Valahol Istvánkút és Regéc között töltöttük az éjszakát, ahonnan egy kellemes, komótos sétával legyalogoltunk Boldogkőváraljára, ahonnan - autóval - átmentünk Aggtelekre, a kempingbe.

No title available
Keni
trying on a metaphor
Monterey Bay Aquarium
DEAR READER

❣ Chile in a Photography ❣
Stranger Things
$LAYYYTER

tannertan36
taylor price
No title available
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ
Lint Roller? I Barely Know Her

izzy's playlists!
Peter Solarz
Jules of Nature
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH

PR's Tumblrdome
tumblr dot com
Sade Olutola

seen from United States

seen from United States
seen from Brazil

seen from Sweden

seen from Singapore
seen from United States
seen from Brazil

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from United States

seen from India

seen from United States
@kekbogyo
Valahol Istvánkút és Regéc között töltöttük az éjszakát, ahonnan egy kellemes, komótos sétával legyalogoltunk Boldogkőváraljára, ahonnan - autóval - átmentünk Aggtelekre, a kempingbe.
Az egyik legérdekesebb és legnehezebb szakasz volt ez, csodás vidék rengeteg vaddal. A kutyákat vagy vontatni kellett, vagy ők vontattak minket.
4-5 alkalommal találkoztunk disznóval, 3-szor kereszteztünk is a kondát. Kocát csak egyet láttunk, messziről, de a malacok folyton előttünk szaladgáltak az úton.
Ilyenkor remek, hogy két erdélyi kopóval voltam, volt, hogy lényegében síeltem utánuk, de végül nagyjából megtanulta a kölyök is, hogy pórázon nem hajtunk.
Egy muflon is megvárt minket az úton, egész sokáig néztünk farkasszemet, de megkergetnünk nem kellett, a látványa nem volt érdekes az ebeknek, csak a szaga.
Akár egy Ent-tel is találkozhattunk volna olyan nagy volt a Rákóczi tölgy.
Makkoshotykáról igen nehezen, csak a délután közepén vakartuk ki magunkat és még akkor sem igazán éreztül az erőt. Viszont csodás tájon pihengettünk és a nap végére elértük a tökéletes táborhelyet, zárt erdőben, forgalom nélkül, saját forrással és tűzrakóval. Ami - persze - igencsak megnehezítette a másnapi továbbindulást
Makkoshotyka a következő állomás, ahova - Nagyhután nincs bolt - elég éhesen és így kimerülten érkeztünk. A nap végén egy búzatáblát kereszteztünk, amit épp arattak, majd egy kaszálót, ahol le is hevertünk. Igazán hiányzott már ez a látvány, lehet mégiscsak alföldi parasztgyerek vagyok?
A falusiak igen segítőkészek, hamar meg is találtuk a szállásunk Vilike néniél. Kedves hölgy, kényelmes ágy, sikerült is elfőzőcskéznünk a következő délelőttöt is.
Bózsváról egy igen kellemes, árnyas úton jutottunk Kishutára ahol roppant népszerűek lettünk, illetve nem is mi, hanem a kutyák a táskáikkal :-) Onnan átsétáltunk Nagyhutára, ahol nem volt tinta a pecséten - és nálunk sem - így újabb kiváló selfie bizonyítja majd ottjártunk.
Tovább Margit kútig, ahol vége a napnak. Most ülünk itt a telihold alatt egy lestől nem messze, rajta - csak alig bunkó - vadász teszi a dolgát.
Már kétszer lőtt, így akaratlanul teszteltük a kutyák lőhangállóságát is: a második lövésre azért Üllő felemelte már a fejét, Szikrát ilyen semmiségek nem keltik fel.
Mai első pecsételő pontunkat elérve, már az egész csapat kivolt, de a faluban egy dámvad feldobta a hangulatunk.
Jól döntöttünk mikor útra keltünk, a kutyák - a málha ellenére - is élvezték, hogy végre kijöhettek a kennelből. Nekünk pedig direkt jól jött az a pár felhő, mert a bringaút szép és karbantartott, de árnyék nem sok volt.
