Azt hiszem megértettem azt a mondást, hogy csak magadra számíthatsz
Sade Olutola

Andulka

if i look back, i am lost
No title available
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH
let's talk about Bridgerton tea, my ask is open

@theartofmadeline
untitled
Claire Keane

❣ Chile in a Photography ❣
noise dept.
ojovivo

titsay
Today's Document
Cosmic Funnies
🪼
occasionally subtle

No title available
🩵 avery cochrane 🩵
Keni
seen from Türkiye
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from Venezuela
seen from Argentina

seen from Malaysia

seen from United Kingdom
seen from Germany
seen from Türkiye
seen from South Africa
seen from United States

seen from United States
seen from Brazil
seen from Malaysia

seen from Indonesia
seen from China
seen from United States

seen from Spain
seen from United States
@strangersworlds-blog
Azt hiszem megértettem azt a mondást, hogy csak magadra számíthatsz
Úgy elmondanám, hogy mit is érzek pontosan, de ezt senki sem értené…
“Miért hisztizel?”
Hányszor megkaptam ezt. Hányszor zokogtam összeroskadva a földön, majd ez lett a fejemhez vágva: MIÉRT HISZTIZEL?
Kurvára a hideg is kiráz ettől a mondattól. És bármikor ezt megkapom, feltépődik egy régi seb és az az érzésem, hogy menekülj. Hogy tudom elmagyarázni az embereknek, hogy ez kurvára nem hiszti? Ezek az érzéseim, ami jó mélyről előtörnek. Kurvára nem vagyok jól…
Milyen érdekes világban élünk. Mindenhonnan azt kapom, hogy “te nem lehetsz fáradt, hisz fiatal vagy” “bezzeg én a te korodban…” DE b@zdmeg, fáradt vagyok, kimerült és azt érzem hogy nem bírom ezt a nagy terhet amit napról napra rám raknak a munkahelyen, a social médián, a családban….
Nekem ez sok. Ha ez a felnőtt élet akkor köszönöm, de én ezt nem.
Azt érzem, hogy kevés vagyok erre a világra. Minden tőlem telhetőt megteszek, maximumot próbálom nyújtani folyamatosan, de azt érzem hogy ez sem elég. Én ennyi vagyok. Nem tudok ennél többet beleadni.
És ilyenkor veszed észre, hogy mennyire másfele vitt titeket az élet, mennyire más a gondolkodás menetetek. Kicsit fáj, hisz legjobb barátnők voltatok, akik mindent is megbeszéltetek, most meg igazából nem tudtok semmit a másikról.
Nekem fontosabb a saját mentális egészségem, a párkapcsolatom és egy biztos jövőm kialakítása. Neki pedig még mindig a barátok, bulizás maradt előtérbe.
Fáj ráeszmélni, hogy ez ennyi volt. Vajon leszünk mi még olyan jóba mint régen? Nekem csak te voltál. És most barátok nélkül maradtam…
Anno még nekem beszélted ki, hogy mennyire gáz az a csaj most meg legjobb baratnők lettetek
Milyen érdekes is ez a barátság. Megígéritek egymásnak, hogy jóban rosszban, de valahogy mégse jön össze. És nem azért mert te nem vagy ott a másiknak, hanem visszafele nem kapod ezt meg. És egy ideig tűrsz és lenyeled azt ami neked fáj. De van egy pont amikor nem tudod tovább ezt tenni. Van egy pont amikor valami megtörik benned és többre értékeled ennél magad. És a másik fél mit érez ebből? Azt, hogy elárultad, mert nem vagy ott neki. Közben te szeretnél ott lenni és támogatni, de nem bírod. Képtelen vagy rá.
Mi ennél is szomorúbb? Az, hogy ő rohadtul nem érzi át a helyzeted és mindig is téged fog hibáztatni. Nem fog szembe nézni saját magával. Pedig a mondás igaz:
-Mindenki a saját háza táján sepregessen-
És igen, vannak pillanatok amikor nehéz kiszakadni a mindennapi körforgásból és kicsit magadba nézni, de muszáj. Nem teheted más vállára a saját terhedet. Azt neked kell cipelni.
Mert te úgy gondolod, hogy én vagyok a hibás, közben végre elsőnek azt néztem nekem mi a jó
Mi a különbség egy toxikus és egy normális kapcsolat közt?
Hogy nem kell aggódnod azon, hogy egy nem várt üzenet fogad.
Amíg építed a jövődet, addig elmegy a jelened
Anyának igaza volt, velem van a baj
Szeretem azt érezni hogy valaki akar engem, valakinek fontos vagyok, de nem állok készen egy kapcsolatra. Nem állok készen a szeretetre. Nem érzem, hogy mindent bele tudnék adni egy kapcsolatba. De vannak esték amikor nagyon nagy szükségem lenne arra, hogy valaki átöleljen és azt mondja “szeretlek”.
Jó ember rossz időben
Mostmár értem mit is jelent ez
A sebezhetőség, gyengeség…
Az élet paradoxona;
Mindig is egy olyan férfira vágytam akinek nem kell könyörögni, hogy találkozzunk, töltsünk együtt több időt vagy, hogy reggel álmos fejjel is azt mondja, hogy mennyire gyönyörű vagyok. És tessék. Megkaptam.
És akkor mi a probléma?
Az, hogy nem tudom értékelni. Nem tudom szeretni. Nem tudom hogyan kell bánni egy ilyen férfival. És nap mint nap bűntudatom van, hiszen szívét lelkét kiteszi nekem, de nem tudom értékelni. Pedig akármennyire is szeretném, minden erőmmel azon vagyok, hogy én is ugyanúgy szeressem ahogy Ő engem.
És hogy ez miért van?
Azok az emberek miatt akik tönkre tettek, akik azt mondták, hogy bízzak bennük, ők szeretnek aztán amikor legnagyobb szükségem volt rájuk a mélybe dobtak. Akik kihasználták a szeretetem, mert én hülye úgyis megbocsátok bármit is tesznek. Nem kívánok semmi rosszat csak, hogy a karma adja vissza.
Képeimet nézegetve próbálod magadnak beadni, hogy én vagyok a csúnya ex, de az te leszel drágám
A szeretet és a szerelem nem ugyanaz…