#04-20

[indiejunky]

Late post but uh

Happy birthday to me ^^

I just turned 14, and I this year I'm gonna be mean >:3 /lyr

[csacskamacskamocska]

Fene se gondolta volna

hogy ez lesz ezzel a bloggal. Nagyon őszintén megmondom, azt hittem, hogy a tumbli mélyén örökre láthatatlan marad a lényemnek az a része, ami Logannak elfogadhatatlan. Csapongó, következetlen, érzelmes, szerelmes. Úgy éltem meg magam, mint valami hibás működést, valaki, aki elfogadhatatlanul, más számára kényelmetlenül viselkedik. Nem érdekelték azok a dolgok, amik engem foglalkoztatnak, nem is értékelte az ebbe fektetett időt meg energiát. Fárasztó volt fegyelmeznem magam. Valahol ki kellett jönnie az érzelmeknek. Egy narcisztikus szülő, az nem „csak” egy rossz szülő. Sőt, nem is feltétlenül rossz szülő! Csak hazug. És magát, a saját céljait jobban szereti a gyerekénél. Azt gondoltam, hogy terápiásan jó lesz ez, szabadon elmesélni azt ami érdekel, meg persze ami bánt. Jólesett a vígasztalás amit kaptam. Jó érzés volt keresgélni magamban az őszinte érzelmeket. Jókat és a rosszakat is. Megfogni, megfogalmazni, körüljárni. Az emberek túlnyomó többsége azt gondolja, hogy ő tökéletes. Fel tudunk sorolni dolgokat, amikről mások azt mondták nekünk, hogy a tökéletlenségünk, és amiket nem érzünk nagyon gáznak, azokat elfogadjuk, mintha a tökéletességünk részei lennének a bekeretezett tökéletlenségeink. Íme, ez vagyok én, és itt láthatóak a hibáim, lám még azok is milyen szépek! (némi öniróniával ez is lehetne a blogom alcíme :D) A valódi hibáinkat csak terápiával tudjuk belátni. Aki büszkén beszél valami tökéletlenségről, az valójában erénynek tartja, és akkor az ő valódi hibája valami más. Önzés vagy kegyetlenség, esetleg felszínesség vagy dölyf. Amikor a tumbli mutatta az 1000 reblogot, hiába négy év alatt jött össze, nem kicsi örömet okozott. Van ezeknek az érzelmeknek és gondolatoknak létjogosultsága.

Köszönöm.

[csacskamacskamocska]

A fenébe!

Sokkal érdekesebb dologról akartam írni, mint a szred, hogy mi az ami idegesít, de épp láttam egy szenzációs tiktokvideót itt és eszembe jutott, hogy valaki írta, hogy na, pl az idegesíti, hogy a tumblin tiktok videókat osztanak meg.. Nagyon kevés dolog idegesít (zavar, bosszant), de sajnos nem vagyok buddha vannak ésszerűtlen idegeskedéseim is.

