Olyan sok mindent szeretnék neki mondani. Szavak melyek nem hagyhatják el a számat. melyek örökre megváltoztatnánk kettőnk viszonyát.
Gyerekes, komolytalan, felelőtlen, nem törődöm, hanyag, rendetlen.
Nem vagyok sem az anyja se a nővére h gondoskodjak róla. Tudom h nem kapta meg gyerekkorában azt a törődést ami kellett volna és én szeretnék ezen segíteni. de vannak dolgok amik nem férnek bele nekem. társként akarok mellette lenni és gondoskodni róla, támogatni de most kezdek rájönni h az eleje óta valami anyuka szerepet töltök be.
az elején tetszett az a fiatalos lendület és öröm ami körülvett amikor vele voltam. jó kedvem lett mindentől amit együtt csináltunk. lehet h azért mert keveset találkoztunk ezért nem nyomasztott, nem tűnt fel hogy egy gyerekkel van dolgom. mondták is pedig de nem hittem. beleszerettem. azt hittem olyanba szeretek bele aki egyenrangú társam lehet de nem, ahhoz később kellett volna találkoznunk.
soha nem férfiként tekintettem rá. már az elején vonzalmat éreztem iránta és ezért gondolhattam úgy h szerelmes vagyok. egyedül amikor szeretkeztünk akkor éreztem azt h férfi van velem. erre vágytam, ezért esett jól. akkor még szeretkezésnek gondoltam de ahogy egyre többet és többször csináltuk kezdtem úgy érezni h csak egy fiatal srác aki élvezi az életet, jól esik neki egy idősebb lánnyal csinálni, tök “stíl” hiszen mindenki erre vágyna. vannak hibáim, nem szeretnék egoista lenni de tudom h bárkinek kellenék akivel én úgy szeretném. arról nem is beszélve h amióta megtudtam h csajokról néz képeket vagy pornó oldalakat egyszerűen felfordul a gyomrom ha rágondolok. és nem kívánom h bármi olyat tegyünk vagy hogy egyáltalán hozzám érjen. Számomra az is ezt mutatja h én csak egy élő nő vagyok aki élőben csinál neki dolgokat azok helyett akiket lát.
mint akármilyen megnyilvánulásában ebben is azt látom, hogy egyetlen életcélja h menő legyen a többiek előtt. minél nagyobb vágyai vannak annál komolytalanabbnak tűnik a szememben. nem gondolkodik reálisan. a gyerekek vágynak luxus cikkekre. lehet én tévedek. de amíg ilyen nagyok a különbségek a vágyak és álmok terén addig mi dolgunk egymással? kerestem benne a férfi és meg is találtam. néha előbukkan de manapság kezdem azt hinni h színjáték.
mindent amit elejt, tönkre tesz, eltör, elhagy, elveszít azt juttatja eszembe h később én nem akarok a gyerekem mellett az apjára is figyelni és óvni mindentől. utálom hogy az ágyban eszünk, sötétben vagyunk, alig beszélünk valamiről és a beszélgetéseink nagy része játékról vagy szexről szól. minden tette azt juttatja eszembe hogy ő csak egy kisfiú aki a kényelmes kuckójában érzi jól magát és próbálja a nagyokat utánozni.
zavart h nem megyünk sehova, nem csinálunk semmit, nem ajándékoz meg. tudom ennek egy oka van. pénz hiány. de mikor kap kajára pénzt és 30 zsemle helyett vesz vmi mást ami jobban ízlik neki, vagy 18 ezer forintot kabátra mert ő olyat szeretne vagy fülhallgatóra pénzt vagy bármire. akkor rosszul esik h egy rohadt 100 ftos csokival nem bírna meglepni amire ráírja szeretlek. ennyit kéne tennie. hogy hihetném el ilyenek után h én vagyok neki a legfontosabb. saját maga a legfontosabb. ami érthető hisz minden embernek a saját jóléte az első. de mikor felajánlok neki fürdő belépőt, programokat amik ingyenesek, hazaviszem kocsival, elé megyek, hagyom had aludjon reggelente pedig milyen jól esne ha csak egyszer itt várna a ház előtt h: jó reggelt szivem. nem arról van szó h nem teszem meg ezeket érte. csak szeretném ha legalább havi egyszer valami figyelmességet, romantikus dolgot megtenne értem. mert amikor tesz valamit akkor is megemlíti h milyen szar volt neki valami, h sokat kellett várnia, hideg volt, korán kelt. hogy örüljek annak ami neki csak szenvedéssel sikerült és nyafog?
nem csoda h nem kívánom. hogy lehet kívánni egy gyereket? ha fiatal és amiatt van akkor mennyit kell még várnom míg a társam lesz és nem q gyerekem? vagy ha ilyen a személyisége akkor miért vagyok még vele hisz nekem ez így nem kell.