[rozsarol]

s-őt

láttam rólad egy képet.

arcod sima, lelked tépett

úgy néztél ki, mint aki kérte

hogy életének ocsmány végére

pontot tegyek, de nem tehettem

próbálni próbáltam persze, sőt,

úgy tűntél el, hogy meg sem

próbáltad megemlíteni őt.

[rozsarol]

óvatosan jött, s úgy lökött

(félre magától a legtávolabb)

mintha a világa, mint egy bimbós virág

(színét elvesztett, legocsmányabb)

kezdene hervadni, majd kezébe morzsolódni.

(hagyta menni, nem vett róla sok tudomást)

óvatosan hergelt, majd olyanra tett szert

(persze tudjuk nem nyújthat neki ilyet senki más)

amit visszavennék, ha persze megtehetném

(de ugyan miért is tenném? mikor?..)

szerelembe úgy esünk hogy tudjuk, azt soha vissza nem kapjuk.

[rozsarol]

kevés magad

szól egy kevés zene ebben a hangzavarba,

s mind a ketten úgy teszünk mintha

nem lennénk még mindig ugyanabba

s gyönyörűen gyűrődik rajtam az új ruha.

de nem veszed észre, mert vak vagy

nem a te kezed ér bársonyosan a nyakamra

de túl merészen játszol, mert vad vagy

s nem figyelsz mégis úgy gerjedsz haragra.

elmegyek előtted, fél fülembe zene cseng

másikba át nem gondolt, gyors szavak

rám néznél ha nem fájna oly mélyen a csend

de miért nem tartottad meg inkább magadnak?

[rozsarol]

a pár évvel fiatalabb én valószínüleg nem hinné el, hogy léteznek olyan érzések amik meggyógyíthatják őt a múlttól.

[rozsarol]

én? valaki?

valaki szólhatna, azoknak akiknek,

akik nem látják

fénylő szemed napsütésben,

ahogy az eddig

elvesztett élettől ég egyre

de, ó!, nem sajnálom én

addig még csak enyém,

valaki szólhatna

szólhatna nekik, hogy mit hagytak eltűnni

mert bolyongó sötétségben tényleg

elveszett időt töltöttél

de hogy én? ugyan kérlek,

egy szóval sem említeném

majd valaki megteszi.

[perfectfeelings]

“If I cried in front of you, believe me, I reached my limit.”

—

[thoughtkick]

“loving yourself is not an easy thing to do. some days will be better than others while some days will be much worse. try to be kind to yourself. it takes time.”

— Unknown

[rozsarol]

eltűnhetek? véget vethetek ennek? vagy meg kell várnom míg mindenki körülöttem rájön hogy milyen embert is ismertek meg és saját maguktól állnak tovább? önző, türelmetlen dolog lenne, hogyha nem szólnék senkinek egy szót sem és a fejem után menve újra túl sok mindent rontanék el újra abban reménykedve, hogy helyesen cselekszem?

[rozsarol]

megérdemlem a szeretetet és az odafigyelést, amit kapok, hogyha még annyira sem vagyok képes hogy megosszam az érzéseimet azokkal, akik a legtöbbet jelentik a számomra?

[rozsarol]

vajon mennyire önző dolog a saját boldogságod útjában állókat pusztán figyelmen kívül hagyva átlépni?

[rozsarol]

-cetlik a szíved felett

[rozsarol]

úgy volt, hogy elvesztem önmagam. hogy eltűnök, hogy elbújok minden egyes szem elől ami rám szegeződne. hiszen néha, tévesen úgy érezheti az ember, hogy az a legjobb megoldás hogyha a fájdalmat amit okoz, egyszerűen megszünteti.

[rozsarol]

úgyérezte a világ lassan, apránként szorítja őt össze a selymes markában, s mintha egy madarat zártak volna kalitkába kereste volna ő is a kiutat ha tudta volna mi az, amitől megfosztották őt odabent.

[rozsarol]

vajon rendben van hibáztatni valakit azért mert azt tette ami a legbiztonságosabb a számára?

[rozsarol]

[raplyrixxx]

“Imagine someone looking at you and saying your music’s the reason that they are alive.”

— NF // Therapy Session