és az az egy
aki úgy elment hogy meg sem érkezett
és évekig csak utána takarítunk
Color Me Curious
untitled
"I'm Dorothy Gale from Kansas"

pixel skylines
almost home
Lint Roller? I Barely Know Her
EXPECTATIONS
cherry valley forever
Noah Kahan

tannertan36
Fieri Frames
occasionally subtle
Not today Justin

Jimmy Eat World

No title available
Claire Keane
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH
Cosmic Funnies

#extradirty
YOU ARE THE REASON

seen from United States

seen from Ecuador
seen from Jamaica
seen from United States
seen from India

seen from United States

seen from United States
seen from Australia

seen from Pakistan
seen from Thailand
seen from United States
seen from Colombia
seen from United States
seen from China
seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from Malaysia

seen from Canada
seen from United Kingdom
@kisemmizettminden
és az az egy
aki úgy elment hogy meg sem érkezett
és évekig csak utána takarítunk
Neked még az emlékeddel együtt élni is mérgező.
Nyílt levél annak a fiúnak, aki hónapokig bántalmazott,földbe tiport és elhitette velem, hogy semmit sem érek.
Kedves X!
Amikor megismertelek, azt hittem, egy áldás vagy. Egy személy, akivel Isten megajándékozott, egy óriási csoda. Mostmár tudom, hogy tévedtem. Megráz, nem tudom elfogadni és megérteni, hogy miért nem menekültem akkor, mikor először a hangod emelted rám, és megszorítottad a kezem. Féltem. Nem bírtam felismerni a problémát, magamat hibáztattam, hónapokig sírtam magam minden este álomba, hónapokig éltem abban a tudatban, hogy nem vagyok elég, hogy minden amit teszek, az rossz, semmi értelme az egésznek, mert "Úgysem fog téged senki szeretni... " mondtad, s hozzá tetted, hogy "... rajtam kívül. Főleg ha nem változol meg." Mindent elhittem neked. Úgy nyeltem a szavakat, a hazugságaidat, mint mások a vizet. Bennem kiégett minden, a fájdalom belülről kezdett el enni, míg te folyamatosan késsel döftél belém, pont ott, ahol a legjobban fájt. Mivel ismertél, s talán ezt bánom a legjobban.
Emlékszem, ahogyan a földre dobtál, az oldalamba rúgtál, és azt mondtad, hogy "mocskos kurva" . Nem bírtam felállni. A térdeim véresek lettek, de mire feltápászkodtam, hátulról karoltál át, és olyan erőszakos lihegést éreztem a kulccsontomon, mintha élve szeretnél felfalni. És ott talán meg is szakadt minden...
Azt mondtad, dögöljek meg. Azt mondtad, reméled a pánikrohamom megöl, de nem tudtad, hogy te már rég megöltél csupán azzal, hogy az életem részévé váltál akár egy percre is.
Most itt vagyok, szinte egy évvel az ismerkedésünk után, egyedül ülök a szobámban, tőled eléggé távol, szóval kevésbé félek, de így is néha rámtör a remegés. Azt hittem, hogy ha kizárlak az életemből, akkor minden jobb lesz, és elfelejtem ezt az egészet. Rá kellett ébrednem arra, hogy olyan nyomot hagytál bennem, amit fogalmam sincs hogyan és mikor fogok tudni eltűntetni. Nem bírok megbízni az emberekben, mindentől és mindenkitől félek. Végre van egy olyan személy az életemben, aki mindent megtesz értem, de tőle is tartok, kezdek beleőrülni abba, hogy minden hangról, szóról, helyről egy trauma jut eszembe, amit bennem hagytál.
Remélem egyszer megtalálod az igazi boldogságot, és megnyugszol. A legjobbakat kívánom neked.
Remélem, egyszer kiheverem azt, amit velem tettél,és újra teljes életet kezdek el élni. A sok bántás nem ölt meg, de megerősített, és ez biztos. Érzem idebent, hogy az üresség is formálódik, és talán átveszi valami a helyét. Lassú, nehéz folyamat. De megéri várni rá. Kérlek mindenki bocsásson meg nekem.
Ne féljetek beszélni arról, ami nyomot hagyott bennetek. Ne féljetek segítséget kérni, elmondani az egészet, legalább csak részletekben. Megváltoztatni nem lehet. Kezdd el feldolgozni. Meglátod, sokkal jobb lesz neked. És per pillanat ez a legfontosabb.
Szívtad a cigid a csillagos ég alatt és elhittük, hogy az élet szép.
Nem mindegy,
hogy szex utáni cigi,
vagy cigi utáni szex.
Nekem igen.
Engem megbaszott az élet,
S még nem fejezte be.
Csókolj meg a zuhogó esőben!
Magányosan zokogok a szobámban, miközben te részegen bulizol, és nem gondolsz rám.
Szeretnék bízni benned, de néha egyszerűen nem megy. Szeretném ha engem is úgy szeretnél, mint hazudni,
Szeretném, ha nem hagynál egyedül maradni.
Néha kurvára el vagyok veszve.
Szeretni téged fájdalmas, de néha az ember kötődik a szenvedéshez.
Minden napomat szebbé teszi...
Szívemre teszem a telefont,
Közel szorítom, és elmosolyodok.
Hallod, mennyire szeretlek?
Egy millió darabba törtél össze.
Soha nem akarlak téged elveszíteni.
Kibaszottul fontos vagy, érted?
56 perc szerelem.
Pont.
Zokogtam, annyira, hogy nem kaptam levegőt. A tőled kapott bögrét ölelgettem, a könnyeim beáztatták a párnát....
Miközben egy másik fiúnak írtam azt, hogy "szeretlek". Miért kellett ez így történjen?