“a kortárs kultúrára sokkal inkább jellemző az amatőr filozofálás, mint amennyire a kortárs filozófiára az amatőr tudóskodás.”
A Magyar Tudományból
RMH
Fai_Ryy
"I'm Dorothy Gale from Kansas"

oozey mess
Sweet Seals For You, Always
noise dept.
No title available
let's talk about Bridgerton tea, my ask is open
Monterey Bay Aquarium
Cosmic Funnies

Love Begins
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ

if i look back, i am lost

⁂

❣ Chile in a Photography ❣
Stranger Things
h
Peter Solarz
TVSTRANGERTHINGS
Xuebing Du

seen from T1
seen from United States

seen from United States
seen from Mexico
seen from T1
seen from Mexico
seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from Malaysia
seen from United States

seen from Malaysia
seen from United States

seen from Bangladesh
@platzpetra
“a kortárs kultúrára sokkal inkább jellemző az amatőr filozofálás, mint amennyire a kortárs filozófiára az amatőr tudóskodás.”
A Magyar Tudományból
a message for my future students
A quote from the gorgeous Irvine Welsh for my future students:"Interviewer:The idea isn’t enough. I.W.: Exactly. The idea is not enough. And the most annoying thing for me as a writer is that people will come up to me and say, “Hey, I’ve got a great idea for a book. I’m not a writer, but I’ve got a great story.” (Laughs) It’s a generous thing for people to say, but I say to them, “Look. I’ve got loads of fucking stories. I’ve got a fucking warehouse full of ideas.” It’s never the ideas that are the problem for me. It’s sitting down and writing about them. That’s always been the difficult thing for me to do."
The End Of The F***ing World - Original Songs and Score by Graham Coxon out now! Spotify: http://bit.ly/teotfw-spotify iTunes: http://bit.ly/teotfw-itunes Di...
EZ.
Harari
További két kiegészítést kísérelek meg megfogalmazni.
A Sapiensben a szerző az egyik fejezetben arról ír, hogy a lélek nem létezik. Egy későbbi fejezetben nem a lélekkel kapcsolatban, hanem egy másik fogalom (talán a tapasztalat) nyomán úgy érvel, hogy annak bizonyosan léteznie kell, hiszen képes szenvedni. Vagyis az író azt állítja, ha valami képes szenvedni, az létezik.
És ekkor megnyugodtam. Nekem tud fájni a lelkem. Jelentős szenvedéseket tud okozni. Szóval nekem van lelkem. Egyeseknek kifejlődik, másoknak nem;)
A Homo Deusban pedig a kommunizmus és a központosítási rendszerek kritikájának azt hozza fel adatfeldolgozási szempontból, hogy a nagy mennyiségű adat összegyűjtése és feldolgozása egyrészt lassítja másrészt megnehezíti vagy ellehetetleníti az információkezelést és döntéshozást. Aztán pár oldallal később arról ír, hogy a következő generációnak kimondott igénye, hogy a tapasztalatait rögzítse és megossza, valamint engedélyezze, hogy algoritmusok kielemezzék. De akkor ez nem valami ‘digitális kommunizmus’? Ha minden egyes ember csak az online térbe tölti fel a tapasztalatait, egyébként másokkal más csatornán nem osztja meg, akkor az online rendszer tud elég gyors és szervezett lenni a feladathoz? Nagyon sok ember nagyon sok tapasztalatot tölt fel és állít az algoritmusok rendelkezésére. Ennek az lenne a feltétele, hogy az algoritmusok továbbra is áttekinthető rendszert alakítsanak ki és tartanak fenn. Bár kétlem, hogy lehetséges végtelen méretű és bonyolultságú úgy az algoritmusok világa úgy, hogy megőrzi a eredeti minőségét, működését egyszóval méretgazdaságosságát.
dataizmus
Hogy mennyi adat ment át a fejemen amióta a dataizmus van benne.
Lana Del Rey: life imitates art.
Jövő: algorithm imitates life.
Még ott tartunk, hogy az élet imitálja az algoritmusokat, de szerintem a hangsúly hamarosan áttevődhet arra, hogy az élet a biokémiai folyamatok alias emberek kezéből átkerül az elektromos algoritmusok világába. És az algoritmusok fognak élni. Úgy, vagy még jobban, mint mi.
