ThaiLin SipSaam

Sawadee Khaa

[sipsaam]

Phu Hin Rong Kla Nemzeti Park, Thaiföld - Nehogy szó érje a ház elejét, hogy csak és kizárólag homokos tengerpartokon járunk, kirándulni is elmentünk. Phitsanuloktól jó 150 km-t autózva jutottunk el a híres Phu Hin Rong Kla Nemzeti Parkba.

Hogy miről híres? Leginkább arról, hogy komcsi ellenállók 1968 és 1972 közt innen harcoltak az igazukért a thai kormánnyal. Nem volt ez olyan rég! Egyik helyi vendéglátónk elmondta, hogy egyetemistaként ő is kénytelen volt halasztani egy évet a dzsungelben, a politikai üldözöttek alaptáborában...

Aztán híres még arról is, hogy klímája jóval hidegebb, mint Thaiföld többi része. Már-már kontinentális, vagyis 25 foknál nincs melegebb napja az évnek. Uram bocsá', két év konstans nyár után nekünk maga volt a Paradicsom! Aztán híres még furcsán egyedi sziklaképződményeiről és növényvilágáról. A növények azonban csak az esős évszak hatására zöldülnek ki, így a száraz évszakban nem ennyire mutatós a környezet. Csodás virágok, fenyves, friss levegő és lehengerlő kilátás a mélységbe a "gumósziklás" teraszról - júliusban garantált.

[sipsaam]

Indonézia, Bintan-sziget. Egy napos kirándulás keretében, Szingapúrból látogattunk át. Reggeli hajóval jöttünk, estivel mentünk. Szép nagy sziget, van itt minden, ami szem-szájnak ingere: az 5 csillagos, jetskivel zsúfolt tengerparttól a szinte elhagyatott, relaxálósig. Mi az utóbbit választottuk. A képeken jól látszik a szemet szárazon nem hagyó, ajkat folyamatos sóhajtozásra késztető fehér homok és türkiz víz. Mellé virágok és pálmafák, csak úgy, giccsnek. A hely olcsó is volt, nemcsak szép, ráadásul a konyhájuk is isteni. Ahogy Kurt Vonnegut mondja: "If this isn't nice, what is?"

[sipsaam]

Márciusban a Sanctuary of Truth-ban jártunk. A teljes mértékben fából készült templom Pattaya közelében, egy igen apró félszigeten található.

A templom különböző vallások isteneit és mitológiai szereplőit ábrázolja faragványaiban, az élet igazsága köré fonva azokat.

A belépőjegy ára ugyan kicsit borsos (500 Baht, ~3500 HUF), ám délben megtekinthetünk egy teljesen tradicionális thai tánc showt, illetve harci vicces kardozósat is.

Aki szereti a frissen faragott fa illatát, annak különösen ajánlom figyelmébe a helyet. Mivel a gyönyörűen faragott templom itt évente megütközik az esős évszakkal, így állandó a karbantartás, újrafaragás, csere, termesztelenítés. Munkavédelmi sisak viselése kötelező.

Ugyan napközben elég meleg van egy nagyobb sétához, többféle módot is biztosítanak a kedves thaiok ahhoz, hogy kényelmesen körbe járhassuk a templomot a finom homokban: lóháton, elefántháton és lovaskocsival.

Egy teljes napot kellemesen el lehet tölteni a panorámával és a környező drága éttermeket élvezve. A faragványok a türkiz háttérrel teljes chill out-ot biztosítanak.

[sipsaam]

A Burapha University csodái: még csak ötven pár éves, megszámlálhatatlan hatalmas épület, állandó nyüzsgő diákság, forgalmi dugók, egyetemi buszjárat az épületek közt, esténként és reggelenként sportoló bennlakók, egy 50 méteres versenyuszoda, egy tengeri múzeum akváriummal, egy tízezer fős futballstadion, sok-sok tudományos kar, amelyek közül a Kínainak voltak a legszebb épületei és sok-sok kóbor kutya. Tőszavakban ez így. Néha bevittük Nomádot sétálni a parkokba, jártunk sokat úszni, volt több kedvenc kávézónk is az egyetem területén, a kantinokban már messziről köszöntöttek minket a konyhások és az IT csapat mindig keblére ölelt. Ennek oka a féléves közös kurzusunk alatt felhangzott temérdek nevetés lehetett.

