Távol Tőled

[valianthumanoidangelpainter]

Egyetlen hiba néha elég ahhoz,

hogy két ember között csend nőjön,

és most ebben a csendben élek,

ahol minden percben téged kereslek.

A hiányod nem hangos,

nem tör-zúz, nem kiabál,

csak lassan rátelepszik mindenre,

a reggeleimre, az estéimre,

azokra a helyekre is,

ahol régen együtt nevettünk.

És tudom…

nem a sors vitt el tőlem,

nem az idő,

nem a távolság,

hanem én.

Az én hibáim,

az elrontott mondatok,

a makacsságom,

az a sok pillanat,

amikor nem úgy szerettelek,

ahogyan megérdemelted volna.

Azóta minden emlék más lett.

Minden közös perc egyszerre szép és fájdalmas,

mintha a szívem direkt újra meg újra lejátszaná,

mit vesztettem el.

És a legrosszabb nem is az,

hogy nem vagy mellettem.

Hanem az,

hogy tudom, lehetett volna másképp is.

Mégis, valahol mélyen

nem halt meg bennem a remény.

Mert vannak emberek,

akiket az idő nem eltávolít,

hanem visszavezet egymáshoz.

Hiszek benne,

hogy egyszer majd letisztul minden fájdalom,

és talán te is újra meglátod bennem azt,

akit régen szerettél.

Nem ugyanaz akarok lenni,

aki elveszített téged.

Nem akarok visszamenni ahhoz az emberhez,

aki miatt könnyeid voltak.

Változni akarok.

Nem szavakban,

nem ígéretekben,

hanem csendes tettekben,

olyan változásban,

amit egyszer talán te is érezni fogsz.

Mert a szeretet önmagában kevés,

ha nem vigyázunk rá.

Ezt túl későn tanultam meg.

Most minden nap egy harc.

Mosolyogni akkor is,

amikor belül darabokra török.

Erősnek látszani,

miközben minden este ugyanoda zuhanok vissza:

hozzád.

Néha elképzelem,

hogy egyszer újra találkozunk.

Talán egy teljesen átlagos napon,

amikor egyikünk sem számít rá.

És te majd rám nézel,

de nem azt az embert látod,

aki megbántott téged,

hanem azt,

aki képes volt tanulni a veszteségből.

Azt,

aki a hiányodban értette meg,

mennyire fontos voltál neki.

Nem tudom,

mit hoz az idő.

Lehet, hogy meggyógyít,

lehet, hogy örökre benned hagy.

De ha van még bennünk akár csak egyetlen halvány szikra is,

akkor remélem,

az idő nem elválaszt minket,

hanem lassan visszatanít egymáshoz.

Addig pedig csendben építem magam újra.

Minden nap próbálok jobb lenni,

türelmesebb, őszintébb, erősebb.

Mert ha egyszer még kapok egy esélyt tőled,

nem akarom ugyanazokat a hibákat visszavinni az életünkbe.

És ha most hallanád a szívemet,

nem nagy szavakat mondana,

csak ennyit:

„Sajnálom.

Szeretlek.

És még mindig hazatalálnék hozzád.”