Megint ott vagyok hogy szeretnék nyitni de úgy hogyan ha mindenki csak zár….

roma★
let's talk about Bridgerton tea, my ask is open
tumblr dot com

Janaina Medeiros
🪼
Stranger Things
Misplaced Lens Cap
Claire Keane

Origami Around
taylor price
art blog(derogatory)
Not today Justin

oozey mess

#extradirty

★

PR's Tumblrdome

JBB: An Artblog!

Andulka
Acquired Stardust
DEAR READER

seen from Türkiye

seen from Türkiye
seen from T1

seen from Türkiye
seen from United States
seen from Morocco
seen from Guatemala
seen from New Zealand

seen from Türkiye
seen from Germany

seen from Russia

seen from Italy

seen from Malaysia
seen from Argentina

seen from Türkiye
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from New Zealand
seen from United States
@lastnightsstuff
Megint ott vagyok hogy szeretnék nyitni de úgy hogyan ha mindenki csak zár….
“Nem érzed magad soknak? “
ezaz a kérdés ami miatt olyan csendes lettem és félénk.
füzet
néha elkezdek írni egy levelet egy füzet lapra amit hosszú sorok jellemeznek és át satírozott szavak töltenek ki, nem tudom mit szeretnék igazából ki írni erre lapra. De sokszor jól esik ha csak a napomat vetítem ki rá és áthuzhatom hogy már megtörtént és holnap új sor kerül rá, így megy ez oldalakon át de a tollam tintája kezd kifogyni, ahogy énis kezdek elfogyni és lassan feladni az egészet.... Nem tudom mi ad már okot arra hogy reggel feljek és ugyan úgy megéljem a napot mintha a szoksásos lenne, talán a füzet lap hogy újabb sorokat firkálhatok benne, talán hogy mint a tollban lehet betétet cserélni, hogy ujra fogjon úgy bennem is reményt hogy újra küzdjek egy szebb napért
Sokszor kérdezgetik az iskolában, hogy mivan velem, olyan fáradtnak és nyúzottnak tűnök vagy, hogy betegnek látszok miért nem megyek haza? Igazából egyiksem igaz, csak éjszaka is te jársz a fejembe és órákig tudok agyalni azon is hogy mennyire tud egy ember hiánya ennyire fájni, hogy szint aludni is képtelen vagyok....
Oh... azok a szemek mikor ön feledten nevet, gyógyír a szívemen található összes sebhelyre...
Olyan szépen indultunk te meg én, de most már csak te és én maradtunk...
Fáj a tudat, hogy nélküled ébredek minden reggel....
Az életbe szinte már mindent elértem kivéve téged... Miért vagy ilyen messze?
Sokan azt mondják, hogy kövesd a szíved... De mivan akkor ha a szívem darabokba van? Olyankor melyik darabot kövessem?
Hosszú idő után megint feljöttél Tumblr ra?
Akkor megint szomorú vagy, ha nem tévedek.
Csak a szoki🦦
Az emberek sokszor elfelejtik hogy vajon miért is létezünk... Tengünk, lengünk, rohanuk s a szerelmet keressük és ez idő alatt elfejetünk emlékeket gyüjteni amit majd a gyerekeinknek és unokáinknak mesélünk egy családi össze jövetelen.... Ha bármikor is elfelejted hogy miért létezel éshogy mi létezésed valódi célja, jusson eszedbe az hogy emlékeket gyüjts és barátokat nem az hogy rohanj, az idő amugyis rohanj lassits hát és élvezd ki a fiatalságod
Ha most bárhol lehetnék akkor azt szeretném hogy a karjaid közt legyek....
Egy ki*aszott kőnek érzem magam, akibe néha belé rúgnak az emberek unalomból majd tovább mennek ugy hogy nem veszik észre hogy mitörténik azzal a kővel....
Én csak szeretném ha szerethetnélek...
Vajon a nagykönyvbe a mi sorusunk is egybe van írva mint másnak? Vagy csak egy cím leszünk kik sosem látták többé egymást...
Szeretnék az lenni számodra aki miatt ha ránézel a telódra nem úgy reagálsz, hogy jajj már megint ő hanem hogy végre ő....
Ha valahogy tudnám, elmondanám, hogy minden este úgy hallom a neved a fejemben, mint egy ismétlésre állított zenét