maivers2

(A maivers mostantól maivers2.) Hello, sztomi vagyok, ez a verses blogom. Közös projektnek indult, amolyan verspingpong volt velük:

[maivers2]

Itt vagyunk

hazugság reped a szádon múltba sétált a neved csak rémálom csak én látom egy kútba dobtak veled hazugság reped a szádon

szárazon porlik a szavad megítéltetsz, ne félj mert eladtad magad a mocsok mind rád ragad megítélünk, ne élj szárazon porlik szavad.

[maivers2]

Kimondhatatlanok

Ülünk homályosan, a kezemmel játszik kezed, a sarokból néznek ránk nagy, komoly szemek:

Egészen némák, elvágott mondatok. Nem szólnak, ők kimondhatatlanok.

[maivers2]

Nevesincs

Már a verset is tudom, hogy kővé dermedek, hogy legyek, ami nem lehetek, felejtsem el minden nevét, legyek, ami nem lehetek. Tudom az utat is, ropog a hó, ismeri a talpam. a neved mondom halkan, itt megyek újra, kőből vagyok, a neved mondom halkan.

[maivers2]

Évet év fojtogat

Végtelen gondolat, végtelen hangja szól, összetör titkokat, visszajött, meglakol.

Eldobom, elfelez, mindenütt így van ez, visszajön, megköszön, visszajön, nem köszön.

Bölcs remény elhaladt, fényre ért, nem maradt, nem talált életet, kőbe írt képletet.

[maivers2]

Tudsz mindent

Mit írhatnék, hogy higgy nekem? Repdesnek a szeretlekek, hiányzolok... De úgyis csak a kvarkok számítanak, pont, ahányat rád csókolok, ha ölellek és itt vagy velem.

Már jobban tudom, én ki vagyok, és felemelsz, és mondod nevem - És zenét hallok villamoson,  egy kicsiny hangszer zenél nekem, e dallam körül forog napom. Szédelgek itt, most is ezen, bolond lettem, bolond, nagyon.

[maivers2]

Egy

Ki tudja, mért és hogy van ez, a tavasz hazugsága tán. De oly könnyedén megfelez, míg elidőzöm dallamán.

[maivers2]

Csönd

Jó itt most, hát mit tagadjam? Csönd van.  Olyan könnyen van minden, csönd van, s lapozgat egy könyvet itt benn a szél. Játékos sorok játéka vagyok.

Jó itt most, csönd van, nincsen fény, vihar, gondolat,  csak kezek vannak, oly puhák, csönd van, s én sejtem a csönd dallamát.

[maivers2]

Van

így lehet most veled lenni így repednek el falak, ott zúg belül, zúg a minden, s porladnak el volt hadak mert így lehet most veled lenni.

[maivers2]

hogy eleszi az akarást a téli sötét

hogy mindegy a viszonylagosság, hogy titkosan karmol a hétköznap, és nem válik bocsánatossá.

hogy az álmodozás is félelem, hogy lakomát ül a szenvedés, és nincs belül mit védenem.

[maivers2]

Halljátok?

Ti, szomorúság részegei, ti, képzeletvándorok, ti, egyedül pengő húrok,  kitöltött poharak, ti, pont így járó léptek, szembesétáló miértek, ti, talp alatt porló rögök, egymásba írt, végtelen körök, a Körút hangjai, magányos zajok, elhalók, csendesek, de mégis nagyok, nem-levő végek, végtelen szélek: én is itt vagyok.

[maivers2]

Négyzet

kört ír a szív,  kört ír a gondolat, menj tovább halkan, végezd a dolgodat.

kört ír, pedig rajzolna házakat, rajzolna fákat, rajzolna holdakat!

kört ír, de ő rajzolna tükröket, eltörő fényt és szivárvány színeket...

kört ír a szív, végtelen rajzolat, ismerős dallam, visszajön, megmarad.

[morningpoetry]

Jatzkó Béla: Ölelés után

„Jót tesz neked a szerelem”  – mondtad, mialatt felöltöztem, – "az, ami történt közted s köztem,  meglátszik szádon-szemeden,

a szemedben a bánat kisebb,  a szád, az arcod pirosabb,  szerettük egymást jó sokat  s nem fáradtabb vagy, hanem frissebb.”

"Az orvosok is, – felelem, – mondják: a testi szerelem  használ a szívnek, mint ahogy  lépcsőkön menni fel gyalog”.  Kacagsz: “Ha egyforma a hasznod,  miért nem a lépcsőt választod?”

[maivers2]

Számvetés

Csak egy lányt szerettem, de ketten hagytak el. Sírtam és nevettem, úgy szálltam újra fel.

Zuhantam hármat, és? Majd négyet ugrottam, elfutott a világ, és én is futottam.

Áruló verseket (kuszát és jobbakat) írtam vagy ötvenet, huszonnégy megmaradt.

Jövőre mi lesz még? Remélem, élhetek. Köszönöm, 'tizennégy a legszebbik évemet.

2013

[maivers2]

Körök

Lehunyt szemekkel újra ott leszek, hol szőke a világ és kék a hangod, s lelkem legszélein riadt neszek idézik újra az örök harangot.

Csak elvétett ragyogás, halovány. Ha másfele nézek, fel sem ismerem. Amit egyre kerestem, adomány, - hogy ne várjam megszerezni, itt terem.

Belémveszett érzés földi lénye: játszi levegő, könnyü szellő takar. Az éj hideg sóhaját nap fénye kergeti, és szívem boldogan hadar.

Az utcán magammal szemben jövök, s nem számít már: végesek a körök.

[maivers2]

Karácsonyi suta haikuk round 3

#1

még egyél zserbót tán visszajöhet fele most visszafele:

#2

visszafele most: fele visszajöhet tán -  zserbót egyél még.

#3

itt a karácsony, szomorúsággal csalok. amúgy minden jó.

#4

kevin is talál barátot: csöves nénit. nagyon sok madár.

#5

hány kilót híztam nem számolom. az évek súlya vállamon.

#6

a szegény kacsák sülve boldogítanak. végre valami.

#7

furcsa a vidék minden sokkal lassabban történik itten.

#8

mennyinél járunk? Borsi, mér írtál bazmeg tizenháromat

#9

törökszentmiklós pontosan ugyanolyan mint tíz éve volt.

#10

ja nem, a vasút fel van újítva, mármint vasútállomás.

#11

hidegen fújnak a szelek, azok jót nem állnak magukért.

#12

végre vonaton, valaki kutyát cipel, én meg egy kockát.

#13

thanks for all the fish. ja és: tartsd meg az aprót,  te mocskos állat

Borsi

[maivers2]

Halványul az angyalok álma, csendben kihunynak az égre dobált csillagok. Sötétje gyorsan kékre vált szemben, a nap hoz újra égő áldozatot.

Narancsszín égető fényben aztán léggé lesznek a fűszálak ékei: a harmatcseppek utolsó útján feledik maguk az éj emlékei.

[maivers2]

Szolgálati közlemény(ek)

1. Hello, kedves új követők, örülök nektek. :)

2. Kijavítottam az oldalsávban a linkeket. Majd valamikor nekiesem és frissítem is a listát, mert azóta másokat írnék bele