu menti puszták, hiányos vadkerítések.

Itt Essex megyében ez nem igazán van így. Egyrészt szinte alig vannak erdők. Amik vannak, azok is kis területen, elkerítve, hajópadló-burkolattal fedett ösvényekkel. Van olyan erdő a közelben, amelyet csak munkaidőben lehet látogatni - természetvédelmi terület, portásnénivel a bejáratnál... én pedig pont, hogy munkaidő után szeretnék menni. :( Másrészt bár tele van mezőgazdasági területtel a környék, szintén mind el van kerítve, véletlenül lehet csak rálelni egy-egy közterületnek számító, botrányosan keskeny ösvényre. Valószínűleg a vidéki autóutak is azért olyan kacskaringósak és szűkek, mert a magántulajdon védelme mindig erősebb volt, mint az állam racionális nyomvonalú útépítési szándéka, ezért a nálunk megszokott államosítási-kártérítési huzavona helyett itt szimplán csak leaszfaltozták a többszáz éve kitaposott földutakat.

Az angolok szeretnek hajókázni, és nemcsak a tengeren, hanem a vidéket behálózó kis folyókban és kanálisokban is. Sok családnak van csónakszerű lakóhajója, ha kirándulni támad kedvük, vízre szállnak. Ismerek egy friss nyugdíjas párt, akik évente kétszer egy-egy hónapot töltenek így távol, kutyájukkal együtt a fedélzeten. Hallottam olyan civil szervezetről is, akik akadálymentesített hajókkal viszik el a mozgássérült gyermekeket egy körre.

A csatornák mentén a "szárazföldi kirándulók" is túrázási lehetőséghez jutnak. A zsilipeknél kis kávézók létesültek, hogy a hajókázóknak legyen hol megebédelniük, amíg kiegyenlítődik a vízszint. Vannak, akik a kanálisok partjára építik házaikat, és így nemcsak külön bejáratú csónak dokkal, hanem kerti vadkacsa családdal is büszkélkedhetnek.

[ildingland]

Nehéz olvasmány

Amikor kiterveltem a blogomat, az a gondolat vezérelt, hogy viszonylag kedves, olvasmányos, könnyen emészthető témákról írjak, röviden. Mert nincs is jobb egy csattanós egypercesnél, vagy egy kis elmélázgatásnál a valóság egy szeletén. Mindannyiunkban megvan a vágy, hogy képben legyünk ismerőseink és szeretteink életútjával, de a közösségi médiás szelfik bizony nem mondanak eleget, a nagyobb lélegzetvételű szövegektől pedig sokszor megijedünk.

És akkor megtörtént az EU Referendum és a kilépés győzelme Nagy-Britanniában. Ötven A4-es oldal és egy végigbeszélgetett éjszaka is kevés lenne, hogy részletezzem életünk lehetséges forgatókönyveit, a személyes tragédiákat és félelmeket, amelyekről hallottam az ismerősi körömben.

Az elmúlt néhány napban szó szerint kiolvastam a BBC-t és a magyar médiumokat a témában, hogy felmérjem a gazdasági, politikai és kulturális vetületeket. Az az ember vagyok, aki a kommentek bújásával is órákat tud eltölteni - imádom a különböző nézőpontokat, és szerintem bármilyen cikk csak az olvasói véleményekkel együtt ad át igazi információt.

Szóval kavarognak a fejemben a gondolatok. Kimondottan csalódott vagyok a vidéki Anglia kultúrájával, a kilépésre szavazó emberek indokaival, a brit különutasság hagyományaival kapcsolatban. Próbáltam megérteni őket, de nem tudom. Úgy érzem, hogy ellentmondanak egymásnak az értékrendjeink. (És most azokról az emberekről beszélek, akik többé-kevésbé ésszerű észszerű alapon szavaztak a "Leave-re", nem pedig a végtelenül tájékozatlan xenofóbokról.)

Bár valószínűleg a kilépéssel Nagy-Britannia nem  vágja majd el teljesen magát az EU-tól, nem kerül "harmadik ország" kategóriába, félelmetes, hogy a szavazóknak ez lenne az ideális világkép. Például a szabad mozgás korlátozása... hogy a saját gyerekeik elveszítsék a más európai országban való letelepedés és munkavállalás jogát. Vagy például a volt gyarmati területekkel és az USÁ-val való kereskedelem élénkítésének ideálja, miközben a "Leave" szavazók magukat globalizációellenesnek vallják.

