igen, tudom, hogy az előbb külön postot adtam ennek a számnak, de annyira szeretem most, és olyan jó hangulatot adnak a bejegyzésnek ezek a színes lények itt a szöveg fölött (meg egyébként is kurva jól néznek ki), hogy muszáj volt. amúgy is tűnjön csak fel ez a dal minél több helyen, mindenhol ahol lehet, mert jó nagyon. az én valóságomnak most ez a háttérzenéje.
annyira azért nem tetszik a jelenlegi valóságom így hajnali 1 óra 53 perckor, amikor nemagólyatáborbanbulizokhanemazágyambanblogolok, bár legalább már nincs 39 fokos lázam, csak tele van az orrom takonnyal és köhögöm fel a trutyit. végül is. a fejlődés megkérdőjelezhetetlen.
a lényeg, hogy sokkal jobban tetszene az egy héttel ezelőtti valóságom a szabadság szigetén, ahol olyan volt az az egy hét, mintha egy polaroid filmben éltem volna, és amit így egy hét távlatából tudom, hogy nagyon idealizálok, mert voltak kellemetlen szakaszai is, de...
az önkénteskedés, az életrevalók sátra (én sajnos idén nem önkéntesként szigeteltem, de jövőre nincsazazisten hogy ne úgy menjek - hihetetlen milyen közösségi élmény, milyen csoda emberekkel [sokat lógtam ott]), a koncertekrepörgés, a colosseumban hajnalig bulizás, az artzone, a kreativitás, a dekor, a kultúra, a szimbiózis, a csodaemberek még egyszer, a churros, a speed-vödör, a legjobbfej bartender srác ever, a portugálok, a britek, a hollandok, a norvégok és minden náció, a faszobrok, a színek, a pocsolyák, a színház, a nagyszínpad meg a kicsik, dan smith, lily allen, a kooks, miles kane, a fejkendők, a camping, a száradó ruhák, a melegek, az intellektüellek, a hülyeállatok, a szabadság, tom odell, a szerelmesek, a szerelem, a kurva nagy szeretet, a megszűnő létezés. ♥
elcseszett egy nagy idealista vagyok, tudom. de ha lenne havonta egy ilyen hetem, hidd el, hogy az kiegyensúlyozna... végtelen fesztiválokat a világra!!! basszátok meg, csá, költözök Camdenbe
romaincrisis
origamiaround
kaledo-art
stormborns
jacobvanloon