Csak fekszem, miközben a plafont nézem. Kavarognak bennem az emlékek és az érzelmek.
untitled
Show & Tell

No title available
The Bowery Presents

shark vs the universe

#extradirty

Origami Around
h

blake kathryn
almost home

Game Changer & Make Some Noise
noise dept.

gracie abrams

❣ Chile in a Photography ❣
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ
Lint Roller? I Barely Know Her
Sade Olutola
macklin celebrini has autism

Product Placement
todays bird

seen from Thailand

seen from United Arab Emirates
seen from Philippines
seen from United Kingdom
seen from United States
seen from Austria

seen from Philippines

seen from United States

seen from Colombia
seen from France

seen from Brazil
seen from Vietnam

seen from Croatia
seen from Brazil
seen from United States
seen from Brazil
seen from Spain
seen from Ecuador

seen from United States
seen from United States
@narancsos-xanax
Csak fekszem, miközben a plafont nézem. Kavarognak bennem az emlékek és az érzelmek.
Az élet a csalódások ösvénye, melyen akadnak gödrök pocsoják. Gyermekiesen belelépsz, hisz ez csak egy kis víz, mely nadrágod szárát áztatná el. De ez, ez több, mint egy kis víz, lelkeden rajad, majd lehúz a mélyre, hol életed csalódásai érnek, hol fájdalmaid kibontakoznak. Nem kell aggódj, ez csak egy kis víz. Mikor már fulladásod közepette tartasz, kilök magából. Kilök az általad jól ismert útra, hol tétován tovább ballagsz. De ez csak egy kis víz, mely lelked falja, marja míg úgy érzed az útvégére teljesen elemészt.
Aki egyszer bekerült a szívembe, az ott is marad.
Értékes értéktelen...
Értékes részem, lelkem foszlányait bitorlod. Neked adtam darabom, mire te a tiéd nyújtod, s onnantol lelkem egy tiéddel. De lelkem darabját nem tetted értékes részé életedben, hagytad annak folyamain sodródni, míg kezeidről végleg lemosodott a neked adott részem. Így dobtad el lelkem ifjúságát, benne ezerlő kinccsel. Így lettem értékes értéktelen...
Végül egy pótlékká váltam, kit sehol sem jegyeznek...
I want to be a better person. A better friend. A better lover. A better me. Just better.
“Igazából mindent elpocsékolsz, mert egy olyan virágot öntözöl, aminek a gyökere már rég elrohadt.”
Koós Csaba
@csabakoos
Mi értelme létezni...?
Mi értelme létezésünknek, ha fájdalom árnyéka nyeli lelkünk értékés darabjait?
Mi értelme léteznünk, ha lelkem darabjai lassan felbomlanak, sötétségbe vészve?
Mi értelme létezni, ha könnyeim patagzó fájdalma áztatja arcom és lelkem csapzott maradványai fulladnak bánatos könnyeimbe?
Kérdések, szomorúság keserűseg, ezek töltik ki belsőm, mikor egy-egy édesen dédelgetett emlék ugrik vérző szívemből rólad...
Szeretném, hogy te légy boldogságom tiltott eszenciája...
Tudod, mi a bánat?
Ülni egy csendes szobában, és, várni valakire aki többé már soha nem jöhet.
Szeretni valakit, aki nagyon szeretett Téged…
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Tiszta csillagos égboltra nézve is őt keresni a csillagok között.
A szív és az eszme örök harca, véget nem érő párbaj, mely felmemészti hordozóját.
-Kezd minden emléked halovánnyá válni...
Sokszor motoszkálsz a gondolataimban. Az idő a vasfogait belevájta emlékeimbe veled kapcsolatban. Már nem emlékszem a hangodra sem az illatodra, sem arra, hogy milyen szerető is volt az ölelésed.
-Titkon szeretném, hogy egy nap felém sétálj egy virággal, mely békénk jelképezné...