Van az a fajta mindent elsopro szerelem azt hiszem ez voltal nekem Te. Minden a feje tetejere allt, a vilagot rozsaszin szemuveggel furkesztem, a hasam pedig pillangok millioinak volt az otthona.. Ugy neztem rad mintha minimum valami csoda lennel, de legalabb egy Isten. A problema az ilyen szerelmekkel csak az, hogy az esetek nagy reszeben viszonzatlanok, beteljesuletlen szerelmek maradnak. Attol a perctol kezdve pedig, hatalmat adtam a kezedbe, kiszolgaltattam magam neked, sebezhetove valtam es ugy jatszottal velem ahogy kedved tartotta en meg mintha ez a vilag legtermeszetesebb dolga lett volna hagytam, hiszen szerettelek. Elvakitottak az erzeseim. Az utolso pillanatig sot talan meg a mai napig hiszek a valtozasodban.. Kitartottam melletted, mindig mikor valami rosszat tettel magamban kerestem a hibat.. Tudat alatt szepen lassan elerted, hogy szerethetetlennek erezzem magam es kevesnek, pedig joval tobb voltam annal mint amit valaha megerdemelnel. Ki-be setaltal az eletembol mit sem torodve azzal, bennem milyen nyomokat hagysz, en termeszetesen minden alkalommal vissza engedtelek nyugtattam magam a gondolattal, hogy visszajottel mert engem szeretsz.. Ma mar tudom hiba volt. Azert jottel visssza mert hagytam, lehetoseget kinaltam neked talcan te pedig csak eltel vele.. Ujra es ujra remenyt keltettel bennem mire eszrevettem hogy baj van mar keso volt.. Csak alltam mint egy csokijatol megfosztott gyerek, uresen, romokban.. Egy olyan szemely elott akit sosem erdekeltek az erzeseim sem pedig az hogy ki is vagyok valojaban...