[valianthumanoidangelpainter]

Mindenki azt mondja az idő gyógyít

De még ennyi idő után is a lelkem ordít

Miért nincs válasz arra hogy mégis mennyi idő

És miért nem mondják hogy ehhez nem kell más csak erő

Hányszor akartad vissza tekerni

És minden újból átélni

Hányszor akartad megállítani

És örökké egy helyben maradni

Az idő nem gyógyít hanem bánt

És minden alkalommal magával ránt

Az idő tönkretesz

Hülyeség az hogy mindent helyretesz

Az idő egy örökkévalóság

A hely amiben megéled az pedig csak egy fogság

Szeretni valakit életed végéig

Majd őt kívánni mindig éjféltől éjfélig

Az idő gyűlöletet kelt

A szemed pedig könnycseppel megtelt

Olyannal lenni akit szeretsz

De ő az akit legbelül temetsz

Azt hinni hogy minden jó lehet

Ez csak egy nagyon ritka eset

Ölelni, csókolni míg teheted

És érezni hogy mennyire szereted

Majd felfogni azt hogy gyűlölöd is

Rájössz hogy ez már nem csak egy fázis

Elhidegülsz és feladod

Vissza emlékszel hogy ez volt a tegnapod

Rettegni attól hogy mi jöhet még

De biztos lenni abba hogy belőle már tényleg elég

Remélni hogy a visszaesés szóba se jöhet

De àrnyéka minden percben csak téged követ

Szereted de utálod egyben

De mégis róla írsz ebben a percben

Ezt teszi az annyira dicsért idő

Azt üzeni minek ide jövő

Bàrcsak ne múlna az idő

Egyszerűen bárcsak ne lenne olyan hogy idő

Talán sokkal könnyebb lenne nélküled

És ezt a hülyeséget még elis hiszed

Ő mindig is ott lesz a szívedben

Minden szeretetben és gyűlöletben

Félig elengedve de mégis tartva

Reménykedsz hogy nézel még mosolyogva a napra

[thebluelagoonblog]

Úgy tartják hogy egy bizonyos idő után elmúlik a szerelem érzete a másik fél iránt. De tegnap egy év és három hónap után újra ott állt előttem, amikor a kisüzlet ajtaját kinyitotta. Belenéztem a két kék szemébe és mintha a kezével átnyúlt volna a bőrömön, húsomon, csontomon keresztül a szívemig és addig szorította volna amíg el nem vérzik. A testem mozdulatlanná vált, irányíthatatlanná, mert a szívem uralta a vázat amibe a lelkem raboskodott miközben az eszem pedig ordított...Menekülj! Menned kell! Nem hallottam, a körülöttem lévő zajokat csak a süketítő sípoló hangot a fülemben és gyomor görcsöm lett. Majd ahogyan végig rohantak szemeim előtt a közös emlékek a jótól a rosszig végül levegőhöz jutottam, de addigra már másnap reggel volt és nem emlékszem mi történt az éjjel. Csak a keserű magányra, hiányra, a vonzalomra és a vágyra, ami ennyi idő után is ott lappangott bennem most pedig újra elszabadult bennem. Ekkor értettem meg, azt a mondást, hogy ahol volt "tűz ott mindig lesz parázs" és végül a parázs újra lángra kapott, de egyedül sóvárgásomban kialszik és megszűnik létezni, amit nem akarok. Akarom, hogy a tűz elsöprő legyen és örökké tartson. Hogy végül vén kezeinket együtt fogjuk és táncoljunk, ha már a sors újra egymáshoz sodort, a legváratlanabb pillanatban, amikor végük azt hittem végleg kiszerettem belőled. 2023.03. 12 🐒

[brokenqueenx]

Életem SZERELMÉNEK.

