BazĂĄr, ami bezĂĄr.
Több, mint 10 Ă©ve hasznĂĄlom a Tumblrt, ezalatt az idĆ alatt szĂŒlettek Ă©s szakadtak meg szerelmek, barĂĄtsĂĄgok (meg ellensĂ©gek is) a platformon keresztĂŒl, de mindig Ășgy voltam vele, hogy azĂ©rt mĂ©g jĂł ide visszajönni ebbe a kis barlangba. JĂł ide tartozni, soksoksok kedves embert ismerhettem meg az Ă©vek sorĂĄn. NyilvĂĄn ma mĂĄr nem posztolok olyat, mint amilyeneket az elkĂ©pesztĆ hĂŒlye tini fejemmel tettem, emelem kalapom azok elĆtt, akik azt vĂ©gigasszisztĂĄltĂĄk Ă©s mĂ©g mindig követnek. Szerettem, hogy amikor az ƱrrĆl, tudomĂĄnyrĂłl, mƱvĂ©szetrĆl vagy videĂłjĂĄtĂ©kokrĂłl posztoltam, akkor mindig volt valaki, akivel egy hĂșron pendĂŒltĂŒnk Ă©s Ć ugyanannyira tudta Ă©rtĂ©kelni a lĂĄtottakat, mint Ă©n. Most viszont eltört bennem valami, amit valĂłszĂnƱleg soha a bĂŒdös Ă©letbe nem fog visszahozni semmi, Ă©s ezzel egyĂŒtt azt is Ă©rzem, hogy kezdek eltĂĄvolodni a twitter-tumblr-instagram buborĂ©ktĂłl. Nem Ă©rdekelnek az influencerek, nem Ă©rdekelnek a nagy bölcsessĂ©gek, nem akarom lĂĄtni, hogy pĂĄran itt meg mĂĄshol is a nagy tökĂ©letessĂ©get mutatjĂĄk az idealizĂĄlt kĂ©pekkel, miközben a valĂł Ă©letben romokban az Ă©letĂŒk, Ă©s meg vannak keseredve. Nem Ă©rdekel a hatszĂĄzadik outfit poszt, az aesthetic virĂĄgos mezĆ Ă©s a gyönyörƱ tetovĂĄlt emberekrĆl kĂ©szĂŒlt feketefehĂ©r fotĂł sem. Nem Ă©rdekelnek most a "kizsgutyĂĄk", "nagygutyĂĄk", az idiĂłta emojik, a pinterestes monsteras kĂ©pek pedig vĂ©gkĂ©pp nem. Ărtem, tĂ©nyleg Ă©rtem, hogy valakinek ez a megkĂŒzdĂ©si stratĂ©giĂĄja, Ă©n is Ă©vekig ebben voltam, ĂĄlmodoztam Ă©s elhitettem magammal, hogy ez Ăgy tök oks. Azt is elfogadom, hogy valaki csak Ășgy simĂĄn csak szereti agyatlanul reblogolni a dolgokat. Ăn viszont eddig bĂrtam, elfogytam ehhez, nem szeretnĂ©k mĂĄr többet itt posztolni. Akik a rajzaim miatt követtek (imĂĄdlak titeket), azoknak ĂŒzenem, hogy csinĂĄlok majd lehet egy Ășj blogot, de azon csak Ă©s kizĂĄrĂłlag azok lesznek, semmi szemĂ©lyes. Köszi, hogy itt voltatok mindig, Ă©n most kevĂ©s vagyok nagyon mindenhez, elmenekĂŒlök a rajzolĂĄsba, legyetek jĂłk Ă©s pihenjetek sokat karĂĄcsonykor.
Krisztina