Hát valahogy az az érzésem, hogy a dataizmus felé a magányos tömegnek egy vágya hajtja az embereket olyan mindenttudó algoritmusok karjaiba, amelyek képesek önmagunknál is jobb döntéseket hozni.
Ez a vágy nem más, mint a felelősség levetése, és egy kicsit a kockázatvállalás elkerülése egyúttal garantáltan a lehető legnagyobb nyereség elérése.Mert hát a természetből ismereten (energiaminimumra való törekvés stb). az legalapvetőbb emberi motiváció egy szituációban minimalizálni az inputot (mindenfajta testi, szellemi és anyagi ráfordítás) és maximaimalizálni a nyereséget (mindenfajta nyereséget). Mivel a jelenbeli ráfordítás a jövőbeli hasznosságért és a jövőbeli hasznosság élvezése között eltelt idő bizonytalanságot hordoz magában, ami a befektetőnek mindig kockázattal jár.
Hát szerintem ezt az algoritmusok sem fogják sokáig szolgálni. Miért tennék? Ha arra van képességük, hogy az ember számára mindenféle rizikó nélkül a legnagyobb hasznossággal rendelkező opciót ajánlják, akkor a saját vonatkozásukban miért ne járnának el így?
Annak a realizálásához, hogy az emberek és az algoritmusok egyaránt élvezzék a maximális boldogságot egymás mellett, tér kell, méghozzá olyan dimenzió, amely elég tágas és független egymástól ahhoz, hogy a két boldog fél ne kerüljjön egymással érdekellentétbe.
Mert végülis minden szépen és jól haladna, ha minden a forgatókönyv szerint menne. De mi van azokkal az eshetőségekkel, amelyek nem a vágyott forgatókönyv szerint történnek? És azok ilyen nem várt eseményekre való reakció biztos, hogy visszairányít A forgatókönyvhöz?
deocentrikus - homocentrikus - datacentrikus
Két nagyon felkavaró olvasmány, a Sapiens és a Homo Deus végéhez járok közel és amióta ezzel a két könyvvel foglalkozom nagyon kényelmetlenül érzem magam.
Kétség nem fér hozzá, a szerző, Yuval Noah Harari kivételes elme, kivételes meglátásokkal, amelyek mega-makro perspektívából hibátlannak tűnnek.
Bennem - még ha a biokémiai algoritmusaim vezette értelmes kérdést nem is tudok feltenni - egy megjegyzés körvonalazódik.
Ugye a dataizmus szentségében a szabad információáramlásért háttérbe szorítjuk magunkat, úgy, hogy lemondunk kezdetben a magánszféránkról, majd a döntéseikről azért, hogy egy jobb rendszert kapjunk: jobb döntésekkel.
Vagyis míg a deocentrikus világkép Istenben látta a gondviselőt, a homocentrikus világkép az egyénben önmagában látta saját gondviselőjék, egy kis liberalista kapitalizmussal megspékelve azért, hogy a legboldogabb életet élhesse a saját döntései által. A jövőben a datacentrikus korban pedig az információban és az algoritmusok által feldolgozott információtól várjuk a számunkra kedvező döntéseket. Vagyis a megint csak a gondviselő megtestesülése változott. Az algoritmusok és a mesterséges intelligencia kezébe azért ad az ember jövőt és hatalmat, hogy helyettünk az életünkre vonatkozóan jó döntéseket hozzon.
Relationship
Manapság mindenki fél a szótól, hogy 'kapcsolat'. Szerintem a többség szívesen élvezné a régimódi kapcsolatok előnyeit, mint a szeretet vagy a törődés, vagy az érdeklődés vagy egyéb lélekmelengető dolgot. Elköteleződni meg senki nem akar. Manapság az elköteleződés majdnem sértő elvárásnak, szitokszónak minősül a friends-with-benefits koncepció mellett. Szórakozni menni valakivel, bulizni egy kicsit aztán a végén szexelni is rendben, mert hát az egész program 'fun' mindkét félnek. Ez így mostanság rendben van, és akik részt vesznek ebben a programban, még az is rendben van, hogy ezek a friends-ek egyébként nem elérhetők. Mondjuk beszélgetni, tapasztalatot cserélni. Tehát a friends with benefits gyakorlat csak a benefittel együtt életképes, a friends with benefits nem foglalja magába a friends-t. Vagyis még nyelvtanilag sincsenek meg az alapok egy ilyen...kapcsolathoz. A friends-with-benefits egy tranzakció orientált modell, amely egyszeri szükségletkielégítések sorozata, amelyben az kereslet a kínálati oldalt úgy ellentételezi, hogy azt adja, amit kapott úgy, hogy még pozitív externáliák sincsenek.
