“Apa miért nem szeretsz engem? És miért nem kellettem neked apa? Évek óta nem beszéltünk, mégsem hiányzom, apa ez miért van? Miért nem érdekellek? És miért nem érdekelt a gyerekkorom apa, ahogy szépen lassan felnövök? Miért nem voltál mellettem sosem? Mindig csak egy teher voltam számodra apa, mert nem fiúnak születtem. Sajnálom apa, nem az én hibám. Te voltál az első fiú aki összetörte a szívem, ugye tudod apa? Hat éves voltam amikor először csalódást okoztál, mikor úgy döntöttél nem jössz el a ballagásomra, pedig úgy vártalak. Apa, az összes óvis társam apukája ott volt és büszkén mutogatott a gyerekére. Apa, még nagyon kicsi voltam bár mégis tudtam, valami baj van velem, miért nem szeretsz, biztos valami rosszat csináltam? Apa, én megpróbáltam úgy viselkedni mint egy kisangyal, apa kérlek egyszer meséld el, miért volt fontosabb a barátnőd nálam! Meséld majd el azt is, mi vett rá arra, hogy alig kilenc éves koromban bírósághoz fordultál, hogy lemondj a láthatásomról, apa mit tettem, amiért nem szerettél? Miért volt szükséged új családra, apa? Én itt voltam neked. Nyugi apa, már nem kell velem többet találkoznod, de azért hetente néha felvehetnéd nekem a telefont. Apa már 3 hónapja nem tudok rólad semmit, hiányzol apa…. Ma van a szülinapod apa, már több mint egy éve nem beszéltünk, megismered még a hangom? Mostmár 11 éves múltam, jó rég láttál apu, már egy fejjel magasabb vagyok talán, ma van karácsony, egész nap vártam a hívásod, hátha eszedbe jutok. De apu, nem jutottam, de nem baj, biztos kiment a fejedből: hívtalak én.. Beszélgetésünk abból állt, hogy boldog karácsonyt kívántam, mire te annyit mondtál, hogy most nem érsz rá, majd ha rá fogsz, akkor visszahívsz. Képzeld apa, elmentem focizni, járok edzésre! Bizonyítani akartam neked, hogy velem is lehet úgy játszani mint egy fiúval! De nem tudtam elmesélni, apu, mivel azóta sem hívtál, már a telefonszámod is más. Ma lettem 13 éves apa, felmentem a netre megköszönni a sok-sok szülinapi kívánságot, reménykedve, hogy idén talán te is köztük leszel. De nem voltál, sőt apa, képzeld el mit láttam.. A nőd kirakott egy képet! Ti vagytok rajta, és egy KISBABA. APA UGYE NEM A TIED? Apa kérlek ígérd meg, hogy legalább őt szeretni fogod úgy ahogy engem is kellett volna. Apa ma láttalak! Féltem tőle apa, hogy ha egyszer összefutnánk az utcán, nem ismernélek fel. Apa nagyon fájt, ahogy a becsukodó lift ajtó résében megláttalak, és te csak arcon röhögtél. Képzeld apa, összeestem a liftben, és nagyon sírtam apa, nem bírtam abbahagyni. Apa ma fogok ballagni az iskolából! Tudom, nem leszel ott, de mégis várlak, mégis téged kereslek csalódottan a tömegben, de nem látlak, biztos elfelejtettél. Megértelek apu, a kicsinek nagyobb szüksége van rád, minden percben legyél mellette, legalább őt szeresd fele annyira mint magadat! Apa képzeld, láttam, megszületett a harmadik kislányod is. Vagy a második, igaz apu? Apa már 16 éves elmúltam és felém se nézel, már én sem hivogatlak, apa kinőttem abból, hogy saját magamat alázzam meg, és saját magamnak okozzak fájdalmat. Talán kétszer akkorát mint amit te okoztál nekem. Képzeld el apa, azt hittem ennél jobban már semmi nem fog fájni, de te belém szúrtál még egy kést, belém rúgtál még egyet. Találkoztam egy régi barátoddal apa, felismert engem, és elmesélte hogy született még egy gyereked, egy fiú. És elmesélte a barátod azt is apa, hogy megkérdezte hanyadik gyerek, te rávágtad, hogy ő a harmadik, és kisfiú lesz. Apa…? Nem is tudom miért hívlak még mindig úgy, hogy “apa”, mikor mindig is egy idegen voltál az életemben. Sose mondtad nekem, hogy szeretsz. Sosem törődtél velem, és nem voltam más számodra, mint egy idegen gyerek akire hétvégente egy napot vigyáztál, de rájöttem apa, miért vittél el mindig tök jó helykre. Az összes játszóházban jártunk, és imádtam apa, hogy mindig olyan helyen voltunk ahol rengeteg gyerek volt, és csomó új barátom lett, de már értem apa, hogy miért tetted. Nem azért mert örömet akartál okozni nekem, hanem azért apa mert ott nem kellett velem foglalkoznod, csak otthagytál te meg közben elvoltál a nőddel. Ha megkérdezik tőled, hány gyereked van, rávágod apa: ‘három’. Na és én? Velem mi van apa? Miért gyűlölsz? Mit ártottam neked? Engem miért nem tudtál úgy szeretni, mint a nődet? Sosem kérdezted meg tőlem, hogy milyen volt az óviba, milyen volt a suli, vagy azt hogy jól vagyok-e. Apa te csak állandóan azzal foglalkoztál, hogy anyunak árts! Képzeld apa, emlékszem egyszer meg is ütöttél, pedig kicsi voltam. Lila volt az arcom, és te mit csináltál apu? Feljelentetted anyut, hogy ő ütött meg engem. Mindent megtettél, hogy se anyu, sem pedig én, véletlenül se legyünk boldogok. Tudod mit apu? A legjobb döntésed volt, az egész életedben, hogy eldobtál magadtól. Ezzel tetted nekem a legjobbat! De képzeld apa nem sokára nagykorú leszek, bár igaz barátaim nincsenek, mert mindenki hátbaszúrt, de képzeld el apu, már több mint egy éve van barátom. Nagyon rendes fiú, és sokkal több szeretetet kapok tőle, mint tőled valaha kaptam/kapni fogok. És apa lassan felnőtt leszek és képzeld, most először tudom őszintén azt mondani, hogy boldog vagyok. Már nem sírok miattad, már nem fáj amit tettél velem, már nem hiányzol, már nem haragszom amiért elhagytál. Apa majd ölelj át egyszer, de tudom, hogy nem tennéd, mert neked az lenne a legjobb, hogyha nem is lennék.”
pixelskylines
jbbartram-illu
titsay
yousharknotpass
germansingergirl
areudirty
dededos
