Lisszaboni tapasztalatok a nagy áramszünetről
Az áram dél körül ment el, a következő egy órában az internetszolgáltatás előbb akadozni kezdett, majd megszűnt. A digitális leállás az áram visszatéréséig tartott. Lisszabon azon részén, ahol mi lakunk, csak este 10-kor tért vissza a szolgáltatás. Ez persze a tájékozódást sem segítette.
Az emberek nyugodtan fogadták a helyzetet, az utcákon, tereken sokkal több ember volt, mint máskor. Este az éttermek teraszán, a bárok előtt vidám társaságok ettek-ittak, a kétségbeesésnek nyoma sem volt. Az autók sokkal óvatosabban közlekedtek, mert nem csak közvilágítás nem volt, de dél óta a közlekedési lámpák sem működtek. A tömegközlekedésben csak a buszokra lehetett számítani, a villamosok, metrók természetesen leálltak. A vasúti közlekedésre nem volt túl nagy hatással az áramszünet, mivel napközben egyébként is sztrájkoltak. 😊
A kórházak azonnal átálltak generátorokra, így ott is zökkenőmentesen folyt tovább az élet. A nagyobb forgalmú boltok már napközben bezártak, kisebb boltokban, éttermekben áttértek a papír alapú számlázásra.
Összességében: semmilyen pánikhangulat nem alakult ki az országban. Az egyetlen bizonytalanság az volt, hogy mikor tér vissza az áram.
A legkedvesebb jelenet az volt, hogy egy közeli utcában sötétedés után kiállt egy férfi az erkélyre, és fado-t énekelt, igen jó hangon. Az utcán összeverődött alkalmi közönség hálás tapssal jutalmazta az énekest. 😊
Észrevettem, hogy nincs áram, de azt gondoltam valami lokális dolog. Indultam is a szervizbe a kocsival, mert volt időpontom. Ott mondta a fickó, hogy ha nem hoztam magammal áramot akkor buktam a mai napot. Majd vidáman hazakocsikáztam a szerpentinen, mert az szebb és szórakoztatóbb útszakasz és mindenféle para nélkül telt a nap. Mindenki a bárok ücsörgött és jele nem volt itt világvégének.