A zaj áll az első helyen. Megszoktam, a városban lakom (bár ugyanebben a kerületben két utcával arrébb nőttem fel, ahol a madár se jár, zaj se volt), de ahogy öregszem, egyre jobban zavar a zaj. Egy kávézóban vagy szórakozóhelyen már annyira fel tudok baszódni a zajon, hogy legszívebben hazamennék, akármennyire is kedvelem azt, akivel vagyok. (nyilván nem is akarok menni ilyen helyekre). Séta, séta amivel le lehet venni a lábamról (már ha lenne aki le akar venni :) ), az utcazaj viselhetőbb mint a szórakozóhelyeken a beszélgetés plusz a zene. És szerintem az erdő is zajos a sok kurva madárral aki összevissza beszél :D, de legalább másféle zaj. Egy ideje az összes rohadt kis géphangot, zúgást, mindent hallok, korábban ez nem volt. Nem is hiszem, hogy élesebb lenne a hallásom, az ingerküszöböm lett jelentősen alacsonyabb :( A kutya áll a második helyen, amikor macskaként viselkedik és ötpercenként hisztérikusan kaparja az erkélyajtót, hogy engedjem ki, majd kiszaladva már vissza is fordul. Rosszabb amikor visszaülök az íróasztalhoz és abban a pillanatban kaparja kívülről az erkélyajtót, hogy engedjem be. Felbasz, de vele nem veszekszem. Szeretne kimenni, de nem akar kint egyedül lenni. Én is vagyok így. :( A visszacsatolás egyértelmű hiánya a harmadik, ami lassan csillapodó dühöt okoz bennem. Pl amikor vitatkozik velem valaki majd később elgondolkodik az érveimen és magáévá teszi őket, másokkal szemben felhasználja, de soha nem mondaná azt, hogy figyi, gondolkodtam ezen, lehet, hogy igazad van, így meg úgy... Nem a győzelem miatt fontos ez nekem, hanem pont a bizonytalanságom miatt lenne fontos. Mert csak a láthatatlan szövevény felderítése érdekel, én magam nem leszek több attól, ha egy dologban igazam van, hiszen millió láthatatlan összefüggés létezik és megkülönböztetni a szándékot a véletlen egybeeséstől, az nem könnyű. Uh, érted? ha megnézel egy filmet mert ajánlottam, jelezd vissza, hogy tetszett vagy nem tetszett mert érdekel. Jobban megismerlek általa és magamat sem hozom később olyan helyzetbe, hogy olyat ajánlgassak amire csak rálegyintesz vagy hazugságokról beszélgetünk. Például. A zsigeri butaság. Az emberek többnyire okosnak tartják magukat. Nagyon kevés ember van, aki valamilyen módon belátja a saját korlátait. Én ebben is eléggé elbaszott vagyok, mert kiemelkedő logikai képességeket kaptam, de azt hiszem mindig is voltak tanulási nehézségeim, így jelenleg bármennyire rengeteg dolgot olvastam össze, forrásolás nélkül hiteltelen az egész. (ezért lenne fontos ugye a visszacsatolás) Szóval van az a valós butaság, amikor valaki megrekedt egy nyolcéves gyerek szintjén. Bármilyen meglepő, ezzel már le lehet élni egy életet, lehet dolgozni, gyereket csinálni. A szókincse, a világról alkotott képe, mindaz amit át tud adni a gyerekének, a környzetének, az egy egész élet alatt is max tíz éves korú gyerek szintjéig emelkedik. Hogyan nevelnek a buták okosakat? A logikai képesség feltehetőleg egy fizikailag is megnyilvánuló, a génekben felfedezhető adottság, ami valaghogy mindenképpen megjelenik az ember életében, nem teljesen függ a környezettől (nem múlik el a lehetőség). Attól, hogy valaki „okos” attól még nem feltétlenül mindenben az. Senki sem tartja kézben az élete minden másodpercét. Egyes dolgok kontrollvesztetten hömpölyögnek amíg nem figyelünk rá. A lényeg, hogy a butaság felbasz pl amikor látom a villamoson, hogy valaki hogyan beszél a gyerekével és szinte fájón tudom, hogy éppen most vési bele a gyerekbe azokat a dolgokat amik rongálni fogják egész életében. Nem roszból teszi a szülő. Egyszerűen ostoba.

Jajj, pedig akartam írni a tegnapi pszichológus élményemről is meg az előadásról a reménytelen szerelem pszichológiája témában (tinitumblimágnes :) ), de olyan ez, mint amikor hagyod, hogy a SZEREPLŐD írja a saját regényét. Nem mindig azt csinálja amit te elterveztél.

[csacskamacskamocska]