[sipsaam]

Egyetemi professzorként sokat tanultam kultúrális különbségekről, kognitív képességek közti különbségről, tankönyvírásról, kurzustervezésről, vizsgáztatásról, ám a legtöbbet mégis arról, hogyan ne veszítsem el az önbizalmam és türelmem a legszürreálisabb követelmények és körülmények ellenére se.

2 év alatt 10 különböző tantárgyat tanítottam az egyetemen, főleg üzleti angolt és tengerész angolt, plusz 5 külsős kurzust és némi magántanítás.

Igen, tengerészeti szaknyelvet. Utóbb megnéztem, hogy viszonylag kevés landlocked (tengerrel nem határos) ország létezik a Földön, biztosan sokáig keresgéltek a tanári karban, mire megtalálták az egyetlen ilyen helyről származó profot. Nem tagadom, a mérnöki diplomámnak hasznát vettem.

Aztán volt itt rengeteg összevont csoport, nagylétszámú órák, olyan végetelenül hülye esetekben is, mint például a Listening and Speaking for Career 100 főnek egyszerre, Összesen két év alatt kb. 800 diáknak tartottam nyelvórát, beleszámolva ebbe a plusz kurzusokat is, amikor csak 1 hónapig gyűrtem az egészségügyisek szakangolját.

Az ember megtanul ezeken a helyzeteken mosolyogni ugyanis semmi más nem működik, tekintve a tényt, hogy a diákok sosem kaptak nevelést szüleiktől, legalábbis a nevelés hagyományos értelmében. Teszem azt, nem szóltak rájuk semmiért végtére is mindenki sziklaszilárd értékrenddel születik.

Mondjuk én sem aggódnék a helyükben egy olyan országban, ahol 0% a munkanélküliség...

De visszatérve a lényeghez: a diákokat imádtam, kedvesek voltak, szeretetteljesek és ami a lefontosabb: ők is imádtak engem.  

[sipsaam]

Bangsaen, ahol két évet töltöttünk. Már több, mint egy hónapja elköltöztünk és csak most jut időm képeket feltenni arról a helyről, ahol 2012 és 2014 között éltünk. A város a legközelebbi tengerparti település Bangkokhoz, így a Thai lakosság körében igen népszerű hétvégi leruccanós célpont. Valószínűleg halászfalu lehetett valamikor az őskorszakban, aztán két nagy iparváros közé szorult: Laemchabang és Chonburi. Mindkét hely kiterjedt ipari kikötővel rendelkezik és kellemes tengeri áramlatokkal, amelyek az összes szemetet Bangsaen partjára sodorják. Nem csoda, hogy a thaiak csak ruhában fürdenek itt a vízben, mi meg sehogy. (Mint utóbb kiderült a nehézfém mérgezés veszélye is állandó.)  Bizony, nem mind arany, ami fénylik. Aranyból pedig itt van bőven: a tehetősebb újgazdag osztály vette birtokba a város nagyrészét, amelyen az egyetemmel osztozik. Ha nem diákként élünk ott, tapasztalhatjuk, hogy jóval drágább is, mint Thaiföld többi része. Példának okáért ott 20,000 Bahtért béreltünk házat, míg most Phitsanulokban 6,000-ért. 

Nah de azért voltak szép, kikapcsolódásra alkalmas részei is az iparosított pénztengernek. lyen volt például a kínai temető, a vizibölény farm, a Kahikheo Open Zoo és természetesen a tengerparti bárok, amelyekhez a nagy víz koszosan is remek hátteret adott.

[sipsaam]

Következő állomás: Phitsanulok. Amikor Thaiföldre gondolok, elsősorban Phitsanulokot értem alatta, hiszen 9 évvel ezelőtt itt otthonkodtam először, itt tanítottam először, innen fedeztem fel magamnak Ázsiát. Vagyis ez egy szent város. Amúgy nemcsak nekem. A városnak régmúltba visszanyúló történelme és kultúrája van. Még főváros is volt egy rövid ideig. Túristák számára tán nem annyira ismert, bár itt található Thaiföld legszebben kimunkált Buddha szobra. Illetve a 700 Forintba kerülő egy órás thai masszázs is csalogathatná a látogatókat. Az emberek kedvesek, szeretetteljesek és minden annyira családias, hogy nehéz lenne szavakba önteni. 9 évvel ezelőtt szerzett barátságok most hirtelen felélednek és olyan szívességeket ajánlgatnak, mint amit emberfia csak legjobb barátjának tenne magyar földön. Én meg zavarba jövök... Nah de még a zavar előtt: mit fogunk ott csinálni? 6 hónapos kutatást végzek majd az ottani Pibulsongkram Rajabhat Egyetemen (psru.ac.th) online médiumok témakörében.

