Paul Miller: I’m still here: back online after a year without the internet
Talán az eddigi legérdekesebb feladatot kaptuk ezen a héten. Bepillantást nyerhettünk Paul Miller életébe, aki egy évre lemondott az internet használatáról. (Cikk: http://www.theverge.com/2013/5/1/4279674/im-still-here-back-online-after-a-year-without-the-internet)
- Mit gondolsz Miller előzetes várakozásairól és arról, amit tapasztalt? Vajon más másképpen járt volna?
Elsőre úgy gondolnám, hogy ez a kihívás kicsit olyan, mint ha egy láncdohányos egy évig mellőzné a cigit az életéből. Nem lehetett egy egyszerű feladat, egy olyannak, aki 24 órából kb. 16-ot számítógép előtt ül és aktívan használja az internetet.
„"Real life," perhaps, was waiting for me on the other side of the web browser.”
Az első hónapokban valóban jó dolog lehetett, és igazából nekem erről az a véleményem, hogy manapság az internetre szükségünk van, hiszen ezen keresztül olyan emberekkel is tudjuk rendszeresen tartani a kapcsolatot, akik messze élnek tőlünk, de fontosak számunkra. Így Skype-on, Facebook-on vagy akár egyszerű e-mailen keresztül valamilyen szinten része lehetünk az ismerősünk életének, még ha távol is van. Valami hasonlót tapasztalhatott Paul Miller is, hogy igaz hogy magára talált és olyan dolgokat is észrevett a világban maga körül, amiket korábban nem ("stop and smell the flowers").
Tehát összességében azt mondanám, hogy tanulságos lehetett egy évig internet nélkül élni és ráébredhetett arra ez idő alatt, hogy az internetre szükség van, csak nem feltétlenül olyan mértékben, mint ahogy korábban használta.
Arra a kérdésre, hogy más hogyan járt volna nehéz válaszolni, eléggé egyén függő. Lehet, hogy valaki már 2 nap után feladta volna, lehet más kitartott volna egy hónapig is, de szerintem ez tisztelendő Paul Millerben, hogy tényleg véghezvitte, amit eltervezett és nem adta fel.
- Mit gondolsz, vajon Te hogyan bírnád ki internet nélkül egy évig? Mi történne veled?
Érdekesnek találom, amit Paul Miller tett és egyszer, ha lehetőségem nyílik rá, én is kipróbálnám. Hogy mennyire lennék kitartó az egy jó kérdés, mert az elmúlt néhány évben kb. 16 nap volt a rekordom, amit internet nélkül töltöttem és az is azért sikerült, mert Norvégiában voltam túrázni.
Tehát mindenképpen rendkívüli kreativitással tudnám elképzelni ezt a kihívást, hogy fel tudjam tartani az érdeklődésemet az internet nélküli világban, legyenek programok, lefoglaljam magam, hogy ne érezzek függőséget a számítógép és az internet iránt. Nehéz lenne elszakadnom a barátaimtól, a családomtól, akikkel minden egyes nap ezen keresztül tartom a kapcsolatot. Azonban, jelenleg azt érzem, hogy túl sok idő megy el azzal, hogy csak böngészek az interneten, és sokkal több időm lenne olvasni, tanulni, és aludni is, ha nem venne el órákat az, hogy a Facebook-on nézelődök, be tudnám időben fejezni a feladataimat és nem kellene éjszakánként kapkodni, hogy az éjféli határidő előtt le tudjak adni egy-egy beadandót.
Azonban azt is gondolom, hogy az internet nélkül magányos lennék, ahogy ezt Paul Miller is tapasztalta idővel. Manapság a rohanó világban senkinek nincs ideje a másikkal tényleg törődni és beszélgetni, így a közösségi hálókon keresztül próbálják meg ezt pótolni.
De, hogy valami konkrétabbat is említsek, egy Északi-expedícióval, vagy Szafari-túrával, ahol állatokat lehetne megfigyelni és gyógyítani, lehet, hogy sikerülne egy évig internet nélkül élni, vagy ha nem is teljesen elhagyni, de minimálisra csökkenteni a napi internettel töltött órák számát.
