The Bowery Presents
Sweet Seals For You, Always
hello vonnie
No title available
Misplaced Lens Cap
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ
No title available
One Nice Bug Per Day
almost home
noise dept.

Game Changer & Make Some Noise
YOU ARE THE REASON
Fai_Ryy

izzy's playlists!
The Stonewall Inn

Love Begins
d e v o n
Cosimo Galluzzi
occasionally subtle
todays bird
seen from Türkiye

seen from Vietnam
seen from United States

seen from Türkiye
seen from Azerbaijan
seen from Finland

seen from Türkiye
seen from Türkiye

seen from Guatemala

seen from France

seen from Malaysia
seen from Ireland
seen from Brazil

seen from United States
seen from Bangladesh

seen from Brazil
seen from Bangladesh
seen from Malaysia
seen from Ukraine
seen from Indonesia
@johii0311
Mi a viszonzatlan szerelem?
Fájó érzés, amely keresztrefeszíti az ember testét több száz szálkával együtt
Szeretlek, de nem érdemled meg
Akarlak, de nem vagy itt, hogy megkapj
Nekem fontos vagy, de én sosem voltam az
A hiányod fáj, de te nélkülem jól elvagy
Pillanatok pillanata az élet
Olyan vagy mint a bor: édes,amit minden ember kíván még a legszomorúbb, s legörömtelibb pillanataiban is
Egy hosszú őszi nap
Mikor hirtelen meglátsz, s a mosoly az arcodra fagy.
Látod mit érzek hisz már egy ideje ismersz,
Látod a fájdalmat amit te okoztál,mivel oktalanul elhagytál.
Tekinteteddel folyamatosan fürkészed az arcom, de én csak mosolygok és azt gondolom:Bárcsak
Bárcsak emlékek törnének rád,s rájönnél,hogy hibáztàl…
József Attila : Szeretnének
Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent,
Ami még nemrég lelkemig hatott;
Mi lett belőlem? Emberek közt járó,
El nem siratott, bús élő halott
Azért tudok másokhoz annyira ragaszkodni, mert hozzám senki nem szokott
Üzenet a zsebben
- Anya? Te mondanál beszédet a gyermeked temetésén?
- Ilyen nem fog történni, szóval beszédet sem kell mondanom. - Rántotta meg a vállát, azután visszafordult a tűzhelyen kotyvasztott kamillateának csúfolt folyadékhoz.
-De ha mégis bekövetkezne? Mondanál? - Sóhajtott, azután a terasz felé indult és jelezte, hogy tartsak vele.
- Adj egy cigit. - Meglepődöttségemet rejtegetve tagadtam, hogy dohányzom.
- Nem mondom el apádnak, ne aggódj.
- Mióta tudod?
- Egyszerre csak egy kérdés. - Már meg is feledkeztem az alap témámról a hirtelen jött aggodalom miatt. Berohantam a szobámba és a táskám legkisebb zsebéből két szálat horgásztam ki.
Anyám rutinosan gyújtotta meg és tüdőzte le.
- Igen, mondanék.
- És mit?
- A legelején kezdeném, a gyerekkorával; Abban az időben az volt a legnagyobb gondja, hogy szerinte csúnya az a világos zöld pufi kabát, amit ráadtam. Azt mondta, mindenkinek menő, fekete kabátja van. Nem engedtem hogy egy olyan vékony valamiben járjon, de nem jött rá, hogy meg akarom óvni a megfázástól. Aztán az általános iskolában már a leckék mennyiségével volt gondja, volt hogy este tíz órakor is azt a bugyuta szorzótáblát ismételgettük, és folyton sírt, mert fáradt volt. Én is az voltam, de meg akartam tenni mindent azért, hogy remekeljen az iskolában. Sokszor kért segítséget az idegen nyelv tanulásával kapcsolatban, de én nem voltam annyira jó ebben. Nem értette, hogy a mi időnkben nem volt annyi lehetőség erre, mint most, így nyelvtanfolyamra jelentkeztem, de mire tudtam volna segíteni, addigra már nem kellett. Büszke voltam arra, hogy a segítségem nélkül lett nyelvvizsgája. Amikor felkerült gimnáziumba, a dolgok teljesen megváltoztak. Nem beszélt velem, nem mondta el, ki az a srác, akibe fülig belezúgott, nem mutatta meg a kedvenc új zenéjét. Nem töltötte velünk az ünnepeket, a szülinapján inkább elment bulizni, pedig már hajnalban elkezdtem készíteni a kedvenc reggeliét. Még csak nem is köszönt. Fájt, hogy ennyire eltávolodtunk, sírva aludtam el a szép együtt töltött időkre gondolva, és reményekkel teli szívvel keltem, hogy ma talán kijön hozzám a teraszra kávézni, de ő csak fogta a számítógépét és elvonult a szobájába… És hogy miért pont ezeket mondanám? Egyszerű. Mert ezek ellenére is egy szavára ugrottam volna és bármit elmondhatott volna. Mert feltétel nélkül szeretem, és még akkor is, amikor már nem mondhatom ezt el neki. - Remegve mély levegőt vett, felállt, elővett egy rongyosra gyűrt, összehajtogatott papírlapot amit a kezembe nyomott.
- Ez micsoda? - Szemei könnyekkel teltek meg, elnyomta a cigit és visszament a lakásba. A fecnit széthajtottam és már az első sor olvasása után elsírtam magam.
“A gyerekkorával kezdeném. Abban az időben…”
Fel volt készülve. Tudta mit akarok tenni.
Másnap együtt kávéztunk a teraszon.
Mindenkinek van egy olyan mosolya, amit csak egyvalaki tud előcsalogatni.
- Meryem McLoad
Nagyon szar..Bent tartani mindent. Mindennap úgy mászkálni, hogy annyi mindent el akarsz mondani de aztán nem teszed meg…
@kimondhatatlanul
Szerelmünk lapjai tovább szállnak
S mi mégis egy helybe maradunk a csodát várva
Egész nap rád gondolok,
Éjjelente pedig még az álmaimban is benne vagy.
Hát nem ironikus?
Semmibe vesszük azt, aki rajong értünk, de rajongunk azért aki semmibe sem vesz.
“Vajon fájna ha mással látnál?”
“Nem látja, de minden róla szól…”