Ha szerda, akkor randinap
Nekem sokszor gondot okozott, hogy mivel töltsük az időnket, amikor éppen nem 18+-ban gondolkozunk. Az elején azért nehéz sokszor javasolni és dönteni, mert szeretnéd, hogy neki jó legyen, ő szeretné, hogy neked jó legyen, még csak ismerkedtek igazából. Egy hosszú kapcsolat esetében, ha hajlamosak vagytok a punnyadásra, akkor otthon maradtok, vagy eleve már mindenhova együtt mentek, együtt érkeztek. Nincs meg a készülődés varázsa, a meglepetés öröme, és az esélyt sem adjátok meg a másiknak, hogy stresszeljen egy kicsit azon, hogy mit vegyen fel, izguljon, hogy nehogy késsen, és amikor meglát újra, akkor rád tudjon csodálkozni, hogy tényleg mennyire jól nézel ki, és így nem szokjátok meg egymás látványát. Persze nem általánosítok, az nem az én asztalom. (Ja de!)
Szóval megfogadtam magamban, hogy következő alkalommal minden más lesz. Ezentúl mindig kisminkelem magam, a hajam mindig puha lesz, nem hordok mackónadrágot, reggel nincs csók fogmosás nélkül, és nem fogunk mindenhová együtt járni, nem muszáj mindig találkoznunk egymás barátaival, és lesznek napok, amikor nem is látjuk egymást.
Nos… Bevallom, ez ott dőlt meg, hogy egy munkatársammal jöttem össze. De ugye kiszámított erre, amikor a fogadalmat tettem..? Gondoltam, szívás, első pont, hogy nem találkozunk mindennap X. Azt hiszem, ezt ő is átérezhette, mert ő pedig olyan előzetes elvekkel érkezett, hogy munkatárssal összejönni??! SOHA! Hát ez se tartott sokáig.
Íme hát a kihívás: a kezdeti lelkesedést hogyan lehet minél tovább fenntartani úgy, hogy a kapcsolatunk nem a munkahelyi kávészünetekre, ebédidőkre, együtt érkezésekre, a lépcsőházas titkos találkozókra (mert ott nincs kamera) szorítkozik. Az tény, hogy ezt közösen sosem beszéltük meg, de tudom róla, hogy ő is gondolkodott rajta.
Így alakultak ki a kis szerdai találkozóink, amiből még egy alkalmat sem mulasztottunk el. A lényeg, hogy mindegyik másmilyen, illeszkedik a hangulatunkhoz, néha pénzszórós, néha punnyadós. A lényeg, hogy csak a miénk, mindig egy újabb és közös élmény. Ebből adódik, hogy csináltunk már nagyon sok mindent. Például felmentünk éjszaka a Gellért-hegyre, kilógattuk a lábunkat az egyik kilátóból, és KFC kosarat tömtünk a fejünkbe a kedvenc Irsai borunkkal kísérve. Felmásztunk a Gül baba utcán, megnéztük a türbét, és ücsörögtünk a parkban, és Budapestet bámultuk a naplementében. Voltunk nyilván moziban is, és a kapcsolatunk egy újabb szintre lépett, amikor elmentünk együtt edzeni, aztán szaunázni. Jártunk már az Állatkertben és kiállításon is.
Viszont egy dologban igazán rutinszerűek vagyunk: szeretünk a megszokott helyeken enni és inni, és amikor végigsétálunk a Király utcán például, akkor mindig megjegyezzük, hogy: „jaj már ezt a helyet is rég ki akartam próbálni”, „nézd ott a 3 banán, mi lehet az?”, „hm itt nyílt egy új hely, nem megyünk be?” És nem, mi soha nem megyünk be (itt ő nyilván fintorogna a megjegyzésre, de maradjunk annyiban, hogy ez tényleg inkább egy soha), mert szeretünk a tutira menni.