Mellékút

Vitt az autóval, egy nagyon szép kastély felé tartottunk, ahol egy lakosztályt foglalt le. Kavicsos mellékúton hajtottunk és volt egy sorompó és az annyira szimbolikus volt, hogy arra gondoltam, most még visszafordulhatnék, mondhatnám, hogy nem szeretném én ezt, én nem olyan nő vagyok..., én nem akarok így lopva-hazudva lenni. De közben tudtam, hogy nincs mire várnom, a férjem akkor már... nem is tudom hány éve nem szeretkeztünk. Egyébként nagyon szerettem őt és ő is szeretett, csak (mint sok-sok évvel később kiderült) egyszerűen nem érezte magát igazán otthonosan a szexben. Izgult, feszült, akarta, hogy jó legyen, de közben meg ott volt az érzés benne, hogy csak egy orgazmust akar feszkó meg teljesítménykényszer nélkül. És ez gyorsabban megvolt, ha elintézte magának a zuhany alatt. És még lelkiismeretfurdalása is volt, mintha megrövidített volna engem a maga párperces örömével. Úgyhogy azt is próbálta kizárni a gondolataiból. Mindent megtett, amit szeretetből meg lehetett tenni és a többire rázárta az ajtót. Nem akartam elválni, nem akartam mással élni, pedig nem voltam boldog egy picit sem, de rá mégis fel tudtam nézni és tudtam szeretni a lelkét. Udvarias volt velem, előzékeny, kedves. Sosem akart bántani. De bénák voltunk és gyakorlatlanok, hogy hogyan is kell házasnak lenni. Én bálnává híztam, hogy legalább oka legyen, hogy miért nem kellek neki, de másnak meg kellettem, hát le is fogytam szépen, sec perc alatt. Amikor ott autóztunk a kastély felé, akkor már nem kellett bálnaruhákba bújtatnom magam. Akkor már dögös voltam, és még fiatal és helyeske is. Emlékszem a gondolataimra, hogy vissza kéne fordulni. Meg arra is emlékszem, hogy eldöntöttem, hogy nem fordulok vissza. És azt hiszem, hiába volt az elszánás, ott azon a kaviccsal felszórt kocsiúton, ott akadt el az életem. Azóta is azért a hazugságért büntetem magam. És azért vagyok ésszerűtlenül hűséges akkor is, amikor a kutya se kér rá.

[csacskamacskamocska]

Hisztike

Belül csak csapkodni tudnék és dühösen megrázni Logant, hogy ébresztő, el fogsz veszíteni, mindent elvesztesz amit az elmúlt években együtt felépítettünk és én nem értem, nem értem, hogy hogyan tud erre rálegyinteni, azt mondani, hogy ez van... Imádom a kezét. Szeretem nézni, amikor valamit szerel. Olyankor a keze valahogy elszánt és a keze nem hazudja azt, hogy neki mindegy. Megoldja, mindent megcsinál, nem hagyja abba, nem adja fel. Erre a kapcsolatra meg azt mondaná, hogy hát.. ez van... sajnos nincs megfelelő csavar, amivel össze lehetne fogatni. Oké, nincs meg a csavar hozzá, de van másikféle, ott a flex, alakítsuk megfelelőre! Jó, persze, tudom én a vonzalmat, a fizikai vonzalmat meg a vágyat arra, hogy a másikkal legyünk, hogy örömet szerezzünk neki mindenféle módokon, ezt nem lehet flexszel kialakítani. :( Kár. Beszélgetek a lányommal, hogy nyaralás, kéne menni valahova, de olyan helyre ahol nincsenek sokan, de van a közelben fürdő. És kérdezi a lányom, hogy Logan jön-e velünk, mert ő kedveli, nagyon családias érzés együtt lenni vele, függetlenül attól, hogy mi nem vagyunk egy pár, de nyugisak vagyunk és szórakoztatóak. És beszélgetünk a közös nyaralásról aminek az a lényege, hogy próbálom elmagyarázni magunknak, hogy mi ugyan el tudjuk képzelni őt a nyaralásunkban, de Logan nem érez semmi vágyat arra, hogy velünk legyen, neki eszébe se jutna, hogy mondjuk halál lazán összekombózhatnánk közös baráti nyaralást akár többen is. Ahogy kijártunk úszni ugyanoda hónapokig, de nem jutott eszébe megkérdezni, hogy én megyek-e, találkozunk-e, megyünk-e együtt. Csak véletlenül naponta összefutottunk és akkor együtt töltöttük a napot. Az egész tényleg azért érdekes, mert Logan annyira része a családunknak, hogy a LÁNYOM számol vele a nyaraláskor. De mi soha nem vagyunk részei az ő terveinek. Én ennél furább dolgot még nem láttam.

