Ronda is one of the most historic and dramatic towns in southern Spain. It is located in the region of Andalusia and is famous for being built on both sides of a deep gorge called El Tajo Gorge.
The town has ancient origins dating back to Celtic and Roman times. Under the Roman Empire, it was known as Acinipo and became an important settlement. Later, Ronda flourished during the period of Al-Andalus and developed into a significant cultural and military center.
One of Ronda’s most famous landmarks is Puente Nuevo, an impressive stone bridge completed in 1793 that spans the gorge and connects the old and new parts of the city.
Today, Ronda is known for its spectacular scenery, historic architecture, and Spain’s oldest bullring, Plaza de Toros de Ronda. It remains one of the most visited destinations in Andalusia and a symbol of traditional Spanish heritage. 🇪🇸
Ugyan 10 nap nagyon kevés volt erre az országra, de összefoglaló alant:
Edinburgh-ba érkezés reggel, utána a kötelezőkből a legszükségesebbek, este hotel. Ennyi bőven elég volt a nagyvárosból, nem ezért jöttünk!😉
Másnap indulás a keleti partra, 3 napunk volt felfedezni. Útközben Falkirk - The Kelpies és Stirling természetesen.
Majd indulás a túloldalra azért, amiért igazán jöttünk.
Itt már nem hotelekben gondolkodtunk, szerettük volna élni a vidéket. Nagyon helyes kis cottage házikót sikerült bérelni, közvetlenül az Északi-tenger partján. Skócia keleti partjai (is) fantasztikusak:
Fort Williamben szintén házat béreltünk, ami a Ben Nevisre nézett (ez a Brit-szigetek legmagasabb hegye) és még van hó fönt, bár lent is csak 8-10 fok volt, úgyhogy ez nem is olyan meglepő.
Innen csillagtúra-szerűen jártuk be a Highlandset. Volt 4 teljes napunk, így Oban és Glenfinnan volt az első kör, majd Loch Ness, Loch Oich, Loch Lochy.
Ezeket nem tudtuk volna megcsinálni autó nélkül. Passenger princessként persze nem én izgultam azon, hogy egy marhanagy suv-ot kaptunk a szűk sávokra - itt derült ki, hogy a skótok egy valamiben skótok: az aszfalt szélességén bizony csúnyán spórolnak. Ettől eltekintve normálisan vezet mindenki. Skye-on megtapasztaltuk, hogy ha egysávos út van, akkor pláne mindenki otthon hagyja az egóját és előzékeny meg udvarias. Kivéve a barikákat, mert azok szarnak az egészre 🐑
Az én élményeim alapján magasan viszi a prímet két terület:
Isle of Skye
Hatalmas hegyeivel, sziklás partjaival gyönyörű sziget! Portree színes kis házikói, óceánba zuhogó vízesései, világítótornyai... rajzolni sem tudnék szebbet (plusz barikák és hajasbocik mindenhol 🐑🐮)!
Glencoe
Itt esős időnk volt, de azt hiszem, ez A Felföld kvintesszenciája. A Coe folyó völgye így is tele volt túrázókkal, hát nem véletlenül...
The Wee White House, mögötte a Buachaille Etive Mòr nem véletlen talán a leghíresebb fotótéma a Glencoe-ban. A völgy maga egy többszáz millió éves szupervulkán saját magába omlott területe. Itt található a híres Devil’s Staircase, azaz az Ördöglépcső, mely egykor hadiútként szolgált. Az itt átkelő katonák legtöbbje nem bírt a zord időjárással és a meredek hegygerinccel, rengetegen életüket vesztették itt. A hegység mellett közvetlenül elterülő völgy a McDonald klán birtokában volt a 17. században, és később ez vált a glencoe-i mészárlás színterévé is.
Mitológiában is erős a hely: a legenda úgy tartja, hogy a Bean Nighe (az ír folklórból ismert Banshee skót megfelelője) általában azok előtt tűnik fel Coe folyó mellett, akik hamarosan meghalnak, vagy közeli hozzátartozójukat halál fenyegeti.
Edinburgh-ba visszafelé a Loch Lomond partján mentünk végig, kezdődik ott is a szezon lassan, gyülekeztek a lakóautók és a motoros túrások.
Ezeken felül meg kell még emlékeznem az ételről. Egyértelműen fish&chips dominanciám volt, de bármit is ettünk, finoman készítették el. Még az első napon, az autóátvételnél összefutottunk egy magyar házaspárral, ők épp visszahozták a bérautót. Kaptunk tőlük pár tanácsot, pl hogy a lepárlókat ne hagyjuk ki, ha szeretjük a whisky-t. Mondtam, nincs tervben, mert mi nem iszunk, mi eszünk 🤷🏼♀️
Utolsó éjszaka már a reptérhez közel, Uphall településen aludtunk egy kis hotelben. A jelenlegi épületet 1810-ben húzták fel, miután az eredeti fogadó 1805-ben leégett. Eredetileg postakocsi-állomás volt, vagyis az Edinburgh felé tartó utazók itt cseréltek lovat, ettek, aludtak vagy melegedtek fel az esőtől ázott skót utak után.
A Bécsbe tartó gépen a Dundee-i rugby válogatottal jöttünk haza - na az is egy külön élmény volt 😆
Van egy különös, szinte szent időszak a nap huszonnégy órájában, amikor a világ már nem alszik, de még nem is ébredt fel igazán. Amikor a házban még csend honol, és az egyetlen nesz a kávéfőző halk moraja, miközben a sűrű, fekete ital illata, lassan megtölti az étkezőt. Ebben a megnyugtató félhomályban, a meleg bögrét két kézzel fogva az ablakhoz lépni nem egyszerűen rutincselekedet – ez egy mindennapi rituálé. Kitekintve az ablakon Lisszabon terül el előtted, de nem az a lüktető, turistáktól hangos, 'villamoscsilingelős' város, amit napközben mindenki ismer. Ez a magányos, méltóságteljes Lisboa. A sötét tetők, a domboldalra kapaszkodó, halvány fénnyel megvilágított épületek, a szűk utcák felett húzódó sziluettek mind azt súgják: a város most csak a tiéd.
És ott van a Hold, ez a hatalmas, ragyogó égitest, amely szinte rátelepszik a horizontra, és aranyba-ezüstbe hajló hidat ver az éjszakai égbolt és a macskaköves utcák közé. A mobiltelefon kamerája tehetetlen ezzel a látvánnyal szemben. A lencse csak egy rossz minőségű képet rögzít, képtelen befogadni ezt a tágasságot, ezt a misztikus ragyogást, amit az emberi szem és a lélek ezekben a pillanatokban átél. Mert a Hold méretét ilyenkor nem a pixelek adják, hanem az az ámulat, amit benned kelt.
Ahogy belekortyolsz a kávédba, és a forró ital átmelegít, rájössz, hogy ezt a pillanatot nem is kell megmenteni a digitális örökkévalóságnak. Vannak képek, amelyeket nem a telefonunk galériájában, hanem a lélek legmélyebb fiókjaiban őrzünk. Ez a lisszaboni hajnal, a mindent elárasztó holdfény és a csendes békesség pontosan ilyen. Egy tökéletes pillanat, mielőtt a város újra életre kel.
Jó itt élni. Jó hajnalban felkelni. Jó odaállni az ablakba. Áldott pillanatok ezek, amikkel nem lehet betelni. Lehet, hogy érzelgős öregember lettem.
jbbartram-illu
vaporwave
stormborns
theartofmadeline
ellievsbear
