Lefeküdni éjszaka a hóba és bámulni az arcomba hulló pelyheken át a sötétséget.
Show & Tell
Today's Document
noise dept.
Fai_Ryy
let's talk about Bridgerton tea, my ask is open

Product Placement

roma★
RMH
Monterey Bay Aquarium
One Nice Bug Per Day

No title available
EXPECTATIONS
"I'm Dorothy Gale from Kansas"
I'd rather be in outer space 🛸

Love Begins
NASA

pixel skylines

shark vs the universe

tannertan36
Xuebing Du

seen from United States
seen from Spain

seen from United States

seen from United States

seen from United States

seen from Malaysia

seen from Türkiye
seen from Canada
seen from United States
seen from United States

seen from China

seen from Indonesia
seen from Iraq

seen from South Korea

seen from United States
seen from United States

seen from Malaysia
seen from United States

seen from United States
seen from China
@princessofpersia
Lefeküdni éjszaka a hóba és bámulni az arcomba hulló pelyheken át a sötétséget.
Felemészt a gondolat, de nem beszélgetek róla senkinek.
Ameri house/ Kashan/ Iran
Photo: amir tavakoli
𝘙𝘦𝘥 𝘉𝘦𝘢𝘤𝘩, 𝘏𝘰𝘳𝘮𝘶𝘻 𝘐𝘴𝘭𝘢𝘯𝘥, 𝘐𝘳𝘢𝘯.
Amlash, Gilan Province, Iran.
“Engem mind aranyos kedvünek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éjszakai sírásba kerül az,hogy nappal mindig nevessen az ember szeme…”
(Móricz Zsigmond)
,,Maradtam akkor is, amikor nem éreztem magam szeretve, és ez alapvetően mindent elmond arról, mennyire akartam, hogy te legyél az."
Némaságban szálló gondolataim #1
Edzőcipőn megtámasztott telefonnal készült szex videó
Talán csak egy kis idő kell nekünk…
Ezer életet is kivárok, ha utána újra veled lehetek.
Amikor eljön az életembe a személy aki őszintén akar szeretni, én már nem leszek képes bizalommal fordulni felé.
Mind azt mondják; fiatal vagy, nem ragadhatsz le valaki mellett aki soha nem lehet a tiéd. De azt senki sem mondja mennyire nehéz a pillanat amikor ott állsz valaki mással szemben és csak arra tudsz gondolni; az ő tekintetéből sugárzott a szeretet és a csodálat, de ezé az emberé sötét és üres.
You got a fast car…
Bármennyire is a szívemben vagy… azt hiszem ezt nem folytathatjuk — mondta. És mi mind a ketten összetörtünk. Újra.
Vihar.
Odakint vihar tombol, és engem az őrületbe kerget az emlék amikor utoljára ültünk az autódban. Olyan forrón csókoltál, mintha az lenne az utolsó. Eső kopogott a szélvédőn, villámok csapkodtak hangos dörgéssel a nyomukban. De ahogy arcom a tenyeredbe simult… soha nem éreztem magam nagyobb biztonságban.