A vonat ablakából láttam egy párt. Búcsúzkodtak. Magunkra emlékeztetett.
és megint szarul lettem.
art blog(derogatory)
Game of Thrones Daily
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year
h
$LAYYYTER
d e v o n
Claire Keane
official daine visual archive
taylor price
Mike Driver

Love Begins
NASA
almost home
wallacepolsom

ellievsbear
Lint Roller? I Barely Know Her
cherry valley forever

@theartofmadeline
tumblr dot com

pixel skylines

seen from South Africa
seen from Türkiye

seen from Mexico

seen from France
seen from Malaysia
seen from Malaysia
seen from Malaysia
seen from Italy
seen from Australia

seen from United States

seen from Mexico

seen from United States

seen from Malaysia
seen from South Africa
seen from United Kingdom
seen from Colombia

seen from United States

seen from Austria
seen from Switzerland

seen from T1
@mypiiiinkworld
A vonat ablakából láttam egy párt. Búcsúzkodtak. Magunkra emlékeztetett.
és megint szarul lettem.
Nem hittek bennünk. És én azt gondoltam megmutatjuk majd nekik, hogy milyen erősek vagyunk együtt. Ehelyett csak bebizonyítottuk, hogy nekik volt igazuk.
A hétfő reggeli kávémban, Vagy az elszívott utolsó szálamban, A buszon elkapott pillantásokban, A lekésett vonat után bámulva, Kereslek, de nem látlak, Sehol sem látlak.
(via alkoholizu-csokok)
Sírva ölelném át, majd részegen elmondanám neki százszor, hogy mennyire szeretem.
Az alapvető problémám, hogy van a szuperérzékeny, szociális fóbiáktól szenvedő énem, és van egy másik, aki egy iszonyatosan makacs, erős és dühös nő. És a kettő keveréke elég veszélyes.
Rózsa
Ha te rózsát hozol nekem, el kell menned a virágboltba. Mielőtt elindulsz, anyukád esetleg megkérdezheti, hová is mész. Te pedig elmondod neki, hogy a virágboltba. Nem fogsz tudni róla, de anyukádat nagyon meg fogja hatni, ugyanis egy anya büszke arra, amikor a fiából férfi válik. Miután megvetted a virágot, elindulsz hozzám. Mikor megérkezel bekopogsz, én pedig mit sem sejtve megyek ajtót nyitni. Ott állsz rózsával a kezedben. Úgy ahogy én sem, te sem tudsz szóhoz jutni, hiszen nem is tudod mit kéne mondanod, mert nincs se szülinapom, se évfordulónk. Aztán elkezdenek potyogni a könnyeim, mire te magadhoz húzol és megölelsz. Igaz alig tudok beszélni, de megköszönöm, te pedig még szorosabban zársz a karjaid közé.
Képeket készíteni Róla. Nem azért, mert emlék. Nem azért, hogy mutogathassam később. Pont azért, mert nem veszi észre, nem pózol, és amikor hiányzik előveszem és a természetes őt láthatom megörökítve.
(via kaveszagu-gondol-atkak)