Bántalmazott gyermek

Saját versek, melyekkel kiadhatom magamból a feszültséget. 🖤

[sad-flower22]

Láttam már madarat, láttam faágon ülni,

Nem tudom, hogyan képes onnan elrepülni.

Ó, madár mutasd meg nékem,

Hogy elhagyhassam én is repülve a fészkem.

Látod, még kicsi vagyok, gyenge szárnyakkal,

De ha elrepülnék nem küszködnék árnyakkal.

Ó, madár mondd meg nékem,

Tudnék e repülni véled?

Messzire repülnék amennyire csak lehet,

Hogy ne lássam többet soha az emlékeimet.

[sad-flower22]

És azon gondolkozok nap mint nap, hogy vajon még meddig bírja a szívem ezt a sok fájdalmat..

[sad-flower22]

Mások elvesztése fáj

De..

Vesztetted már el önmagad?

[sad-flower22]

Önmarcangolás

Hirtelen erős ütések

Villanások

Hosszú percek

Fájdalmas mondatok

Önbántalmazás

Dühroham

Összeroppanás

Félelem

Kényszer

Kínzások

Borzalmas emlékek, pillanatok..

[sad-flower22]

Nehéz bízni,

Nehéz reménykedve a holnapot várni.

Nehéz érezni,

Nehéz vágyni mit arra amit sosem kaptál meg.

Nehéz várni,

Nehéz beszélni arról ami a legfájdalmasabb.

[sad-flower22]

A Nap ébred,

sugarai áradnak,

úgy érzi semmi helye bánatnak.

Kinyitja szemét,

álmai szerte foszlanak,

gondjai újra eszébe jutnak.

Csak az álom szép,

az élet oly bonyolult,

szeméből a könny újra kicsordult.

Kezdődik hát egy újabb nap,

félve ágyáról leszállva,

neki indul hát a napnak elszántan.

Reggeli tekintetek,

meredten bámulják testét,

melyen látszott minden ütés.

Hangos üvöltések,

hangosabb a világnál,

ez zajlik minden egyes vitánál.

Induláskor elszörnyedve néz,

egy új nap elébe,

már nem reményked békébe.

Talán a holnap majd szebb lesz, -mondta

s közben kezét ökölbe szorította.

Annyira sok lett volna még a mondanivalója.

A világból kilátszik,

az emberek bámulják,

senki nem sejti az ő gondját.

Az emberek lenézik,

tekintete néma,

bátortalan lépéseivel ér célba.           (Iskolába)

Harsány ott minden,

oly hangos,

lelkében hasonlóan zajos.

Fél, szíve hevesen dobog

szúrós tekintetek veszik körbe,

kezei ismét görcsösen szorulnak ökölbe.

Menekülne,

de nem futamodhat meg,

agresszív lesz és bántani kezd.

Nem akarta ő, csak egy felindulás,

lelkében árad a méreg,

tudja, hogy ő a hibás.

Mérges, azt sem tudja kire,

tudja, hogy erről otthon,

kell majd beszélnie.

Teste remeg,

félelme eluralkodik rajta,

hazaérve tudja valaki ezért elkapja.

Ütések százai érik testét,

Ezekben a pillanatokban,

várja legjobban az estét.

Ágyában fekve senki nem bántja,

Gondolatai a napja körül forog,

Magában emészti, lelkét fájlalja.

Szemét becsukja,

Várja az álmot,

Talán ez szebb lesz, - mondta

S álmában megszűnt minden gondja.

[sad-flower22]

Ütés nélkül is fáj

[sad-flower22]

Könnyeim csordulnak, arcomon bánat,

Szívemig lecsordul, mely már olyan fáradt..

Félek, vajon lesz e olyan perc,

Hogy majd szeretettel átölelsz.

Vagy csak tovább könyörtelenül nevelsz.

Bár nem értem, ebbe mi örömöt lelsz.

[sad-flower22]

Szülők mellett... Árván..

[sad-flower22]

Nem létező gyermekkor..

[sad-flower22]

Fájdalmas emlékek

Felemésztenek..

