Tudod, hogy miért én vagyok vele, és nem te?
Mert én meglåttam benne azt a kisgyereket, akinek kiskoråban nem volt kivel tårsasoznia,
Azt, aki mindig egyedĂŒl volt, Ă©s csendben maradt inkĂĄbb,
Azt, aki zord kĂŒlsĆ alatt egy igazi kezes bĂĄrĂĄny,
Azt, aki eddig csak a szeretethiĂĄnyt tapasztalta meg, de az Ćszinte szeretetet nem,
Azt, aki sosem vallanå be, de titkon érzékenyebb mint bårki akit ismerek,
Azt, aki sĂ©ta közben megsimogatja a kĂłbor ĂĄllatkĂĄkat, nem törĆdve vele hogy âkoszosakâ,
Azt, akiben annyi kimondatlan szeretet van, de nem akarta, hogy ezt mĂĄs is meglĂĄssa.
Ăs Ă©n Ă©szrevettem. Ăszrevettem, Ă©s Ăgy meglĂĄttam azt a fĂ©rfit, aki mellett ha kitartasz, Ă©s szereted Ćt, tĂzszeresen kapod vissza tĆle azt a szeretetet, amit Ă©veken ĂĄt Ćrzött, Ă©s nem adott oda senkinek.













