sokat gondolkodtam, hogy töröljem-e ezt az egész blogot a picsába, vagy mit is csináljak vele pontosan. tudjátok, az a helyzet, hogy amiért ezt az egészet létrehoztam, amiatt a lány miatt, azon teljesen túltettem magam. és most nem csak magamnak hazudva, hanem komolyan, ha felbukkan newsfeeden, már nem remegek bele, ha meglátom az utcán, nem ver hevesebben a szívem, sőt, talán már észre sem veszem. és ehhez rengeteg idő kellett, elszalasztott lehetőség, elbaszott lehetőség és egy bizonyos személy kellett. és nem átvette a helyét, hanem az ő helye szűnt meg, valaki más pedig egyszerűen kreált magának egyet a szarból és hamuból, egy trónt. én pedig hihetetlenül odavagyok érte.
a dolog az, hogy az elmúlt lassan egy évben hihetetlen nagyot fordult az életem. tudom hogy kurvára nem kíváncsi rá senki sem. pályát váltottam, amivel megváltozott az életterem, az életmódom, sőt, én magam is, talán. máshogy látom a dolgokat, kicsit büszke vagyok magamra és emiatt meg merem kockáztatni, a nemlétező önbizalmamból is valós lett kevés. talán emiatt is voltam képes arra, hogy nyissak ezen ominózus hölgy felé, és ne taszítsam el semmivel. vagyis eddig még nem sikerült. :)
viszont legbelül ugyanazt a kétséget és kételyt érzem, mint mindig is, hogy nüansz vagyok csupán és minden, amihez valaha is közöm volt, csak idő kérdése, mikor válik porrá és enyészik el a picsába. de talán ez a félelem és szorongás tart egyben, mert sosem fogok magától értetődőnek venni semmit, amit elértem az életemben. ez a kapaszkodóm, hogy ne szálljak el.
tehát arra a konklúzióra jutottam, hogy tök mindegy mi történik, a mételytől, ami az elmém, sosem fogok megszabadulni. egyszerűen csak el kell fogadnom, magamhoz dédelgetni, és remélni, hogy valaha is túlmutatok azon a semmin, amit magamról gondolok.
yousharknotpass
izzy806
titsay
dailybridgerton