[blackkudos]

Lionel Hampton

Lionel Leo Hampton (April 20, 1908 – August 31, 2002) was an American jazz vibraphonist, pianist, percussionist, bandleader and actor. Hampton worked with jazz musicians from Teddy Wilson, Benny Goodman, and Buddy Rich to Charlie Parker, Charles Mingus, and Quincy Jones. In 1992, he was inducted into the Alabama Jazz Hall of Fame, and was awarded the National Medal of Arts in 1996.

Biography

Early life

Lionel Hampton was born in 1908 in Louisville, Kentucky, and was raised by his mother. Shortly after he was born, he and his mother moved to her hometown Birmingham, Alabama. He spent his early childhood in Kenosha, Wisconsin, before he and his family moved to Chicago, Illinois, in 1916. As a youth, Hampton was a member of the Bud Billiken Club, an alternative to the Boy Scouts of America, which was off limits because of racial segregation. During the 1920s—while still a teenager—Hampton took xylophone lessons from Jimmy Bertrand and started playing drums. Hampton was raised Roman Catholic, and started out playing fife and drum at the Holy Rosary Academy near Chicago.

Early career

Lionel Hampton began his career playing drums for the Chicago Defender Newsboys' Band (led by Major N. Clark Smith) while still a teenager in Chicago. He moved to California in 1927 or 1928, playing drums for the Dixieland Blues-Blowers. He made his recording debut with The Quality Serenaders led by Paul Howard, then left for Culver City and drummed for the Les Hite band at Sebastian's Cotton Club. One of his trademarks as a drummer was his ability to do stunts with multiple pairs of sticks such as twirling and juggling without missing a beat. During this period he began practicing on the vibraphone. In 1930 Louis Armstrong came to California and hired the Les Hite band, asking Hampton if he would play vibes on two songs. So began his career as a vibraphonist, popularizing the use of the instrument in the process. Invented ten years earlier, the vibraphone is essentially a xylophone with metal bars, a sustain pedal, and resonators equipped with electric-powered fans that add vibrato.

While working with the Les Hite band, Hampton also occasionally did some performing with Nat Shilkret and his orchestra. During the early 1930s, he studied music at the University of Southern California. In 1934 he led his own orchestra, and then appeared in the Bing Crosby film Pennies From Heaven (1936) alongside Louis Armstrong (wearing a mask in a scene while playing drums).

With Benny Goodman

Also in November 1936, the Benny Goodman Orchestra came to Los Angeles to play the Palomar Ballroom. When John Hammond brought Goodman to see Hampton perform, Goodman invited him to join his trio, which thus became the celebrated Benny Goodman Quartet with Teddy Wilson and Gene Krupa completing the lineup. The Trio and Quartet were among the first racially integrated jazz groups to perform before audiences, and were a leading small-group of the day.

Lionel Hampton Orchestra

While Hampton worked for Goodman in New York, he recorded with several different small groups known as the Lionel Hampton Orchestra, as well as assorted small groups within the Goodman band. In 1940 Hampton left the Goodman organization under amicable circumstances to form his own big band.

Hampton's orchestra became popular during the 1940s and early 1950s. His third recording with them in 1942 produced a classic version of "Flying Home", featuring a solo by Illinois Jacquet that anticipated rhythm & blues. Although Hampton first recorded "Flying Home" under his own name with a small group in 1940 for Victor, the best and most famous version is the big band version recorded for Decca on May 26, 1942, in a new arrangement by Hampton's pianist Milt Buckner. The selection became popular, and so in 1944 Hampton recorded "Flyin' Home #2" featuring Arnett Cobb. The song went on to become the theme song for all three men. Guitarist Billy Mackel first joined Hampton in 1944, and would perform and record with him almost continuously through the late 1970s. In 1947, Hamp performed "Stardust" at a "Just Jazz" concert for producer Gene Norman, also featuring Charlie Shavers and Slam Stewart; the recording was issued by Decca. Norman's GNP Crescendo label issued the remaining tracks from the concert.