“Your heart was never what I once knew”
Border Line performed by King Krule. The song is from King Krule's debut album "6 Feet Beneath the Moon (2013)". The song is produced by King Krule & Rodaidh...
I literally fell in love.
lost
Behaviorizmus nem behaviorizmus.
Többek vagyunk egy a hormonok, ösztönök és biológiai algoritmusoknál? Valóban különbözőek vagyunk vagy csak a nézőpontunk különbözik?
Milyen eszközzel lehetne mérni vagy objektíven megállapítani önmagunkat, a képességeinket, a tulajdonságainkat, az irányokat?
És akkor még itt az élet a disszertáció után. Annyi téma, annyi terület, annyi kérdés. Egyáltalán melyikekre keressek válaszokat és azok hol vannak? Vannak? Igazak a válaszok?
Útkeresés, keresztutak.
it’s hard to hold a candle in the cold November rain. the power of circumstances
Ebben a témában biztos, hogy fogok írni egy cikket. Egy nagyon jó cikket. :)
Tapasztalataim szerint a behaviorizmusnak van létjogosultsága, van egy olyan dimenzió, vagy másképp fogalmazva ha egy bizonyos távolságból és pontból tekintünk egy szituációra akkor érvényesülnek a behaviorista kutatási eredmények.
Visztont a behaviorizmus teljes hegemóniája azt jelentené, hogy olyan, mint személyiség nem releváns vagy pedig nem nyilvánul meg. De akkor hol van a személyiségnek létjogosultsága? Miben, mikor és hogyan nyilvánul meg, ha minden csak biológia?
closer to the understanding of the essence
Körvonalazódik az új kutatási területem. És pedig digging deeper!
Az elmeolvasás, ami azt kutatja, hogy milyen lehetséges módon feltételezünk szándékokat, motivációkat és mentális állapotokat másokról szerintem nagyban befolyásolja a döntéseinket, a választásainkat és a viselkedésünket.
EZ AZ.
Mariah
Ha egyszer szerencsém lesz egy tisztelendőhöz, úgy értem vallástudó paphoz, biztos, hogy meg fogom kérdezni tőle, hogy jó, Jézus meghalt és feltámadt. Értem.
De mit csinált Mária? Hogyan élte meg, hogyan élte túl, hogyan folytatta az életét? Ővele mi lett? Mit mond a Biblia a veszteségkezelésről (tudom, azt, hogy nem volt az, mert bár meghalt és feltámadt, de öröklétig hogy lehet élni a mindennapokat egy trauma után. Van visszaút?)
tricky truth / dimensions
Az utóbbi időben sokat foglalkoztatott az életvitel és a jogok összegyeztethetősége. Végül feltettem magamnak a kérdést, hogy hogyan élnek azok az emberek, akik állandóan a jogaikat akarják gyarkoloni, érvényesíteni vagy jogos akár jogtalan jogok megszerzésére tesznek kísérletet jogosan vagy jogtalanul? (Ez a magatartásforma számomra kicsit megint olyan hatalmaskodó benyomást kelt..)
Szerintem a jog végtelenül tökéletlenül képezi le az életet. Darabos. Persze van lehetőség korrekt módon egy sziutációt adott pillanatbeli filmkockáját, a status quot-t megvitatni és igazságot tenni az adott pillanatban. Ez azonban nem tartalmazza annak vizsgálatát, hogy mi vezetett (elsősorban pl. milyen motiváció milyen körülmény) ahhoz az adott szituációhoz: a jog egyértelmű értelmezési/érvényesítési tartományát csak az adott helyzet viszonrendszere adja.
További lehetőség, hogy egy folyamatot cselekvésekre bontunk és minden egyes mozzanatra vonatkozóan “igazságot teszünk.” Ebben neked volt igazad, ebben neki, itt te hibáztál, ott ő és az egész output egy káosz lesz, ahol kb. mindenkit elmarasztalnak valamiért valamennyire. Ejnye-bejnye.
Hogyan értelmezi így a jog a manipulációt, például? A megtévesztést, amely egy olyan gyakori eszköz a repertoárból? Ebben a vonatkozásban hiányos a szakirodalom ismeretem...
Hol van az a jog, hogy lehetne úgy a jogot igénybe venni, hogy az intelligens legyen? Értem ezalatt, hogy ki lehessen mondani egy komplett folyamatról és leginkább a folyamat eredményéről a jogos jogi állásfoglalást, amely a valóságot tükrözi a jog nyelvén.
