chaos is my life @szetipls - Tumblr Blog

faszom-azegeszbe

"Nem számolom hány évem van az életben az számít mennyi élet van az években

Aki szalad sosem lesz szabad néha el kell veszned hogy megtaláld magad.. "

View this post on Instagram

A post shared by COSMIC ROMANTIC (@cosmic__romantic)

#Instagram

kuutamosonaatti

sure-ozzy-deactivated20231228

foodluxury

sikeffy

SZABÓ LŐRINC: NEM NYÚLOK HOZZÁD, CSAK NÉZEM, HOGY ALSZOL

Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,

szívenütő és vonzó rettegéssel,

mint óvatos sün alvó viperához.

- Nem, nem, bocsáss meg, kedves! Nem tudom,

miért gyötör ma ily hisztérikus

és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,

mint ártatlan virág az éji réten,

és álmodban is úgy játszol velem,

mintha a gyerekünkkel játszanál.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol,

kitakarózva, önfeledten... Óh,

hadd szívjam messziről hajad szagát,

hadd nézzem élő csontjaid s husod

isteni-mély nyugalmát - : hátha mégis

enyhülne bennem ez a szomorú

és bizalmatlan, örök társtalanság,

mely téged is csak rettegve kiván

s melynek szülője és dajkája csak

a rossz lélek s rossz lelkiismeret.

Félek tőled és őrjöngve kivánlak;

szeretlek, s mégis mindig titkolom;

vágyom reád, és mégis úgy megyek

hozzád, mint ellenséghez... Óvatos

lelkem tüskéit fordítom feléd, mert

azt hiszem: te is arcom mása vagy

s megölsz vagy megrontasz a szerelemben.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.

Nem nyúlok hozzád: az én tépelődő

s máskor eszeveszetten állati

szerelmem néked visszás, érthetetlen...

Igazad van... Nem vonzó rettegésben

és ideglázban nagy a szerelem,

hanem mikor oly ősi nyugalommal

ölelkezünk, hogy még észre se vesszük

s máris egymásban alszunk -: igen, így

süllyedünk vissza istenbe, csak így

s ilyenkor mély szerelmünk, mint a föld

és egyszerű, mint a halál s az élet,

melyeknek öntudatlan kezei

kötötték s majd feloldják köldökünket.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.

szetipls

“…Akárhogy elrejtőzöl, látlak, Isten! Rejteztem én is előled, hiába! Utánam jöttél tenger viharába, Engedetlen szolgádat meggyötörted, Magányos gőgöm szarvait letörted. De mennél csúfabb mélybe hull le szolgád, Annál világosabb előtte orcád. Most már tudom, hogy nincs mód futni tőled. S ki nem akar szenvedni, kétszer szenved. De te se futhatsz, Isten, énelőlem Habár e halban sós hús lett belőlem!”