Kisütött a nap, szóval megint örülünk. A felhők jönnek mennek, meg viharjelzés is van, de nem esik és már nincs maradásunk.
Ma is egész nap örültünk. De legalább házban. Így a kalandfaktor kissebb, de szárazabbak maradtunk és a Hazajárós fiúknak tett igéretünk is betartottuk - adtunk Füzérnek egy napot.
Már tisztul az ég, a nyugvó napnak sikerült megvilágítania a várat. Most, hogy ezt - ágyon fekve - írom, ezt látom.
Mire a Nagy-Milicre értünk, már pont elérkezett a reggeli ideje, de teafőzés közben utolért minket egy felhő és gondosan ki is facsarta magát. Első körben csak felakasztottuk a ponyvát a pad fölé, remélve, hogy hamar eláll. Persze nem tette. Közben megfőztünk több liter teát, tésztát, lecsót és még a Hazajáró stábjával is sikerült beszélgetni pár percet.
Egészen estig néztük az esőt a ponyva alól, miközben egyre jobban kiépült a "tábor". Végül - persze esőben - lebaktattunk a hegyről, hogy Füzéren szállást keresve várjuk ki, hogy elmúljon az esős idő.
Pillanatok alatt meglett a kocsma, amit alaptáborként használva hamar találtunk szállást is. Ettől kicsit tartottunk a kutyák miatt, nem mindenki szeret sáros erdélyi kopókat láti a házban, de hálistennek a Valéria vendégháznak van külön kennelje, így ez is megoldódott,
A reggeli eső elég hamar megmozdított minket, így a tervnek megfelelően neki is iramodtunk a Nagy Milicnek. Javul a rutin, közben készültek képek is! Az egyiken látszik a remek kutyamálha is, abban utazik a kutyák tálja, az üres vizesedények és a szemetünk is. Reményeim szerint később a saját kajájukat is ők hozzák.
Mivel pár órát késtem, a kései indulás miatt csak az első pecsételőhelyig jutottunk. Rutinos utibloggerként le sem sikerült fotózni, csak egg naplementét sikerült megörökítenünk. A büfét zárva találtuk, így az egyik nyarslóból kértünk vizet majd neki a hegynek táboehelyet keresni. Tutecekben alszunk, így a vízszintessel nem is volt gond. Gyors főzőcskézés után nyugovóra is tértünk.
Volt valami horrorfilmes a felettünk teliholdban ringatózó fákban, de legalább azzal a bizyos tudattal alhattunk, hogy nem lesz eső.
Sajnos a nyugalmunk nem tartott nagyon sokáig mert előbb a kopók tudatták velünk, hogy itt bizony disznók járnak, majd a kora reggeli szemerkélő eső késztetett indulásra.
Elindultunk idei első nagyobb túránkra, Hollóházáról az Országos Kéktúra vonalán.
Tartok tőle, hogy a holnap kezdődő túra mottója lesz ez...
A kandallóban ég a láng,
Van ágyunk és meleg tanyánk,
de untig bírja még a láb,
sarkantyúnk a kíváncsiság,
találni egy fát, egy zugot,
amiről senki se tudott.
Szikla, erdő, lomb, virág,
csak tovább! csak tovább!
Hegy és víz az ég alatt,
itt marad! itt marad!
Találhat aki jól kutat,
Rejtet kaput vagy új utat,
talán ma észre sem veszi,
de holnap biztos megleli,
s a titkos ösvény mind az övé
a Hold felé, a Nap felé.
Alma, tüske, kék bogyó,
menni jó! menni jó!
Kavics, patak és homok,
hagyjatok! hagyjatok!
Hát szerbusz, édes otthonunk:
a nagyvilág vár, búcsúzunk.
De egyszer majd bealkonyul,
és fent a csillag mind kigyul.
Akkor majd szervusz, nagyvilág:
otthon már vetve van az ágy.
Felhők, ködök, éjszakák,
nincs tovább! nincs tovább!
Lámpa, tűz és vacsora:
csak haza! csak haza!
Innen: http://tolkienweb.hupont.hu/35/versek-a-gyuruk-urabol#ixzz36xaseevB