From the mid-1940s until the early 1950s, Hampton led a lively rhythm & blues band whose Decca Records recordings included numerous young performers who later achieved fame. They included bassist Charles Mingus, saxophonist Johnny Griffin, guitarist Wes Montgomery, vocalist Dinah Washington and keyboardist Milt Buckner. Other noteworthy band members were trumpeters Dizzy Gillespie, Cat Anderson, Kenny Dorham, and Snooky Young; trombonist Jimmy Cleveland, and saxophonists Illinois Jacquet and Jerome Richardson.

The Hampton orchestra that toured Europe in 1953 included Clifford Brown, Gigi Gryce, Anthony Ortega, Monk Montgomery, George Wallington, Art Farmer, Quincy Jones, and singer Annie Ross. Hampton continued to record with small groups and jam sessions during the 1940s and 1950s, with Oscar Peterson, Buddy DeFranco, and others. In 1955, while in California working on The Benny Goodman Story he recorded with Stan Getz and made two albums with Art Tatum for Norman Granz as well as with his own big band.

Hampton performed with Louis Armstrong and Italian singer Lara Saint Paul at the 1968 Sanremo Music Festival in Italy. The performance created a sensation with Italian audiences, as it broke into a real jazz session. That same year, Hampton received a Papal Medal from Pope Paul VI.

Later career

During the 1960s, Hampton's groups were in decline; he was still performing what had succeeded for him earlier in his career. He did not fare much better in the 1970s, though he recorded actively for his Who's Who in Jazz record label, which he founded in 1977/1978.

Beginning in February 1984, Hampton and his band played at the University of Idaho's annual jazz festival, which was renamed the Lionel Hampton Jazz Festival the following year. In 1987 the UI's school of music was renamed for Hampton, the first university music school named for a jazz musician.

Hampton remained active until a stroke in Paris in 1991 led to a collapse on stage. That incident, combined with years of chronic arthritis, forced him to cut back drastically on performances. However, he did play at the Smithsonian National Museum of American History in 2001 shortly before his death.

Lionel Hampton died from congestive heart failure at Mount Sinai Hospital, New York City, on August 31, 2002. He was interred at the Woodlawn Cemetery, Bronx, New York. His funeral was held on September 7, 2002, and featured a performance by Wynton Marsalis and David Ostwald's Gully Low Jazz Band at Riverside Church in Manhattan; the procession began at The Cotton Club in Harlem.

Personal life

On November 11, 1936, in Yuma, Arizona, Lionel Hampton married Gladys Riddle (1913–1971). Gladys was Lionel's business manager throughout much of his career. Many musicians recall that Lionel ran the music and Gladys ran the business.

During the 1950s he had a strong interest in Judaism and raised money for Israel. In 1953 he composed a King David suite and performed it in Israel with the Boston Pops Orchestra. Later in life Hampton became a Christian Scientist. Hampton was also a Thirty-third degree Prince Hall freemason. In January 1997, his apartment caught fire and destroyed his awards and belongings; Hampton escaped uninjured.

Hampton died August 31, 2002 and was buried in Woodlawn Cemetery, The Bronx, New York City immediately adjacent to both Miles Davis and Duke Ellington's graves.

Charity

Hampton was deeply involved in the construction of various public housing projects, and founded the Lionel Hampton Development Corporation. Construction began with the Lionel Hampton Houses in Harlem, New York in the 1960s, with the help of then Republican governor Nelson Rockefeller. Hampton's wife, Gladys Hampton, also was involved in construction of a housing project in her name, the Gladys Hampton Houses. Gladys died in 1971. In the 1980s, Hampton built another housing project called Hampton Hills in Newark, New Jersey.

Hampton was a staunch Republican and served as a delegate to several Republican National Conventions. He served as Vice-Chairman of the New York Republican County Committee for some years and also was a member of the New York City Human Rights Commission. Hampton donated almost $300,000 to Republican campaigns and committees throughout his lifetime.