Csak tudd meg,hogy Te leszel az első gondolatom mikor a szerelemről beszélnek és mindent újra élek. Eszembe jutnak az első Tumblr bejegyzéseim amik Rólad szóltak és a hatalmas áttörés amilyen fájdalommal most írok. Számtalan szerelem fájt már,de emellett eltörpült az összes. Azt érzem mióta Te nem vagy,hogy a nap már nem ragyog, a színek megfakultak és a szem sem csillog már ami éltetett. Az a sok terv,a célok a közös dolgaink elmúltak és a megsemmisülés szélén érzem a lelkem. Mással vagyok de én őt nem szeretem,Te pedig mással vagy akit szeretnél és nem lehetsz az Övé. Hiába tagadod én már ismerem az érzéseid. Sajnálom,minden egyes pillanatát sajnálom annak amit elrontottam és elvesztettem az érdeklődésedet. Sajnálom,hogy már nem tudsz rám többnek tekinteni mint egy rongydarabra és tudatosult benned,nyílván mások hajszolására is,hogy én csak teher vagyok és semmim sincs amit adhatnék magamból. Hidd el, ha lehetne egy kívánságom ami után megszűnne a világ akkor az Te lennél,hogy utoljára a mellkasodra hajthassam fejem és halljam a szuszogásod. Szerelmes vagyok beléd,a világ végére menekülnék Veled de te már nem rám gondolsz mikor behunyod szemed. -A világ legnagyobb fájdalmával,az egyetlen őszinte igaz szerelmed.

[kiara2710]

Épphogy szakítottatok neki már van is más...én a gondolattól is el bögöm magam,hogy mást kéne még érintenem helyette. Talán az nem is titok,hogy kettőnk közül én szerettem jobban.

[kiara2710]

Épphogy szakítottatok neki már van is más...én a gondolattól is el bögöm magam,hogy mást kéne még érintenem helyette. Talán az nem is titok,hogy kettőnk közül én szerettem jobban.

[kiara2710]

Épphogy szakítottatok neki már van is más...én a gondolattól is el bögöm magam,hogy mást kéne még érintenem helyette. Talán az nem is titok,hogy kettőnk közül én szerettem jobban.

[egyszerfentegyszerlent]

Miután megtudtam, hogy a szerelem mekkora fájdalmat tud okozni, eldöntöttem, hogy nem fogok magamhoz már senkit sem közel engedni, mert még egyszer nem élnék túl egy ilyen szerelmi csalódást.

Aztán jöttél te és mindent megváltoztattál bennem.

Azt hittem soha nem leszek már szerelmes, de te teljesen elvetted az eszem.

Félek, de úgy érzem megéri, akármi is lesz a vége.

[egy-lany-blogja]

Ahogy telik az idő és érettebbekké válunk, lassan rájövünk, hogy egy drága óra ugyanazt az időt mutatja, mint egy olcsóbb, és egy drága pénztárca ugyanazt az összeget tartalmazza, mint az olcsóbb... És hogy a magány egy 70 négyzetméteres házban ugyanaz, mint egy 300 négyzetméteresben... Majd egy nap rájössz, hogy a belső boldogságod nem a világ anyagi dolgaiból származik. Remélem, tudod, hogy az az igazi boldogság, ha vannak barátaid, testvéreid, hogy beszélhetsz, nevethetsz és énekelhetsz velük...

(Internet)

[elbuktunk]

Tudod mi a depresszió?

Nem a szomorúság,mert az idő múlva,elhalványodik.

A depresszió egy folytogató,megmagyarázhatatlan érzés.

Amikor már magad sem tudod,mi a baj.

Folyamatosan szoronsz,kialvatlan vagy,pedig az éjszakát át aludtad.

Folyamatosan rettegsz, félsz mindentől, s már magadnak sem tudod elmondani a fájdalmaid.

A depresszió,évekig is tarthat,felemészthet.

Folyamatosan azt érzed nem vagy elég jó,bezárkozol lelkileg,nem mész sehová,nem társalogsz senkivel.

Befeszült vagy a családod,barátaid,ismerőseid között.

Félsz a megnyílvánulástól,félsz kiadni az érzéseid,szűknek érzel mindent,s minden fekete fehér.

Nem tudod,hol vagy,ha jó emberek között is vagy,feszengsz.

Rettegsz a szavaktól,az újabb napoktól,a reggeltől.

A múlton rágodsz,az embereken akik elhagytak,csak a hibáidat kergeted újra meg újra.

Nem találsz már szépet a napokban,amik elsuhannak melletted.

Magadba zuhansz,és nem találod a kiutat.

Talán ez a legmagányosabb érzés a földön.

Amikor nem vagy egyedül,mégis a legmagányosabb vagy a világon.

[utolsoszemely]

46. Sosem tudhatod kivel mikor beszélsz utoljára, mikor lett volna az utolsó alkalmad arra, hogy elmondd amit szerettél volna.

[jeghideg-lelek]

Vannak napok..