Az, hogy mi volt a politikai elit szándéka, és vajon miért mentek ebbe az irányba a dolgok, nem tudhatom, nincs kapacitásom átlátni az ügy komplexitását, bármennyit is olvasok róla. Nagyon remélem, hogy nem ebből a '80-as évek beli szatírából kapták a politikusok az ötletet, a szavazók pedig az inspirációt: Yes Minister

És akkor most ezt a témát itt rövidre zárom. De személyesen szívesen beszélgetek róla. :)

[ildingland]

Málta

[ildingland]

Külföldi nyaralók

Otthon a Spektrum Home tévécsatorna a kedvencem, azon belül is az "El a ködös Albionból"-t szoktam leülni megnézni. A BBC által gyártott műsorban (eredeti címén "Escape to the Continent") középkorú és idősödő brit házaspároknak segítenek ingatlant találni és letelepedni más európai országokban.

A nyugat-európai nyugdíjasoknak valódi vásárlóerejük van. Miután a gyerekeik kirepültek a családi fészekből, sok angol pár dönt egy világkörüli hajóút vagy egy izgalmasabb helyre költözés (esetleg mindkettő) mellett.

Angliában egy átlagos családi ház értéke 150 millió forint. Ebből a pénzből saját tengerparti lejáróval rendelkező, kacsalábon forgó palotát lehet venni Horvátországban. Vagy egy új építésű apartmant a portugál és spanyol partokon, több hálószobával, hogy legyen elég hely a látogatóba érkező gyerekeknek és unokáknak. Vannak, akik az osztrák síparadicsomokat választják új lakóhelyül.

A családok üdülés céljából is vesznek ingatlanokat külföldön. Az olykor meglehetősen esős, szürke, hideg nyár elől szívesen menekülnek Portugáliába vagy Spanyolországba, minden tágabb rokonsági körben akad valaki, akinek van egy kis nyaralója vagy lakása ezekben az országokban.

A britek rengeteget utazgatnak Európában, de magukat mégsem tartják igazi európainak, az Egyesült Államokat érzik közelebb a szívükhöz. Az "európai" jelző számukra az egybefüggő szárazföldi területet jelenti, ők szigetként különállóként gondolnak magukra. Lehet, hogy az etnocentrikus közoktatásuk tantervéből kifelejtették a lemeztektonikát.

Ma van az EU Referendum napja. Kíváncsian várom az eredményt.

[ildingland]

Esküvők

Hazaértünk Máltáról. Mármint Angliába. Két és fél év alatt most voltam ötvenedszerre a levegőben - előtte meg életemben soha, ki gondolta volna, hogy egyszer így alakul a repüléshez való viszonyom. Esküvőre mentünk az egyik szigetországból a másikba, összekötve egy nyaralással. Nemcsak a máltai nagymama, hanem az árak miatt is lett a ceremónia helyszíne a kopár, sziklás, városnyi méretű mediterrán ország. Angliában egy átlagos(an szép és Instagram-divatos) esküvőt megrendezni 7 millió forintból lehet, Máltán ez az összeg jóval alacsonyabb. Főleg, hogy vendégsereg erősen leredukálódik, ha magának kell intéznie az utazást és szállást, még akkor is, ha a menyasszony 50%-os kedvezményt intézett egy négycsillagos hotelben az esküvőre érkezőknek.

Nem is volt egy tipikus angol esküvő, az ifjú pár nagylelkűsége, kreativitása és éjszakai bagoly biológiai órája közelebb hozta az események menetét a magyar szokásokhoz. Na de milyen egy tipikus angol esküvő?

Délután 3-kor kezdődik és legkésőbb éjfélkor vége. Csak a családot és a legközelebbi barátokat hívják meg a ceremóniára és a vacsorára, a vendégsereg másik fele csak az esti bulira hivatalos, de nem is vendégek ők már - a vacsora után a terem fizetős bárrá alakul. Nincs dínom-dánom, nincs édességhegy, nincs éjféli vacsora. A menyasszony nem öltözik át táncruhába. A fondanttal bevont, krémességet és gyümölcsöket nélkülöző, száraz, piskótás állagú esküvői tortát apró kockákra vágják, és kínálás helyett egy félreeső asztalra helyezik.

