Mesék a városról

[mesekavarosrol]

Vizafogás nyáron

Rókavándor vizahalászatot tanult a nyáron. Mindig alkonyatkor indultak neki, ő és a halászmester, aki postás volt életében de a nevét már rég elfeledték. Rókavándor értett a holtak nyelvén, őket meg vonzotta az a finom vibrálás és esetlegesség, ami belőle áradt. A vizet nem különösebben szerette, hosszú bundáját mindig szárazon tartotta, ugyanakkor elbűvölték a halászat szertartásai, az egészből áradó nyers erő, a folyón feszülő fáklyafény, a hal megfoghatatlan ősisége. Hetente kétszer, olykor háromszor is kimentek a folyóra. Vitték magukkal a szereléket, ezt a harminc méter hosszú, selyemlenből font hálót, a szákokat és a nehezékeket. A kerítést gyakorolták egy balsafa bólya segítségével míg végül Lammas ünnepét követő vasárnapon végre híre ment, hogy viza tévedt a környékre.

Alkonyat előtt már elkezdtek gyűlni az árnyak anélkül, hogy bárki is egy szót szólt volna, több százan bújtak meg a parti liget fái alatt mire leszállt az este. Vonzotta őket a halál ígérete. Szellemcsónakokban szellemfáklyák pettyezték be az öblöt, mind a halászmester vezényszavára vártak. Rókavándor megborzongott és szorosabbra húzta magán a felöltőjét. Halk rikoltások hallatszottak valahonnan a fák közül, az árnyak tömege türelmetlenül mocorogni kezdett majd végül a halászmester intésére megindultak a csónakok a nyílt víz felé.

Egy hétszáz kilós vizát fogtak azon az éjjelen, a hal háromszor is majdnem kiszakította a hálót, végül nyolc órányi küzdelem után már csak finoman remegett, ahogy a sekélyesbe vonták. Körötte ekkor egyre gyűlni kezdtek a vendégek, finom morajlás terítette be az öblöt, majd szellemkezekben szellemkampók csaptak le és mélyedtek bele a fehér húsba. Rókavándor hátrébb húzódott, gumicsizmája szárát megfestette a vér.

Hajnalra semmi sem maradt a halból, csak a koponyája, az abból kiinduló gerinccsonk és a homokban elszórt vértpikkelyek. Pirkadat a fák alatt, a vendégek lassan eltünedezek és Rókavándor kimerülten ült le a fövenyre, a lassan vonuló Nelbát nézte és nem gondolt semmire.

[mesekavarosrol]

Rókavándor ősz elején érkezett a holtak falujába. Addigra már végeztek a betakarítással és nagyjából az őszi vetéssel is, éppen a diópálinkafőzésnek álltak neki. Rókavándor segített a széna kupacolásában, cserébe a holtak megfoltozták elnyűtt kabátját és történetekkel szórakoztatták az életükből.

[mesekavarosrol]

A varjak éneke

A háborút a varjak hozták el a városba. Akkor már hónapok óta szivárogtak a hírek az északi hegyekből, kiürített falvakról és csapatösszevonásokról beszélve. Uszájok vesztegeltek a Nelba torkolatában, a várost ellepték a megrekedt karavánok emberei meg akik a közeli favakból húzódtak be a biztonságot jelentő falak mögé. A kocsmák és a kímérések forgalma megnőtt, ahogy az embertömeg összegyűlt újra és újra átbeszélni a töredékes híreket és pletykákat, amiket már mindenki tucatszor hallott. Semmit sem lehetett biztosan tudni.

Aztán egy kedd hajnalban, Idul Fitri ünnepének első napján megérkeztek a varjak. Ezrével borították be a város tereit, fekete felhőt függesztettek a Szent Brutusz kápolna fölé és énekükből kirajzolódott a front, ami most az Inkasszó előhegyeitől a Nelbáig feszült. A hentesek válaszul bezárták boltjaikat, a mürmidónok maradéka az óvóhelyekre húzódott. A Tábor-szigetet lezárták, a környező vizeket elaknásították, később innen koordinálták a hajókon és tutajokon érkező segélyszállítmányokat.

A varjak meg egyre csak énekeltek, olyan szépen, mint még sohasem, megemlékezve minden hősi és közönséges halálról. A háború végére az ének kétmillió-ötszáttizennégyezer-hatszáznyolcvan sort számlált, manapság huszonhárom napba telik elénekelni, váltott énekesekkel.