Vannak napok, mikor azt gondolom.. Minden rendben van. De legbelül tudom, hogy nincs így.

Már semmi sem tesz igazán boldoggá. Fájdalmat sem érzek. A zene sem nyugtat le. Nem akarok beszélni senkivel, csak túl akarok esni a fullasztó napokon, melyek pontosan ugyanúgy telnek el. Olyan, mintha üresség lenne bennem. De mégis tele vagyok ki nem mondott szavakkal. Káosz uralkodik bennem. Az egyik felem meg akar halni, a másik életben akar maradni. Nem tudok tisztán gondolkodni. Nem látom át a dolgokat. Rendetlenség van a fejemben.

A szorongás, a gyomorgörcs, a stressz tölti ki a napjaim nagyrészét, de azt sem tudnám megmondani mi az, ami miatt ezeket érzem. Megmagyarázhatatlan.

Amik eddig boldoggá tettek, már nem adnak örömet. A sorozatok, a zene, a társaság és még sorolhatnám.

Azt hiszem egy nap szótlanul fogok belehalni ebbe az életbe.

[tulsotetvanidebent]

Miattad az álarcom nélkül is tudok mosolyogni

[elvesztett-bizalom]

Habár még mindig mindent miattad teszek, miattad próbálok jobb ember lenni, miattad változom, miattad mosolygok, mert tudom mennyire szeretted ha jó kedvem volt, megtanultam a jelenléted nélkül élni. Csak a jelenléted nélkül, nem pedig nélküled. Te még mindig itt vagy a szívemben, a lelkemben, a fejemben. A nap minden egyes percében rád gondolok, egy másodpercre sem hagy magamra a gondolatod. Még mindig nagyon szeretlek és mindennél jobban hiányzol, de belenyugodtam. Hagyom, hogy te boldog legyél, ha kell, akkor nélkülem. Úgy érzem, amíg el nem múlik, már együtt tudok élni az ürességgel, a fájdalommal, a hiányoddal. Még mindig nem enyhültek, csak hozzászoktam és erősebb lettem. Már tudok mosolyogni, de még mindig te vagy a mosolyom oka.

2020. 07. 23.

[two-against-the-world2-deactiva]

Újabb nap vette kezdetét Nélküled, ahogy eddig mindennapom..

Megőrjít, hogy nem lehetek Veled és nem tudhatlak magam mellett..

Ma ismét előtörtek bennem az érzések persze szokásosan sírás lett a vége..

Nem tudom meddig bírom tovább ezt.. De úgy érzem, hogy ezen is túl leszek valahogy ahogy eddig is..

Ragaszkodom hozzád talán túlságosan is és ezért nehezek a napok Nélküled..

Vágyom rád, az ölelésedre az érintésedre a csókjaidra hallani akarom a nevetésed amit én okozok neked vágyom arra, hogy magam mellett tudhassalak végre..

Nehéz napok vannak mögöttem és ahogy elnézem előttem is...

[kegyetlen-szerelem]

Nem ő lesz az akit a legkönnyebben fogsz szeretni.

Valószínűleg megfogjátok járni a poklot is!

A gátlásai röhejesek, nagyok az elvárásai, a bizalmi problémája túl sok, a dühkitőrései ijesztőek, a logikája néha értelmetlen...

Nagyon határozatlan, csak, hogy tudd nagyon sok bajt fog okozni.

Sokszor féltékeny lesz, biztosan túl fog elemezni, túlzásba vinni és túl gondolni mindent.

Lesznek idők, amikor furcsának fogod tartani.

Lesznek idők, amikor gyerekesnek fogod tartani.

Igen, lesznek idők mikor nagyon bonyolult lesz...

Idegesíteni fog, frusztlálni fog, úgy érzed majd, hogy felalod...

De!

Minden hibája ellenére hatalmas szíve van!

Vele maradsz minden akadályon, amin végigvisz téged..

És be fogja bizonyítani, hogy Megérte.

[perverz-gondolataim]

Ha túl hangos vagyok akkor szoritsd a számra a kezed, azt úgyis élvezem.

[senki-hercegnoje]

– Hogyan is találhattunk így egymásra ebben a zord világban? – kérdezte. – Hogy létezik, hogy annyi szörnyűség után, amit tettem, az élet mégis adott nekem egy csodát?

Pillanatok az életünkből.