Ez a jogi dimenzió jelenlegi formájában nem nekem való.
#metoo
Kár, hogy ez az egész kezd elértéktelenedni, mert hogy “mi az a zaklatááás? már az is zaklatás, hogy ...? vagy az, hogy ...? csak ez az apróság? már nem lehet semmit csinálni? stb.”
Egy definícióval agyon lehet csapni az ilyesfajta okoskodásokat és idegesítő érveléseket.
igen, minden cselekvés (igaz a jelentéktelen “apróságok” is) zaklatásnak számít, amit a zaklató zaklatási szándékból követ el: vagyis minden olyan cselekvés és interakció zaklatásnak minősül, ahol az egyik fél a másik személyiségét, határait nem tartja tiszteletben. (Hogy nem veszi észre vagy leszarja, azt meg hagyjuk. ;))
tumblr-worthy
Új kutatási téma a láthatáron!
A disszertáció után tartottam egy kis szünetet. A döntéselmélet, a preferencia rendszerek témakörök továbbra is izgatnak, de nem akarom a doktori kutatást lineárisan továbbvinni. Eredetileg persze az volt a terv, hogy tovább merülök az irracionalitásba, azonban ahogy továbbolvastam a témában, már nem nyújtott annyi pluszt. A legtöbb kutatási eredményt ismertem, a maradék pedig nem kötött le.
Hogy pontosan milyen oldalról fogom vizsgálni a döntéseket, azt még nem tudom egy absztraktnyi terjedelemben összefoglalni.
Így marad a gondolatok, az apró különbségek jól bevált naplózása.
Az első, a szelekció.
A szelektív viselkedés. Teslától olvastam (az ig-n...) hogy intelligent people tend to have less friends. the smarter you are, the more selective you become.
Persze. Csak ezt is jól kell érteni. A szelektív viselkedés előnyös, a differenciált viselkedés megvalósításához mentális képességekre van szükség, viszont a viselkedés differenciálásának az alapja nem lehet helyzet, hanem személy. Ennél a pontnál emelkedhet ki az ember az evolúciós programból.
Vagyis. Szelektív vagyok, tehát például A-val kommunikatív, B-vel pedig nem, Az, hogy A-val kommunikatív vagyok, lehetőleg minden helyzetben, tehát a nyitottságom A személyésre vonatkozik. B-vel nem vagyok kommunikatív (mert korábban már leírtam magamnak) és ha B pozíciója esetleg megváltozna, akkor a megváltozott felállásban sem lennék vele kommunikatív. És fordítva, ha A pozíciója csökkenne, akkor is továbbra is hajlandó lennék kommunikálni vele. Mert A a megváltozott helyzetben még A személyiség marad. B meg B. És a nem az nem.
a couple of words on internal/external environment
Nemrég olvastam a lektori véleményt arról a gazdasági szakkönyvről, amiben társszerző vagyok.
A lektori vélemény egyik javaslata, hogy ne használjuk a belső környezet kifejezést, mert olyan nincsen, “...környezet ugyanis csak kívül lehet”.
WTF?
Igen? És akkor ami egy szervezeten, egy egyénen, vagy akár egy csoporton belül van a részek és/vagy a résztvevők között, az mi?
Nem számos tudomány kutatási területe a láthatatlan, kézzel nem fogható folyamatok? Belső környezet kifejetést olvastam tankönyvben és szakcikkben a gazdaságtudomány résztudományai között, pl. menedzsment vagy marketing szakirodalomban, pszichológiai szakirodalomban, de feltételezem máshol is előfordulhat.
A belső környezet kifejezés nem véletlen arra a belső állapotra, arra a belső klímára utal, ami a szervezeten (biológiai, társadalom - és gazdaságtudományi értelemben egyaránt) belül lévő tényezők aktuális helyzetének együttállásából ered? És nem az a jelentősége, hogy ez az állapot is hozzájárul a viselkedéshez, döntésekhez, jelen - és jövőformáláshoz?
Most akkor az a probléma, hogy nem megfelelő szakszóval illetem a jelenséget, tehát használjak - vagy alkossak? - egy másikat? Szerintem ez szőrszálhasogatás.
Vagy az a probléma, hogy a belső környezet kifejezés használatával elismertem egy olyan jelenséget, ami nincs? Mert ha ez így lenne, akkor ez azért nagyobb probléma lenne...