Jövő csütörtökön - lehet, utoljára? - zarándoklunk Kismartonba, ahol a messze nem tökéletes, de nagyon egyedi és érdekes akusztikájú templomban ad hangversenyt Shiff.
Eleinte túlzásnak érződött 8 órát utazni, és inkább a művész politikai kiállásának támogatása motivált.
De annyira másképp csodálatos Schiff, mint más zongoristák, és a szürreális zarándoklat a jódli hangulatú osztrák kisvárosba, akik eszméletlen büszkék rá, hogy a mester őket választotta hazája-közeli helyszínként, aztán Shiffel együtt lassan fölgyalogolni a templomba - beszélgetés nincs - és a meglehetősen kis befogadású templomban végighallgatni a rendkívül érzékeny, mégis nagyon művelt, okos és csöppet sem érzelgős előadásokat, hogy egyértelműen az élmény visz oda minden évben.
Az tagadhatatlan, hogy a politikai is minden alkalommal szóba kerül.
Most újra Pesten fog koncertezni a mester, fél óra alatt elfogytak a jegyek.
Tudtam róla, de nem kerestem. Legyen az első koncert azoké, akik nem jutottak el soha Kismartonba, majd megyek, ha lecseng az újdonság varázsa.
Schiff 16 év alatt rengeteg gondolkodnivalót adott a máshoz nem fogható kismartoni koncertjei mellett.
Ott kezdődött, hogy miért büntet minket koncertmegvonással, akik soha nem szavaztak erre a tróger állampártra, illetve ha büntet, akkor miért jön 3 km-re a határhoz muzsikálni?
Aztán hogy miért nem Londonba megyünk meghallgatni a zarándoklás helyett? Jó, persze hallgattuk ott is, de az nem összemérhető Kismartonnal, alapjaiban más élmény.
Aztán, hogy Schiff lépése után mi számít érvényesnek Pesten? Ki koncertezhet anélkül, hogy megalkuvás hangulata lenne a dolognak? Ha bárki, akkor abból az következik, hogy Schiff tolta túl. De hát egyáltalán nem tolta túl. Akkor?
Aztán, hogy a befogadás a várakozással, készülődéssel, utazással megkezdődik, és a 4 órás, csodaszép út végén máshogy állok készen a koncertre, mint a 4-6-osról leszállva. De az is biztos, hogy ekkora áldozatot tényleg csak a legizgalmasabb koncertekért vállal az ember.
Azon gondolkodom, hogy ha folytatódik a kismartoni hagyomány, fogok-e menni. Az biztos, hogy úgy már egészen más lesz. Persze lehet, hogy mégjobb, hiszen már nem a kényszer szüli.
De jövő csütörtökre már nagyon készülök.