Nos, ez mégsem így történt a legutóbbi szerdán. Természetesen az elején most is szerencsétlenkedtünk egy picit, hogy: én éhes vagyok, amúgy én is, de mit együnk? Nekem mindegy. Mégis? Akkor salátát. És azt hol? Stb stb. Már éppen majdnem szétfagytam, amikor megbeszéltük, hogy menjünk a jól bevált Cserpesbe, mert én szeretem ott a juhsajtos csirkesalátát bodza szörppel, ő pedig a lazacos szendvicset. És éppen, amikor már jól lakottan hátradőltünk, akkor rájöttünk, hogy ez nem mehet így tovább, ma bizony kipróbálunk valami újat.
A lécet magasra tettük, és az aznap nyílt Desszert.Neked-ben kötöttünk ki. Az üzletben még friss festék szag volt, kevés ember, viszont annál több csúcsminőségű alkotás (mert ez már nem is desszert). Az árak borsosak, a sütiélmény viszont sokkoló. A pultban nem volt hatalmas választék, de így legalább nem is volt zavaró a desszertek bonyolultsága, ráérősen tanulmányoztuk a kínálatot. A citromos fehércsokoládé mousse-t kiegészítő bazsalikom zselé összességében leírhatatlan, minden ponton más ízélményt nyújt. Amikor megkóstoltam a kecskesajt zselés feketeribizli mousse-t, megértettem, hogy az első pár percben miért nem találta egyikünk sem a szavakat. Nagyon perverz kombinációk, amik egyszerűen őrületbe kergetik az ízlelőbimbóid. És ha ez nem lenne elég, akkor kóstoltunk egy kis makaront is. A citromos-mákost és a málnás-étcsokoládést csak ajánlani tudom. Amikor kipihegtük az érzékeinket ért sütisokkot, meguntuk egy kicsit a rideg berendezést, annyira felbátorodtunk, hogy megállapítottuk, ennyi újdonság nem elég egy napra, muszáj folytatni.
Nekiindultunk a Király utcának, és meg is találtuk a tökéletes helyet, egy frissen nyílt borbárt. Tökéletes választás, mivel mindketten szeretjük a borokat és a különleges helyszíneket. Ezt ezen az estén az ETAP Deli&Night-tól kaptuk meg, ami szintén az elmúlt hetekben nyílt, és még nem fedezték fel túl sokan. A hely berendezése egyszerre távolságtartó és meleg. Első ránézésre a majdnem csupasz falak és asztalok, a nagy terek kicsit barátságtalannak tűnnek, de amikor elkezdtünk jobban szemlélődni, akkor észrevettük a borokról a falakra írt ajánlókat, a rendezetten rendezetlen palackokat, fűszereket és lekvárokat, a fapadokat, és a téglafal otthonosságát. Ha jó asztalt választasz, akkor tökéletesen el lehet bújni az utca zajától, és a kellemes zene is segít abban, hogy csak a jó beszélgetésre és a finom borokra koncentráljatok. A borlaptól sem kell megijedni, mert a borkínálat szinte végtelennek tűnhet, ugyanakkor a felszolgálók nagyon kedvesen útbaigazítanak és ajánlanak. Így döntöttem egy tokaji családi borászat, a TR Művek Furmintja mellett, illetve a második körben a Pannonhalmi Apátság Rajnai Rizlingjét választottam. 26 pincészet borai… Biztosan találsz olyat, ami kedvedre való még akkor is, ha kezdő vagy a borok terén vagy annyira nem rajongsz értük, de hajlandó vagy ismerkedni. Ha megéheztek, akkor borkorcsolyát is tudtok falatozni.
Nos, mindig megállapítom, hogy Budapesten jó fiatalnak lenni, barátoddal/barátnőddel vagy éppen egyedül elindulni, nagy baráti társasággal szórakozni, mert mindig találsz a kedvedre való helyet és programot. Érdemes nyitott szemmel járni, észrevenni az újonnan nyíló helyeket, mert akkor igazi különlegességekre akadhatsz, ha már meguntad a megszokottat.
Kíváncsi vagyok, ma mit csinálunk.