[sad-flower22]

Álmaimban elképzelem milyen..

Mikor anyám karjai közt lelkem lepihen..

Különös érzés lehet, bár fogalmam sincs róla,

Milyen mikor egy anya viseli gyermeke minden gondja.

Anyai szív, mi szeretni képtelen,

Elveszettnek érzem magam, oly reménytelen..

Szavaival kifejti, mennyire nem érez..

Fogalma sincs milyen érzés ez..

A szemem sír, lelkemben tombolnak az érzelmek,

Nyugodni nem hagynak..  Borzalmas percek.

Tud e valami jobban fájni,

Mint reményt vesztve rájönni.

Sosem fog olyanná válni,

Ki képes gyermekét szeretve vigyázni.

[sad-flower22]

Fekete szív,

Üres lélek,

Hatalmas kéz, mely ütni nagyot képes.

Teste nagy, ijesztő méretes,

Gyermek testhez képest, félelmetes.

Le fagyás, mi életet menteni képes,

Ütés mely fájdalmas , éles.

Elkerülhetetlen lépés,

Nem tudni maradsz-e ép,

és...

Túlélsz, hiába kevés, miért élsz...

Kéz ami teljesen aránytalan, saját jelentése, hogy magába foglalja az ütések nagyságát, a fájdalom fokát.

Fekete pont mi a szív,

gyermek szürke pont, s foltok a gyermeki személyiség kialakulásának hiánya. Kreatív gyermek mi vajon teljesen elveszik e testben lélekben?!

Az anatómia borzalmas, de számomra ebben a rajzomban össze foglaltam amit gondoltam.

[sad-flower22]

Testvér, s egy szeretni képtelen anya, aki bántalmazókra hagyta gyerekeit.

Sok rossz  dolgok mentünk már keresztül az évek alatt,

De ledöntöttünk minden falat.

Nem bíztunk, nem nevettünk

Sírt a lelkünk, s fájt a szívünk.

Szeret nélküli életben,

Két gyermek reményben,

Hogy egyszer megért mindenben,

Ki életet adott nekünk,

Fájdalmunkat ápolja e majd velünk..

.... Kezébe vett, s elmosolyodott

Ilyen boldog arcot még nem látott.

Teltek az évek lassan, s a mosoly már többé nem tért vissza.

Puha mosolygós arcuk felváltotta,

A fájdalmas élet nyoma.

S míg arcán eddig simítást érzett,

Jött egy új érzet.

Fájdalmas, lesulytó, haraggal teli ütések

Melyek elgyengítették a gyermek érzetet.

Kedves szavak nem léteztek többé,

Büntetések százai vesztek közénk.

Az élet már nem volt élet,

Maga volt a lesulytó lét ez.

Eltűnt a mosoly, eltűnt minden szép,

Bánatukban arcukon könnyek ezrei szöktek szét,

Mely nem érzett már szépet.

Láthatáron senki nincs, ki ennek vethetne véget.

Felnőttek, s már nincs az ami régen,

Bánatukat eltemették régen.

Hisz tudják..

Soha nem lesz olyan ahogy mondják.

Hogy anyjuk mindig viseli majd gondját.

[sad-flower22]

Gyermekbántalmazás

Miről a mozdulatok árulkodnak,

Nem beszélhetek róla, mert elpáholnak.

Testem akaratlanul is felel,

Bánatomból nincs, ki felkelt..

Reménytelenül állok a holnap előtt

Kétlem, hogy egyszer majd a boldogság elönt..

Kegyetlen lelkek, kiknek kezébe adtak,

S tudva, mégis ott hagytak..

Ijesztő tekintetek vesznek körbe..

Érzem sosem leszek nyugtató ölbe..

Kín keserves napok éveken át,

Míg át szenvedtem az iskolát.

Mindenhol bántva alázva,

Nyugtalanságba zárva.

Reményt vesztve ülök várva,

Hátha szívem, valaki, szívébe zárja.

Álom, mely egyszer talán megvalósul,

S érzem akkor leszek boldog, de piszkosul...