[mesekavarosrol]

A Párák hercege

A Párák Hercege egyedül élt Mozambikban, a város egyik újabb negyedében, amit a csikágók betelepülését követően kezdtek el építeni. Kávéházak elemzéséből és tanácsadásból élt, de hogy kinek adott tanácsot, azt senki sem tudta. Félárva volt és magabiztos. Szabadidejében hajónovellákat írt és megpróbálta igazolni a Richter-sejtést, bár valahogy mindig is gyanította, hogy nem fog neki sikerülni. Soha nem érezte magányosnak magát, bár éjjelente néha elfogta a vágyakozás egy olyan élet után, amiben hősies medvék és bátor barlangászok köszöntötték, bármelyik utcába is tévedt.

[mesekavarosrol]

Ób-Uda

- Kalauz -

Ób-Udát már a kora csont-korban is lakták, majd Széphangú Köpü király ide telepítette be az ortodox pírek egy csoportját, amikor azok menedéket kerestek az Üldöztések alatt. Az egyre terjeszkedő települést a második virágkor alatt csatolták a városhoz, ahogy kialakult egy erős polgári réteg az ustadékfa-úsztatasból fakadóan megvagyonosodott fűrész-molnárokból. A Nelba mellett még ma is ott állnak a fűrész-malmok, de a városrész ma már inkább kávézóiról, a Királyi Operaházról meg arról a furcsa kékes-zöld színről ismert, amit az itt lakó macskák szőre vesz fel alkonyat előtt.

[mesekavarosrol]

Amikor a mürmidónok új házat építettek, mindig befalaztak egy cipőt a téglák közé, hogy a szerencse arra járjon. A cipő volt az attribútuma Szerencsehozó Samuelnek is, aki a negyedik évszázadban élt és alkotott, neki raknak ki máig is minden ház elé egy cipőkanalat napéjegyenlőség éjjelén.

[mesekavarosrol]

Január 7. - Benehan király emléknapja

Az ifjú Benehan királyra emlékezünk ezen a napon, akit saját kertésze ölt meg 780-ban, amikor visszahódított palotájának kertjében járva nem ismerte fel korábbi uralkodóját.

[mesekavarosrol]

Ignotius, a madárember

[mesekavarosrol]

A város cinkéi

A tavaszt a cinkék hozták el egy márciusi éjjelen 1 és fél 2 között a Rézsű lakótelep tömbjei közé. A postások és a családapák összenéztek poharaik fölött, a családanyák megszorították legnagyobb lányuk kezét és alacsonyabb fokozatra állították a fűtést, az öreg ószeres felrakott egy régi-régi lemezt. Egyedül a pékek nem hallották, a pékek már rég aludtak ilyenkor. A cinkék meg csak tovább énekeltek, eltelve tulajdon hangjuk szépségével.

[mesekavarosrol]

Kápolna a Boldog Öregkorért

- Kalauz -

Az a földdarab, ahol most a Burbakker tér árnyas platánjai és hangulatos kávézói állnak, anno a város valaha épült legnagyobb katedrálisának, a Szent Vilajetnek adott helyet. A templomot Szépszemű Ignác emeltette 48 évvel a partraszállás után, az eredetileg Szent Brutusznak szentelt kápolnát a Megtévelyedés negyven napját követően csatolta a kereszthajóhoz unokája, Vendel. Egy ideig itt ülésezett a sötfőzők céhe, majd ideiglenessen a Központi Királyi Archívumnak is helyet adott. A virágháború alatt sajnálatos módon a katedrálist találat érte és leégett, helyén alakítoták ki a mai Burbakker teret és a Trák lépcsőt, egyedül a kápolna maradt aránylag sértetlen. A helyreállítást követően már új nevén szentelték fel, amely Jacques Tirebouch híres ciklusa előtt tiszteleg, szentélyében máig megtekinthető a tragikusan elhunyt Szépszemű fogadalmaskönyve.

[mesekavarosrol]

Kékfürdő utca

- Kalauz -

Régen, amikor a város még nem ért el idáig, ezen a helyen állt Lugarnói Henrik vadászlakja, aki miután legyőzte Nereid Sárkányát, ide vonult vissza felépülni sérüléseiből. Egyes beszámolók szerint máig a környéken kísértenek az általa elejtett nagyvadak szellemei, korlátozott felelősségű társaságba tömörülve. 

A házat azóta körbenőtte a város, a környék leginkább koraspontán stílusban épült fürdőházairól lett ismert. Csak a Kékfürdő utcában 53 ilyen épületet tartanak számon, ha erre járunk, mindenképpen próbáljunk ki egyet, helyi szokás szerint uborkalevet fogyasztva fürdőzés közben.

