Egy régi “barátnak”
Sokszor gondoltam hogy írok neked egy levelet… Talán, azért hogy érezzem tettem valamit, hogy a barátságunk ne szűnjön meg, de nem így volt. Nem tudtam, hogyan írjam meg neked, hogy hiányzol, hogy sokat gondolok rád. Sokan azt mondják, hogy nem is emlékszem már rám. Sokat gondolkoztam, mit is írhatnék, eldöntöttem, hogy ha megírom neked most, erre a honlapra, amit nem hiszem, hogy látogatnál, így végre megnyugszom, és nem fogok ezen rágódni. Sokat gondolkodtam, vajon hogyan alakult az életed? Hallottam rólad ezt-azt, de biztosat sosem tudtam… hiányzol, nem is tudod mennyire. Fáj, és egyedül érzem magam nélküled. Az egyik legjobb barátom voltál, és fáj a tudatlanság, hogy nem tudom, mi van veled, hogy nem tudom, mit csinálsz ebben a pillanatban, hogy nem ismerem a barátaidat, és hogy én, már nem vagyok a barátod.Félek hogy már soha többet nem fogunk beszélni.Hiányzol, szavakkal nem tudom kifejezni mennyire. Néha úgy felhívnálak… a számod megszereztem, de mit mondhatnék neked? Talán már nem is emlékszel rám… félek, letennéd a kagylót, vagy én lennék az, aki megfutamodik, nem tudom.
