[longliveuslove]

“i’m not going to pretend that you weren’t a huge part of my life, because you were. you were the biggest part of my life. regardless of what may happen in the future, where our paths take us, or who we become, i think a little part of me will always wish it was you next to me.”

— maybe in another life 

[princessmuffinmouth]

Imagine someone creating scenarios in their head with you in it

[thepowerwithin]

“Life is not about becoming attached to things, places, or possessions. Instead, life is about finding unity with oneself, and all that you are.”

— Nicole Addison @thepowerwithin

[naturaekos]

““I don’t know who I am. Or maybe I do know who I am and I just don’t want to be her anymore.””

—

[naturaekos]

“Past is just something we can’t do anything about. Future, who knows, it could be wonderful. Let’s just be happy now.”

—

[amargedom]

“People cry, not because they’re weak. It’s because they’ve been strong for too long.”

—

[nagyoncringe]

jövő.

gyakran megrémít, hogy mennyire nem is akarok semmit az élettől. nincsenek világmegváltó álmaim, céljaim, terveim. nem akarok jól fizető, menő állást, nem akarok házasságot, családot, még párkapcsolatot sem. nem vágyom hírnévre, pörgésre, bulizásra, nem vonzanak a hatalmas, föld körüli utak, sem az, hogy én legyek a legjobb bármiben is. nem akarok magam köré tömeget és nem akarok az lenni, akire bárkinek is fel kellene néznie. amikor elképzelem a jövőmet mindig nevetségesen egyszerű dolgok ugranak be. egy kutya a menhelyről, egy kis ház, egy munka, amit szeretek és ami jó érzésekkel tölt el, egy kényelmes ágy és jóbarátok, akiknek a számát egy kezemen megtudom számolni. 

[magyar-idezetek]

“Csak az él, aki minden pillanatban kész a halálra. Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is.”

— Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai; Esti és a halál

[kocsislevente-blog1]

Mélyfekete

Szavaid súlyát idáig cipeltem, most: lelkem beszakad.

[fogalmam-sincs]

Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.

Szerelmünk lapjai

[gyerelegyunkbotrany]

“Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet…”

— Antoine de Saint-Exupéry

[bellxbellaa]

[bellxbellaa]

[besoftwithmylesbianheart]

Elfelejtettelek

Elfelejtettem hogy érzek.

Elfelejtettem hogy milyen mikor ha bármire is ránézek te jutsz eszembe.

Elfelejtettem veled élni,

Fájni.

Járni, a nappaltalan éjszakakon.

Elfelejtettem ázni az esőben miattad már.

Elfelejtettem hogy léteztünk.

Elfelejtettem megmondani magamnak, hogy ha reggel fáj valami akkor te fajsz.

S azt is elfelejtetem, hogy nem fájhatsz már.

Elfelejtettem, hogy milyen ha a hangod tényleg a tiéd.

Elfelejtettem milyen, ha nem akarlak elfelejteni.

S azt is elfelejtettem hogy milyen volt arcodra tekinteni.

Elfelejtettem milyen ha rád gondolok s elfelejtettem minden zig zugot, mi téged tartogatott.

Csak elfeljtettelek. Ennyi.

Téged! És senki mást.

Azt felejtettem el, hogy milyen az, mikor érzéseimet miattad törtem el.

Azt kivanom élj, és virulj, mint virág a napon.

S ha halvány fénnyel mégis jönnél felém;

Tudd, én már nem tartlak többé magamon -

Így fényedet másra vetítsd,

Valaki szebbre,

Aki érzésed már nem azért mert szeret teszi zsebre.

Talalj valakit, aki ha fáj elviszi azt.

Elviszi jó mélyre, hogy többé ne okozzon nagy katyvaszt.

Aztán, ha mégis eszedbe jutok, rám írhatsz egyszer.

S akkor majd tudni fogom, hogy te vagy az,

Ki sosem felejtett el.

~

[besoftwithmylesbianheart]

ne hidd hogy hiába,

ne hidd hogy végleg,

ne hidd hogy fájt,

Ne hidd hogy érted.

ne hidd hogy jó volt -

elmentem volna.

velem csak gond volt -

Gondoltad volna?

hiányoztál

de értettem miért.

tényleg voltál,

de elmentél.

Kiért?

vége lett hát.

tetszettél,

tényleg.

de életedben csak az maradhat,

Kiért érdemes élned!

~

[besoftwithmylesbianheart]

Hullám-virág

Rólad jutott eszembe, hogy szívedet valaki egyszer versbe szedje. Daloltam, s bár nem tudtam hangom mit, s kit renget meg, mégis éreztem… Te voltál, s ma is te vagy remegő lelkem ajtajának záró-nyitó hangja, De szeretem, mert boldogságod betölt, mint folyót a víz, S mégha fáj is, örömmel fogadom a kínt.   Láttam a szemed. Igen! Én láttam akkor, s azt hittem nalád a boldogság tényleg lakol. Nincs jogom megtagadni a fájó vágyam sebeit a gondolattól, mely életed csak félig élte meg. Inkább fogom a bánatot s élvezem, hogy lelkem ismerhetett.   S tudod, én így szólok hozzád, Bár nem látlak szememmel, De olyan szép voltál, hogy beleremegtem.   Mindenre kész voltam. Mindent ami volt, akartam. De jött! S mi jön, egyszer elmegy. Hidd el, lelked engem gyönyörűen rengetett meg.   Mondhatnám: fáj, hogy már nem vagy. De a becsapás fenyegetné akkor a mondatot, Hisz’ bennem mindig élsz, És mosolygok rád, akkor is, Ha te, hol én vagyok, nem vagy ott.

 - 2021. május. 27, csütörtök. - mért ő mindig…. (H.M, N)

[thoughtkick]

“Forget what you feel, remember what you deserve.”

— Unknown