[mesekavarosrol]

A szokatlan megfelelési kényszerek tere

- Kalauz -

Ezen a téren alapították meg 860-ban a Fagyott Kutya írótársaságot, a középen álló seregélyszobor máig a társaság jelképének számít. E csoportosulás leghíresebb tagjai között találjuk Robinson Cruesot, akinek Számkivetettjét az első modern regényként tartják számon, Ulysses Grantot, aki Homéroszról írta megkapó monográfiáját, valamint a méltán elfeledett Templeton fivéreket, akik semmilyen értékelhetőt nem tettek le az asztalra. A társaság beavatási liturgiájának ma is része a Hippokamposzi-eskü, amelyet a seregéllyel szembeállva kell elmondani viccesen elváltoztatott hangon. A térre nyíló Millard’s-ban kapni a város legjobb kávéját, de a szendvicseik is említésre méltóak.

[mesekavarosrol]

Szépemlékű Színészéveim-patak

- Kalauz - 

A Vörösmárna-tóból ered és végül a várostól északra a Nelbába torkollik a Szépemlékű Színészéveim-patak. A történelmi időben fontos kereskedelmi út volt, lenfát úsztattak le rajta a város hajógyártó műhelyeibe, mostanában főleg kedvelt pisztrángfogó-helyként és portréháttérként ismert. 

[mesekavarosrol]

Borisz Vidovics szülőháza (Vörös ház)

- Kalauz - 

A Taigetosz lépcső és a Hajnal utca sarkán áll ez az impozáns, vöröskőből épült kúria, ahol a kétszeres sakknagymester és mestercukrász gyerek- és ifjúkorát töltötte. A ház ma múzeumként funkcionál, odabent megtekinthetjük a családi portrégyűjteményt és Vidovics első süteményeit, az árnyas kert pedig remek helyszínként szolgál egy kis felfrissüléshez egy tikkasztó nyári napon.

[mesekavarosrol]

Staniszlaw-forrás

- Kalauz -

A Sztaniszlaw-forrás a várostól úgy egy órányira található a Cickány-dombság tövében. Már a cinkkorban is lakott volt a terület, ma is látszanak a mészégető kemencék földbe vájt lyukai, hogy aztán az Ismérveket követően itt állítsák fel Szent Juszuf kápolnáját, akit a hegyi patakok védelmezőjének tartottak. A forrás vize állítólag csökkenti az ízületi fájdalmakat és az önbizalomhiányt, legismertebb irodalmi említése Jacques Tirebouchontól származik, aki három hónapot töltött itt A romlás kenyerei írása közben, mély agóniában. A forrás a téli hónapokban nem látogatható, felújításból fakadóan.

[mesekavarosrol]

Az ősz lovagjai

Az ősz lovagjai egy csendes kis utcában laktak a városi vízművek mögött. Itt szinte soha sem járt senki, csak a szabó, amikor vadászni indult, meg pár kordé, hogy lerövidítsék a piacra vezető utat. 

Az ősz lovagjai turizmussal foglalkoztak, esővizet tisztítottak Idul Fitri ünnepére a balgák mosdatásához, és ebből ha nem is túl fényűzően, de megéltek valahogy, nyaranta még arra is futotta, hogy elutazzanak a Keserű-tengerhez egy hétre, ha találtak olcsó buszutat. 

Az ősz lovagjai valaha több százan voltak, ők védelmezték a várost a háborút követő Alkotmányos Válság alatt, de mára a rend a töredékére zsugorodott és nem harcol már senkivel. Címerük, a szőlőindákkal átszőtt eke viszont még mindig ott áll a város összes kapuja fölött.

Az ősz lovagjai mára már csak hárman maradtak, N testvér, egy hórihorgas illír, L testvér, aki szamojéd volt és süket, meg Lü testvér, aki már a rendházban született. Reggelente N és L testvér felváltva tartott fohászt, Lü testvér ezalatt főzött (nem is rosszul), utána N testvér etruszk szövegeket fordított, N és Lü testvér pedig a ciszternákat ellenőrizte. Esténként megint összegyűltek a rendteremben és humoros anekdotákkal szórakoztatták egymást, minden hétvégén pedig vendégül látták a városi dalárdát, aminek L testvér a tagja volt.

[mesekavarosrol]

Indigó ház

-Kalauz -

Háromszáz évvel ezelőtt, az Üldöztetések elől menekülve ebben a házban telepedett le Rókaszavú Jeremiás, az egyik utolsó széltoló, és itt írta meg végül nyolckötetes remekművét, A Völgy Sirámait. Halála után a ház új gazdája Lünpekk, az alkimista lett, aki egy szerelmi csalódást követően a ház alagsorában megnyitotta Illés ajtaját és az álmok közé veszett. Az ajtót azóta sem sikerült bezárni, a ház máig lakatlan.