Awards

2001 – Harlem Jazz and Music Festival's Legend Award

1996 – International Jazz Hall of Fame Induction and Award (performed "Flying Home" with Illinois Jacquet and the Count Basie Orchestra)

1996 – National Medal of Arts presented by President Bill Clinton

1995 – Honorary Commissioner of Civil Rights by George Pataki

1995 – Honorary Doctorate from the New England Conservatory of Music

1993 – Honorary Doctorate from the University of Maryland Eastern Shore

1992 – Inducted into the Alabama Jazz Hall of Fame

1992 - "Contributions To The Cultural Life of the Nation" award from John F. Kennedy Center for the Performing Arts

1988 – The National Endowment for the Arts Jazz Masters Fellowship

1988 – The National Association of Jazz Educators Hall of Fame Award

1987 – Honorary Doctorate of Humanities from the University of Idaho – UI's School of Music renamed "Lionel Hampton School of Music."

1987 – The Roy Wilkins Memorial Award from the NAACP

1986 – The "One of a Kind" Award from Broadcast Music, Inc.

1984 – Jazz Hall of Fame Award from the Institute of Jazz Studies

1984 – Honorary Doctorate of Music from USC

1983 – The International Film and Television Festival of New York City Award

1983 – Honorary Doctorate of Humane Letters from the State University of New York

1982 – Hollywood Walk of Fame Star

1981 – Honorary Doctorate of Humanities from Glassboro State College

1979 – Honorary Doctorate of Music from Howard University

1978 – Bronze Medallion from New York City

1976 – Honorary Doctorate of Humanities from Daniel Hale Williams University

1975 – Honorary Doctorate of Music from Xavier University of Louisiana

1974 – Honorary Doctorate of Fine Arts from Pepperdine University

1968 – Papal Medal from Pope Paul VI

1966 – Handel Medallion

1957 – American Goodwill Ambassador by President Dwight D. Eisenhower

1954 – Israel's Statehood Award

Discography

Compilations of noteThe Chronological...Classics series

note: every recording by Lionel Hampton & His Orchestra is included in this 12 volume series from the CLASSICS reissue label...

The Chronological Lionel Hampton & His Orchestra 1937–1938 (#524) - RCA Victor recordings

The Chronological Lionel Hampton & His Orchestra 1938–1939 (#534) - RCA Victor recordings

The Chronological Lionel Hampton & His Orchestra 1939–1940 (#562) - RCA Victor recordings

The Chronological Lionel Hampton & His Orchestra 1940–1941 (#624) - RCA Victor recordings; first Decca session

The Chronological Lionel Hampton & His Orchestra 1942–1944 (#803) - Decca recordings

The Chronological Lionel Hampton & His Orchestra 1945–1946 (#922) - Decca recordings

The Chronological Lionel Hampton & His Orchestra 1946 (#946) - Decca recordings

The Chronological Lionel Hampton & His Orchestra 1947 (#994) - Decca recordings

The Chronological Lionel Hampton & His Orchestra 1949–1950 (#1161) - Decca recordings

The Chronological Lionel Hampton & His Orchestra 1950 (#1193) - Decca recordings

The Chronological Lionel Hampton & His Orchestra 1950–1951 (#1262) - last two Decca sessions; MGM recordings

The Chronological Lionel Hampton & His Orchestra 1951–1953 (#1429) - includes Hamp's first Norman Granz-produced quartet session (September 2, 1953) with Oscar Peterson, Ray Brown, and Buddy Rich.

Lionel and Gladys Hampton's GLAD-HAMP RECORDS discography

GHLP-1001 (1961) The Many Sides Of Hamp

GHLP-3050 (1962) All That Twist'n Jazz

GHLP-1003 (1962) The Exciting Hamp In Europe

GHLP-1004 (1963) Bossa Nova Jazz

GHLP-1005 (1963) Recorded Live On Tour

GHLP-1006 (1964) Hamp In Japan/Live

GHLP-1007 (1965) East Meets West (Introducing Miyoko Hoshino)

GHLP-1009 (1965) A Taste Of Hamp

GHS-1011 (1967) Hamp Stamps [includes "Greasy Greens"]

GHS-1012 (1966) Hamp's Portrait Of A Woman

GHS-1020 (1979) Hamp's Big Band Live!

