Kurvára ki kell írnom magamból, mert megbolondulok…
Én nem tudom hogy ez valami női megérzés, vagy hatodik érzék, vagy akárminek is nevezzük, de tegnap (02.07.) egész nap tiszta idegbaj voltam. Éreztem hogy valami nem okés, feszült voltam, minden bajom volt. Magamban tartottam a dolgokat, egészen addig, míg egyik kolléganőm odajött hozzám, miközben potyogtak a könnyeim (azt hittem éppen senki nem lát), és megkérdezte mi a baj.
Elmondtam neki: Nagyapám nagyon szarul van, 39 fokos lázzal fekszik egész nap, befullad, alig kap levegőt.
Próbált nyugtatni, és rábeszélt, hogy amint hazaértem, ne foglalkozzak semmivel, ne érdekeljen mit mondd nagyapám, hívjam ki a mentőt.
Mivel kevesen voltunk melóban, így ki kellett várnom azt az 1 órát még, hogy végezzek. Aztán amikor vége lett a napnak kolléganőm a lelkemre kötötte, hogy mentő, mentő, mentő. Jó, jó, hazaértem, hívom is őket!
Elindultam haza, erre akkor kaptam egy üzenetet nagymamámtól, hogy épp várják a mentőket.
Vagy ennyire bevonzottam azzal hogy kattogtam rajta egész nap, vagy pedig ennyire jó volt (sajnos) a megérzésem.
Kórházba vitték, én meg magatehetetlenül fekszem itthon, és nem tudom mi a fenét csináljak.