let's talk about Bridgerton tea, my ask is open

roma★
Cosimo Galluzzi

blake kathryn
Mike Driver

@theartofmadeline
untitled
YOU ARE THE REASON
todays bird
Keni
Cosmic Funnies

Origami Around
No title available
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year
One Nice Bug Per Day
RMH

No title available
Not today Justin
Color Me Curious
Fai_Ryy

seen from United States
seen from Indonesia

seen from United States
seen from United States

seen from China

seen from Philippines
seen from Bangladesh

seen from United States
seen from Indonesia
seen from Colombia

seen from Türkiye

seen from United Kingdom

seen from Vietnam

seen from China
seen from United States

seen from United States
seen from Philippines
seen from Türkiye
seen from Italy

seen from Italy
@myh3artstillbreaks
Senki sem tudja, hogy mennyit is küzdesz önmagaddal
A szív csendje
Van egy hely bennem, ahová nem süt be a reggel.
Nem sötét, csak csendes.
Mintha valaki egyszer ott felejtette volna a mosolyát, és én azóta sem mertem megmozdítani, hátha vele együtt az emléke is eltűnik.
Néha úgy érzem, nem téged kereslek.
Csak azt az embert, aki mellett önmagam voltam.
A padlón megcsillan a fény, a teásbögre lassan kihűl, és a világ megy tovább, mintha semmi sem történt volna.
Csak bennem áll meg néha az idő.
Vannak napok, amikor már nem fáj.
Csak hiányzol, úgy... mint egy régi otthon, amit lebontottak, de álmomban még mindig tudom, melyik lépcső recsegett.
Sok ember jött.
Arcok, nevek, érintések.
De egyikük sem tudta ugyanazzal a csenddel megfogni a kezem.
És ilyenkor elgondolkodom:
Lehet, hogy nem téged siratlak.
Hanem azt a világot, amelyben még hittük, hogy örökké tart.
Mégis...
Ha egyszer újra megtalál a boldogság, nem foglak kitörölni.
Nem is akarom.
Te leszel az a fejezet, amit a legtöbbször olvastam újra.
Nem azért, mert ott ért véget a történet.
Hanem mert ott tanultam meg, hogy a szeretet néha akkor is velünk marad, amikor már nincs, akihez hazavigyük.
És talán egyszer, amikor már nem a hiány beszél belőlem, csak halkan ennyit mondok majd:
"Köszönöm, hogy egyszer léteztél az életemben."
Rainy evening, 여의동. (source)
Sok arc sodor körém zajló tengert,
mégis sziget vagyok, parttalan, néma.
Ismerősök árnya kísér mindenütt,
de barát,... az nem születik bennük soha.
Hol bújik az igazság csontig fagyva?
Hol alszik, míg bennem ordít a csend?
Egy ember, kit száz kezek érnek naponta,
mégis saját gondjába zuhanva remeg.
Magát marja, mint rozsda a vasat,
bűnnek érzi mind, ami történt vele.
Hátára dől az üres bizalom,
és nem tartja meg már senki se.
Szavak mögé bújt, hamis tekintetek,
mosolyuk könnyű, de súlyuk halál.
Hogy lehetnék így élő, egész?
Ha minden kéz, mely nyúl, csak árnyékot talál.
Otthonom fala is idegenül hallgat,
nevemet visszhang sem meri már.
S lassan a bőröm is leválik rólam,
mintha más hordana engem tovább.
Létezem-e, vagy csak álmodom ezt?
Egy törött tükörben keresem magam.
S ha válasz sincs, csak mélyülő sötét,
talán én sem voltam,... csak egy halk zavar.
Én már sosem leszek jól
Ő nem szerethet engem
Én nem szerethetek mást
És így élünk boldogan,
Míg meg nem talál más
Drága Uram,
ha az a sorsom, hogy egyedül maradjak, kérlek, vedd el tőlem a vágyat, hogy szeressenek.
Ámen.
hopeless romantic
Belefáradtam abba, hogy nekem mindenki első, de én mindenkinek utolsó vagyok.
- Ismeretlen
Soha senki nem marad mellettem
282.
Szeretnék kiszabadulni a saját elmémből..