
#extradirty
Stranger Things
Sade Olutola
Peter Solarz
Fai_Ryy

No title available
official daine visual archive

titsay
art blog(derogatory)

pixel skylines
NASA
No title available

Discoholic 🪩
Cosimo Galluzzi
EXPECTATIONS
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH
TVSTRANGERTHINGS

ellievsbear
Lint Roller? I Barely Know Her

blake kathryn

seen from Finland
seen from United Kingdom

seen from United States

seen from Croatia

seen from Germany

seen from Finland
seen from United States
seen from United Kingdom

seen from Brazil
seen from United States

seen from United States

seen from United States

seen from Malaysia

seen from Türkiye

seen from United Kingdom
seen from Türkiye

seen from United Kingdom

seen from United States
seen from United States
seen from Slovakia
@storyoftheeye
Tim Scott © Robert Mapplethorpe Foundation
Life goals.
GYERMEKHALÁL!
Tapasztalatom szerint ez a második téma, amit az áldott állapot (brrr…) bejelentését követően érinteni szoktak az emberek, és ehhez legfeljebb négy mondat után eljutunk. jajjj dejó, hányhetes, fiú vagy lány, ki az apa, az xy vizsgálat megvan már, mert a sógorom keresztanyja kihagyta és felrobbant a gyerek vagy vigyázz, mert ezután már nem vehetsz levegőt az orrodon mert az nincs összeköttetésben a köldökzsinórral és fuccs, meg nehogy beleess egy szerelőaknába!!!
Nincs elég izgalom amúgy, még mindenképpen rá kell kontrázni egy jó adag stresszel! Hát anyátok picsáját! A következőt spártásan rugom ki az erkélyről! Nem érdekel, hogy családtag, barát, haver, másik kismama vagy védőnő! Elhiszem a jószándékot és a segíteni akarást, a veszélyekkel vitatkozni pedig nem tudok, de az első pár hétben kapott inputoktől olyan görcs állt a gyomrunkba, hogy csoda ha az az éblény nem ilyen kő alatt lakó remegő mimóza lesz.
Nem tudom, lehet e tanácsot adni, de ilyet inkább ne csináljatok! A párok életében ez a szakasz nem csak játék és mese! Örüljetek (vagy ne), de kerüljétek el azt, hogy ti is frászt hozzátok a másikra. Ennyi szörnyű történetet még életemben nem hallottam és mind, egytől-egyig MINDEN KIBASZOTT SZTORI a borzalmas és elkerülhetetlen véget festette le. A napba lőném azokat, akik a “de minden ok nélkül” történeteket adják elő. “és az bármikor megtörténhez!”, hat hetesen, 5 hónaposa, 8 hónaposa, 2 évesen, hét évesen, stb. Fúúú, egy kalapáccsal esnék nektek!
Ez mire jó? Szerinted mit érzünk, amikor ezeket elmondod? A szar is vigyázzba áll bennem, de ez amúgy is! Szóval inkább maradj csöndben, ha csak rémtörténeteid vannak!
Persze a veszélyek és problémák tisztázása és ismerete nem elkerülhetetlen, de az esetek 99%-ban biztosan nem te vagy a megfelelő ember arra, hogy ezekre felhívd a figyelmet!
A teherbe esés nehézségei és a vetélések gyakorisága amúgy sokkal nagyobb, mint gondoltuk. Már a teherbe esés is sokszor necces és utána se lesz jobb. (állandóan ott lebeg előttem Az Ember Gyermeke) Talán mi vagyunk a ritka kivételek. Mi beavattuk a barátokat, hogy egyrészt velünk örüljenek, másrészt, ha neadjisten beüt valami, akkor úgy gondoltuk csak annál nagyobb szükség van rájuk. Sokan nem beszélnek róla, eltitkolják a terhesség korai szakaszát, a bűvös 12.hétig, és ha gond van, magukban érlelik vagy elzárják és morzsolgatják az elhullot magzatok ábrándjait. Ilyenkor jól tud jönni egy csendes barát. Sőt!
Alapesetben ez egy jó hír, ne traktálj senkit rémtörténetekkel. Ha esetleg valaki ilyenen kapna engem, hát felhatalmazom egy tockosra, hogy harapjam le a nyelvem.
Minden egyes szavával azonosulni tudok
nagyon fontos
közszolg!
Nekem a másik kedvencem, mikor valaki bejelenti boldogan, erre jön a kérdés a másiktól: “Ès terveztétek?” Ez ultraparaszt és érzéketlen.
Napi challenge
hogyan legyél fitt és hatékony a munkában 3 óra alvás és négy óra ágyban forgolódás/kattogás után, ha nem ihatsz kávét?
