HĂĄt itt vagyok Ășjra megint egyedĂŒl. Mindenki megĂgĂ©rte hogy mellettem lesznek nem hagynak Ăgy. Egyre kevĂ©sbĂ© fontos minden 22 Ă©vesen teljesen összetörve,magĂĄnyosan,szeretet Ă©hesen,csak egy emberre vĂĄrva magamba meghalni Ă©s tudni hogy ez most nem ugyan az mint rĂ©gen ez mĂĄs. Minden amit kettĆnkĂ©rt tettem feledĂ©sbe merĂŒlt. Csak a rossz maradt meg neki. A rengeteg rĂ©gi trauma amit egymĂĄs ellen tettĂŒnk Ă©s a rengeteg tĂșlgondolt semmi meg emĂ©sztette az idegeim. DĂŒh kezelĂ©si problĂ©mĂĄim vannak. BĂĄntattam azt a lĂĄnyt aki az Ă©letet jelentette. Most itt hagyott Ć is,a lakĂĄsban mĂ©g a cuccai itt vannak mĂ©g de Ć mĂĄr nincs. HiĂĄnyzik Ă©s vissza csinĂĄlnĂ©k mindent de mĂĄr nem tudom mert nem hagyja fĂ©l tĆlem. Olyan lettem mint ApĂĄm gyƱlölöm magam egyre jobban.. Azt is tudom hogy sok minden mĂĄr nekem nincs Ărva . Nem fogok tenni azĂ©rt hogy jobb legyen most lecsĂșsztam.. KĂĄbĂtĂłszerekkel,alkohollal,cigivel,kaja megvonĂĄssal pusztĂtom azt a szörnyet aki lettem. Nem tudom feldolgozni hogy 22 Ă©vbĆl 20-ban mindenrĆl Ă©n tehettem olyanrĂłl is amit meg sem tettem. Kezedem fel adni ezt a vilĂĄgot nem szeretnĂ©k mĂ©g tovĂĄbb itt Ă©lni, Ășjabb bĂĄntĂĄst Ă©s hazug szavakat, kamu embereket Ă©s legfĆkĂ©pp ezt a mellkasomban hagyott Ʊrt . Ha ezt ilyen ĂŒtemben folytatom nem kell sokĂĄig itt lennem . Sok hibĂĄm van de az egyetlen hogyha szeretek azt szĂvbĆl teszem Ă©s egy rettegĂ©s lesz mindennap mikor egyedĂŒl hagy mert fĂ©lek egyedĂŒl. Jobban mondva magamtĂłl. Azok az öngyilkos gondolatok amik kattognak bennem mĂĄr kezdenek tĂșlnĆni rajtam. Egyszer mĂĄr megprĂłbĂĄltam, ott mĂ©g meg mentettek de most mi lesz ha nem? Valaki sĂrna miattam? Vagy csak a hibĂĄimra emlĂ©kezne arra hogy kit hogyan bĂĄntottam vagy akkor mĂĄr ezek eltƱnnĂ©nek ? Akkor jĂł lennĂ©k mĂĄr ? Akkor mindenki keresne? Vagy szimplĂĄn a feledĂ©s homĂĄlyĂĄba veszne el az emlĂ©kem ? Nem tudom mit tegyek a dĂ©monok egyre erĆsebbek a fejemben egyre lejjebb csĂșszok, itt nincs vissza nincs aki segĂtene elment mindenki de inkĂĄbb Ă©n Ʊztem el mindenkit. A depressziĂł a szorongĂĄs Ă©s minden szar itt van elĆttem. Nincs mĂĄr Ă©rtelme ennek az egĂ©sz szarnak. EgyedĂŒl vagyok szerelem csalĂĄd Ă©s barĂĄtok nĂ©lkĂŒl Ăgy nem akarok Ă©lni. Tönkre tettek teljesen Ă©s Ă©n önmagamat. El köszönök ezen vilĂĄgtĂłl mert ez mĂĄr nem az amit Ă©n szeretnĂ©k ezt mĂĄr nem akarom. Egyszer eltƱnök majd Ă©s ha mindenki keres aki eddig nem az mĂĄr nem talĂĄl többĂ©. Lent leszek mĂĄr ott nem fĂĄjhat semmi. Senki sem bĂĄnthat. Ăgy hĂĄt Ă©letem törtĂ©nete sajnos arrĂłl szĂłl hogy a tĂșl sok nem megĂ©rdemelt bĂĄntĂĄs gyerek korom Ăłta egy depresszĂv szörnyet hozott lĂ©tre melyben mĂĄr nincs Ă©lni akarĂĄs. TĂșl sok ember Ă©reztette hogy jelentĂ©ktelen vagyok az Ă©letĂ©ben bĂĄrmit is teszek bĂĄrhogy akarok megfelelni, nem tudok egyszerƱen nem kevĂ©s vagyok, most mĂĄr mindenhez is. Nem bĂĄntom tovĂĄbb magam elengedem ezt a testet. MegvĂĄrom hogy elmenj megfoglak bĂĄntani kemĂ©nyen hogy eszedbe sem jusson hogy keress. De ez mind a te Ă©rdekedben. Elmegyek nem nekem valĂł ez az Ă©let, nem bĂrom a harcokat elĂ©g volt mĂĄr. Szerettem mindenkit aki mellettem volt egy rövid ideig de mindenkitĆl elköszönök mert Ă©rzem jobb lesz. Lehet most önzĆ leszek mert nektek fog fĂĄjni de nekem mĂĄr nem. ElĂ©g volt. LegyĂ©l boldog Ă©s vigyĂĄzz magadra egyszer mĂ©g talĂĄlkozunk egy mĂĄsik Ă©letben mert ez a kĂ©t lĂ©lek össze illik Ă©s elvĂĄlaszthatatlanok. Szeretlek â€ïž


