Máskor is megfigyeltem már, hogy az angolok tortafogalma mennyire különbözik a miénktől. Szárazsüteményként kezelik. Például eszükbe nem jutna egy tortát betenni a hűtőbe. Náluk nincs túrós, oroszkrémes, joghurtos eperkrémes és a többi. Voltam olyan angol esküvőn, ahol az emeletes torta három szintjéből a felső kettő egyszerűen műanyagból volt öntve.

[ildingland]

TV Reklámok

Kommunikációs érdeklődésemnek hála egyszerűen nem tudok csak úgy, elemző szándék nélkül leülni tévét nézni. Amikor először látogattam Angliába, szinte rátapadtam a nappaliban háttérzajnak bekapcsolt készülékre. Nem mintha otthon olyan sokat tévéznék, de kíváncsi voltam a műsorokban tükröződő kulturális különbségekre.

Például a reklámokra.

Mi az, ami nálunk nincsen (még)?

Orrba-szájba biztosítás. A reklámblokkok nagy részét ezek teszik ki, és nem finomkodnak az eszközökkel: frontálisan mondják a család arcába, hogy mindenki (jó individualistához hűen) gondoskodjon a saját temetéséről. Nemcsak a tehetős családapák a célközönség, és nem csak jelzésértékűen érzékeltetik, hogy a tragédia bármikor bekövetkezhet. Láttam olyan jól felépített kisfilmet reklámot, amelyben a nagymama hosszasan kifejti lányának, hogy volt a biztosítónál, és bizony most már senkinek nem kell aggódnia, ha ő meghal. A lánya pedig ennek nagyon örül. A kisállat-biztosítás is népszerű - itt Angliában talán nincs is olyan gazdi, aki ne kötne biztosítást a kutyájára vagy macskájára. De meg is értem - az itteni jól képzett és jól felszerelt állatorvosok az elgázolt, sérült gerincű kisállatokat is profin talpra állítják, de mindennek millió forintos nagyságrendű ára van.

Nincs hiány a gyomorszájba-vágó társadalmi hirdetésekből sem:

>> Egy fehér szobában vagyunk, fiatal anyuka leül egy székre, ölébe veszi az 5-6 éves, angyalarcú kislányát, lépésről lépésre, premier plánban beköti magának a kemoterápiás infúziót, miközben magyarázza a gyermeknek, hogy "látod, nem is olyan félelmetes ez". - cancer is happening right now szlogennel.<<

Percekig csak nézel magad elé, hogy ezt most hova tegyed. Szerintem Magyarországon egy ilyen hirdetés kicsapná a biztosítékot az értetlen tömegnél.

Rengeteg egyéb civil szervezet hirdetése szól hozzád könyörgő hangon adományokért. Például hogy "Afrikában éheznek". Bárcsak lenne szó arról, hogy Kelet-Európában is.

Angliában nagyon sok termék reklámjának központjában a megkomponált életérzés helyett egyszerűen, egyenesen, minden sallang nélkül az ÁR áll. Az árakció, ami akár 40-50%-os is lehet, és alanya nem a lecsókolbász vagy a háromrétegű vécépapír, hanem például egy jó minőségű kerti bútor szett. Mert itt az átlagembernek telik rá.

Az "apa mosdik, anya mos-főz-takarít, a gyerek pedig csintalan" tematika helyett a reklámok jelentős része színvonalas, kreatív tartalommal rendelkezik. Persze azért az előbbi is megtalálható (és szinkronizálva jön is át hozzánk).

A nagymamáknak szóló teleshop pedig talán aljasabb, mint otthon. Például silány, ízléstelenül díszített, kínai rongynak kinéző ruhadarabokat árulnak pofátlanul drágán. A képernyő sarkában megjelenik a készlet, és valós időben az, hogy mennyi fogyott már el belőle. A ruhakollekciót aztán a bizsuk követik. Szóval azt hiszem örülök, hogy Magyarországon a konyhagépnél meg az ágymatracnál egyelőre megáll a tudományuk.