GHS-1021 (1980) Chameleon

GHS-1022 (1982) Outrageous

GHS-1023 (1983) Live In Japan

GHS-1024 (1984) Ambassador At Large

GHS-1026 (1988) One Of A Kind

GHS-1027 (1987) Midnight Blues (with Dexter Gordon)

GHCD-1028 (1990) Cookin' In The Kitchen

As sidemanWith Frank Sinatra

L.A. Is My Lady (Qwest/Warner Bros., 1984)

Wikipedia

[days-hatodokei-demise-butsuen]

小諸のいちご栽培とジャムの日／小諸市オフィシャルサイト

小諸のいちご栽培とジャムの日|小諸市オフィシャルサイト

・いちご生産が始まったのは明治時代・大きな役割を果たしたのは現小諸市三岡の塩川伊一郎（しおかわいいちろう）氏・いちご生産に適した風土から育種へ挑戦 （1）明治中期の小諸では、稲、雑穀、養蚕が行われていました。ただ、たびたび冷害に合うので、お米の収穫量は安定せず、農村生活は厳しかっ

🌼💕⸜🌷︎⸝‍🌸🌹🌺🌻🌼💐

2021-04-20 (火)

( ̿–ᆺ ̿–) චᆽච ( ̿–ᆺ ̿–) චᆽච ( ̿–ᆺ ̿–)

👑 No. 投稿数 ⟴ 2,319

👑 No. １ ⟴ １７７

⑅⃛⑅⃛⑅⃛ℒℴѵℯ⑅⃛⑅⃛⑅⃛♡*

=͟͟͞͞ ♡︎ 戊戌

〖引用🤩雑学ネタ帳〗

穀雨、郵政記念日（逓信記念日）、青年海外協力隊の日、女子大の日、「聴く」の日、腰痛ゼロの日、ジャムの日、肌には知る権利がある記念日、珈琲牛乳の日、四川料理の日、モンストの日、ワインの日、発芽野菜の日、シチューライスの日、信州ワインブレッドの日、キャッシュレスの日、菜の花忌、木蓮忌、高級食パン文化月間

||＊||:||＊||:||＊||:||＊||:||＊||:||＊||:||＊||:||

♡/// 春景色の時間 🌃🌙*.｡★*ﾟ

〖制約条件〗行動範囲＆徒歩圏内＆〖偶然の一致〗

( ᵕᴗᵕ )⋆☪︎ ɢᵒᵒᵈ ɴⁱᵍʰᵗ♥️(-_-)_zzz%%%

NHK小諸ラジオ中継局アンテナ（小諸ラジオ送信所）

🕐🕑🕒🕓🕔🕕🕖🕗🕘🕙🕚🕛

【黒板】 ＼_( ﾟﾛﾟ)ここ重要。ﾒﾓょ!！ﾒﾓ! !

( ' '♬) (^_^♪)♪😇♪೨̣̥*♪♪♪♪

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* 最後のシュミレーション (Ü)۶🤔٩(Ü)

ʚෆ⃛ɞ ໒꒱· ﾟʚ♥ɞ «❤︎» ʚ♥ɞ ໒꒱· ﾟʚෆ⃛ɞ

〜時は一巡した〜

ˣx✖ˣ♡✖ˣx♡xˣ✖xˣ♡ˣx✖ˣx♡xˣ

◝▾̎⃝◜·͙.♬ ( ͡° ͜ʖ ͡° ) ◝▾̎⃝◜·͙.♬😏💭💕◝▾̎⃝◜·͙. ♬ ((﹡ˆ︶ˆ﹡))♬* ◝▾̎⃝◜·͙.♬

♥︎︎∗︎*ﾟ本番登場～❕🤍主張お便り ५✍( '▿' )ﾒﾓ

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* しまるドアの向こう あなたの涙は見ないから 🚪ﾊﾞﾀﾝｯ

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* つくしの子がはずかしげに 顔を出します 𖤣𖥧𖥣｡

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* 古い写真のように君はいない ‪(´⊙⊙`)

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* この俺を捜すのは やめとくれ ( •̀ᴗ•́ )/

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* Lonely face 愛なんて何処にもないと思えば気楽 (ღ˘⌣˘ღ)iloveyou