És hogyan éld túl este 9-kor az utánad következö lehetséges albérlök hadát. Cipöben gyalogolnak át a lakáson, fotózzák a személyes teredet, és alkudoznak a bútoraidra. Minden introvertált rémálma, de az enyém biztosan.
Flower Arrangement, 1984 © Robert Mapplethorpe Foundation
legyszi
Onnan tudod, hogy jól kezdodik a nap
hogy alig öt perccel azután, hogy elhagytad a lakást, 7:10-kor, megáll melletted egy tök átlag német férfi biciklivel, és kicsapja a taknyát az aszfaltra. Komplex audiovizuális élmény. Ki korán kel, aranyat lel.
Amikor én készültem az egyetemre felvételizni (10 éve), a textilszakot még “orvosfeleség-képzöként” emlegették, mostanra úgy tünik basic bitch képzö és tökre nem kúl. Mint volt textiles most nagyon szégyenkezem, és bánom, hogy annak idején nem valamely cool nyugati egyetem intermédia szakára mentem inkább. Most lenne humorérzékem. Ez a vonat elment.
Mikor már felmondtál
..és a fönököd veled fénymásoltatja le az utánad következö versenyzök CV-jét és portfoliojat.
baszki, nem kell az USA-ba menni pozitiv kisugarzasert,
nehany oraja vagyok csak Horvatorszagban es mindenhol szol a vidam zene, az emberek pozitivak, ennyi ido elteltevel Budapesten mar eret vagok ;)
Itt elnek az emberek, a magyarok meg csak tulelnek.
Jól látom, hogy akkor Magyarországon mindig minden sokkal szarabb?
ez mindig igy volt. min lepodtel meg?
Hát, ahogy én látom, nem mindig, nem minden és nem sokkal. A többi stimmel.
én amúgy ezt a csehkém faszit nagyon szívesen összezárnám a nemmondomkianevét féle elmebeteg fél, vagy egészen náci bandával fél napra egy konténerbe. bárki jönne ki a végén, mindenképpen jól járna a világ konténeren kívül rekedt része.
alapból is taszít az egyre gyakoribb “emigráns vagyok, az egész létezésemet az a tény határozza meg, hogy egy másik országban élek, és ezt nem vagyok rest minden áldott nap látszólag rettentően túlkompenzálva hangsúlyozni” viselkedés lassú burjánzása, de amit ő művel, az tényleg klinikai eset.
disclaimer: minden migri követőmnek/követettemnek puszi, ti cukik vagytok. aki nem cuki, azzal már nem követjük egymást.
Néhány óra alatt tényleg igen nehéz megállapítani, hogy az adott országban mekkora a boldogságfaktor... az ember ennyi idö alatt azt látja, amit látni akar. de hát ha már a jellemzoen magyar dolgokról beszélünk, akkor a “külföldön minden jobb” mentalitás tipikusan ilyen. és ha valaki külföldön él, nem is értem, hogy mondhat ilyet, de minden bizonnyal erosen elfogult a jelen környezetével kapcsolatban. mintha egy szemüveget viselnénk szürke lencsével, ami a határon átlépve rózsaszínbe vált. könyörgöm vegyük már észre, hogy elsosorban mindenki a saját fejébe van bezárva, és ez az ami elsodlegesen meghatározza a korlátainkat.
@malachiefconstant az említett tudatállapothoz (“emigráns vagyok, az egész létezésemet az a tény határozza meg, hogy egy másik országban élek, és ezt nem vagyok rest minden áldott nap látszólag rettentően túlkompenzálva hangsúlyozni”) az is erosen hozzájárul, hogy otthon az elmúlt pár évben óriási téma lett a kivándorlás. Negatívan kommunikálunk egy elég természetes jelenségrol, ami a világ gazdaságát (khm, a fogadóországokét) elore viszi, nem hátra - ja, a magyar gazdaságot nem, mert mi utálunk mindenkit, aki jönne. Mostanra amúgy az van, hogy a propagandának hála ha otthon elhinted, hogy külföldön élsz, akkor a legkülönbözöbb idióta reakciókat kapod. figyelemreméltó ezek közül az, amikor a másik fél 1.kérdezés nélkül elkezdi megindokolni, hogy ö maga miért NEM költözött MÈG külföldre (magyarázkodás), 2.olyan megjegyzést tesz, amibol arra enged következtetni, hogy hazaáruló vagy, mert nem otthon szenvedsz, hanem máshol. 3.idösebb korosztály (45+) drámaian lemond rólad, hiszen aki egyszer elhagyja az országot, az nem jön vissza többé, lásd ‘56.
kb ennyi, love