[sipsaam]

Ez annyira király, bele kell esni!

[sipsaam]

Hétvégén zajlott Thaiföld egyik legnagyobb ünnepe a Loi Krathong fesztivál. Ez arról szól, hogy banán levélből, füstölőből, gyertyából, virágokból és egyéb természetes dogokból vízen úszó krathongokat készítenek az emberek, illetve vásárolnak, majd gyertyát, füstölőt meggyújtva egész éves bánatukat, rossz szerencséjüket elúsztatják a közeli folyó, vagy tavak vagy tengerek, szóval közeli vizek egyikén. Általában holdtöltekor történik mindez a holdnaptár alapján meghatározott napon. A legszebb, legősibb és legnagyobb fesztivál Sukothaiban kerül megrendezésre minden évben. Sukothai volt Thaiföld első fővárosa és ma is őrzi ősi báját a történelmi park romjai és szobrai közt. Loi Krathongkor teljes színi előadás és látványshow fogadja az ide látogatókat, nah meg persze a fesztiváli vásár. Éjjel 11-kor mindezt tűzijátékkal koronázzák meg.

Minden valamire való thai bakancslistáján szerepel, hogy egyszer itt élvezhesse a Loi Krathongot. Így került az idén Nomádra is sor. :-)

[sipsaam]

És ímhol a bankruti templomegyüttes és az onnan nyíló kilátás. Olyan jó megtalálni azokat a helyeket a Földön, ahol az ember istenigazából érzi: selfless (mind önzetlen mind öntelen értelmében).

[sipsaam]

A part itt aranyhomokos part. Finom homok, néhol medúzás, ám alapvetően bársonyos vízzel. Nomád itt tanult meg úszni. 

A partszakasz 25 km hosszú, közepén egy benyúló domb - és annak tetején elhelyezkedő templom együttes - felezi meg. Felhívnám a figyelmet a hatalmas tömegre.

Igaz, esténként thai turistacsoportok itt szálltak meg egy-egy éjszakára és akkor ők karaokéztak és fejedelmi vacsorákat költöttek el a parton. Reggelre a személyzet makulátlan tisztára seperte a homokot.

[sipsaam]

Még augusztusban a félévközi vizsgaidőszak szünetében roadtrippeltünk. Koh Pagnanra készültünk, de végül Ban Krutban kötöttünk ki, mivel a szigetre menő komp éjszaka ment volna 6 órán át és egy légtérben aludhattunk volna emeletes ágyakon sok-sok kis thaijal. Bár ez nekünk nem is lett volna gond, de Nomád vietnami papucs imádata akkoriban érte el virágzását. Szóval csak egy sült rizst ettünk a kikötőben majd vissza vezettünk 150 km-et. Felfedeztük Ban Krutot. A jó öreg Lonely Planet azt írja róla, hogy olyan, mint amilyen Thaiföld 20 évvel ezelőtt volt. Igaza is van. Alig botlottunk bele fehér turistákba, de nagyon jó szállásunk volt és a helyiek hamar befogadtak minket. Pont olyan volt, amilyennek mi szeretjük Thaiföldöt és nemcsak azért, mert mást tervezetünk és egészen különböző helyen kötöttünk ki, hanem azért is mert pont azt a végtelen békét adta, amire szükségünk volt. Egy egész napon át bámultam a tengert, majd egy másik nap templomot néztünk, majd volt hogy olvastunk és még ki tudja mit csináltunk egy hét alatt, elrepült az idő. És nem úgy, hogy nem emlékszünk rá és emiatt lelkifurdalásunk van. Nem, nem emlékszünk pontosan, mi mindent csináltunk, de azt az érzést hagyta maga után, hogy nagyon tartalmas volt. Például találkoztunk egy 71 éves amerikai íróval, akinek olasz konyhájú étterme van ott és akivel jókat beszélgettünk.

Aztán egy másik emlékképem szerint egyedül ülök a bungalónk éttermébe, amikor is egy mókus belehuppan az ölembe és elhelyezkedik benne. Annyira meglepődtem, nem is tudtam, mit csináljak szóval vihogtam. Jött egy pincér, aki kitette őnagyságát egy 30 méterrel odébb lévő fára. 4 perc múlva a mókus ismét az ölembe volt, de most a vállamra mászott fel, hogy ott neki jó lesz, hát most én segítettem fel egy közeli fára. És ha hiszitek, ha nem: harmadszor is visszajött. Végül a tulaj srác tessékelte el. Linda Poppins...vagy Linfehérke...

[sipsaam]

Nomád, a kutya. Életünk sója és showja. A babzsák imádó mindenit.

[sipsaam]

Itt járt a kertész reggel. A frissen vágott fű illata a világon mindenütt egyforma. Ímhol néhány kép a kertünkből. 

[sipsaam]

Lassan vége az esős évszaknak. Az idén több, erőteljesebb vízhullás is elért minket, végeláthatatlan folyókat hagytak maguk után. Így nézett ki az utcánk, így nézett ki a monszun az ablakon át. A levegő is lehűlt.

[sipsaam]

A világ állása ma

2 hónap telt a nyári vakációból. Most kezdődik az a bizonyos utolsó hónap, amikor az ember ráébred, hogy semmit sem csinált a nyáron és amúgy mi az, hogy már az utolsó hónap kezdődik?! 

Természetesen a maga formájában ez így nem igaz. Nyári munkának a magazinkodást teljes egészében áfástul elszámolhatom. Csakhogy a lelkem nyugodt legyen. Eddig nem sikerült mindennap edzenem. De már volt rá példa, hogy egy hét alatt akár háromszor is. Úszni szinte egyáltalán nem voltam, de hódoltam régi-új hobbimnak: a tengerparti aerobic-dance-nek. 

Kiolvastam végre egy régóta nyúzott könyvet, a Great Gatsby-t eredeti nyelven Fitzgeraldtól és kiolvastam egy könyvet borzasztó gyorsan, mert nem akart a kezemből kimászni.

Ez volt Kunderától A lét elviselhetetlen könnyűsége. Nagyon, nagyon rég olvastam már ilyen jót és jól, talán tényleg csak nyári vakáció alatt, amikor megtehettem. Mindenki és bárki szíves figyelmébe ajánlom eme irodalmi remekművet, amely filozofikus, historikus  politikus, naturalisztikus, erotikus és rettentő érzelmes.

A nyáron egy nagyszabású döntést akartam meghozni: tanítani vagy nem tanítani, és ha igen, akkor hogyan tanítani, írni vagy nem írni s ha igen, akkor hogyan, magazin merre tovább és csináljak-e még egy diplomát? Szóval úgy általánosan a karrierügyek, ugye.

Ezt az ügyet a magam részéről két hónapnyi gondolkodás után lezártnak tekintem. A végeredmény: tanítani -igen, lehetőség szerint rendes és nem rendhagyó foglalkoztatási formában, írni-igen: ahogy és amikor jól esik, vagyis hobby szinten, továbbá magazin tovább és reményeim szerint előre, végezetül teljesen felesleges jelenleg még egy diplomát csinálnom.

Ugye milyen jól mutat 95 angolt tanuló diák?! Hogy' lehetne ezt abbahagyni?!

Aztán az idei terv, mert hogy tervnek lennie kell: kényelmes, sporttal kikövezett, rendszerezett mederbe terelem az életemet. uff

Találkoztam valami bölcs vietnami fickóval múlt héten Taipeiben, aki azt ecsetelte, hogy a boldog élethez három dolog szükséges: mindennap legyen valamit csinálnom, legyen hosszútávú tervem és legyen kit szeretnem. Remélhetőleg, hamarosan mind a hármat kipipálom, nemcsak a szokásos kettőt és letesztelem, hogy igaza volt-e az öreg katolikusnak. Jah igen, vágott szemű katolikus. Csodás videót mutatott iPhone-ján a húsvéti ünnepélyükről...

Nomád közben növekedett és tisztes kutya úrrá válhat egy napon. Most még hebehurgya és épp a piros gumi csirkéjét hozza, hogy játsszak vele, mert ez a szigorú minden esti program. Már le is tette a pozícióba, amit el kell foglalnom. Ez a legboldogabb megszokásom.

[sipsaam]

Március 31-én indul a The Voice negyedik évada Amerikában. A harmadik évad ismétlését nézem éppen. Nem mintha lemaradtam volna akár csak egy részről is. Nem. Hihetetlen volt. Főleg Nicholas David. Leírhatatlan, milyen őt hallgatni. Isten áldja a Youtube-ot.