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* 雪をはねて猫柳が 顔を出します 𖤣𖥧𖥣｡

〖ことわざ〗

生き馬の目を抜く（いきうまのめをぬく）

〖意味〗

生きている馬の目を抜き取るほど、すばやく物事をする。油断のならないさま。生き馬の目を抉 (くじ) る。生き牛の目を抉る。「―・くせちがらい世の中」

🕐🕑🕒🕓🕔🕕🕖🕗🕘🕙🕚🕛

👑＊:.｡o+👑＊:.｡o+👑＊:.｡o+👑*ೄ

😍⌨️ ♡̷⁺₊˚✧ ︎💕︎💕

(∗︎⚬̀︎−︎⚬́︎∗︎)b

春の眠気に勝てなーい🐑💤💭

( ˉ ˘ ˉ )😴(´0`)Zzz…

〖ことわざ〗

春眠暁を覚えず

〖意味〗

春眠(しゅんみん)暁(あかつき)を覚えず

春の夜はまことに眠り心地がいいので、朝が来たことにも気付かず、つい寝過ごしてしまう。

⋆｡˚ᎶᎾᎾⅅ ℕᏐᎶℍᎢ⋆｡˚✩( ¯꒳¯ )ᐝ

撮影日：2021-04-20 (火)

=͟͟͞͞ ♡︎ 戊戌

- ̗̀ ♡ ̖́- 小諸市内（テレビ画面）

♥︎︎∗︎*ﾟ普通のイチゴの鉢植え

💕ूू (３)(４)(５)：

♥︎︎∗︎*ﾟたんぽぽ綿毛の登場～🥰

💕ूू (６)：

撮影時刻 🔜 15:21:44

♥︎︎∗︎*ﾟもぐら（土竜）さんが穴を掘った後

撮影日：2021-04-11 (日)

=͟͟͞͞ ♡︎ 己丑

💕ूू (７)(８)(９)(１０)：

o♬*ﾟ・*:..｡o♬*ﾟo♬*ﾟ・*:..｡o♬*ﾟ

by 松田聖子『Strawberry Time』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) さあ旅立とうよ時の舟で ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 雲を越えてペーズリーの海へ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) オレンジの河とイチゴの町 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 万華鏡の世界が広がるよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 綺麗な目の花の妖精風のように歌う ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Welcome To Strawberry Time 争いのない国へ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Welcome To Strawberry Land ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ここに住む人は誰も ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Happyiness ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 悩みも涙も消えてしまう ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 溶けて行くわ心のかげりさえ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 子供が絵本をめくるように ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 胸の扉自然に開くのよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 手をつないだ恋人たちが微笑いながら走る ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Welcome To Strawberry Time 永遠に平和なの ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Weicome To Strawberry Land ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 擦れ違う人は誰も Happiness ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) もしあなたが住みたいのなら秘密の地図あげる ♪♪"

♡┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈♡

🕊 𓈒 𓂂𓏸 ⸜🕊⸝🕊💭⸜🕊⸝🕊💭🕊 𓈒 𓂂𓏸

by 松任谷由実『One more kiss』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) One more kiss ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) One last kiss 春の雪 瞼に ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ふれる前に消えてゆく ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) かすかに息を吹きかけたら ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 時は回るゆっくりと ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 芽吹きはじめた花壇のすみ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) わかって欲しい見えない想い ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Leavin' Leavin' 忘れない ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) もうすぐ遠くなる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) One more kiss ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) When I miss 綿毛雪 あなたが ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) わけてくれた夢の種 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ぬくもり知った胸に抱いて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) そっとそっと育てるわ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) うちあけなかった言葉たちは ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 季節のたびに花を咲かせる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ささやきかける ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Leavin' Leavin' ここにいて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) もうすぐ遠くなる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Leavin' Leavin' 忘れない ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) もうすぐ遠くなる ♪♪"

♡┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈♡

🕊 𓈒 𓂂𓏸 ⸜🕊⸝🕊💭⸜🕊⸝🕊💭🕊 𓈒 𓂂𓏸

by 真理ヨシコ、東京荒川少年少女合唱隊『みんな友だち』♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) 生きてるかぎり ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) みんなみんなともだち ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あいつもこいつも ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) みんなみんなともだち ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 象さん アリさん かえるにとんぼ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 遠慮はいらない 集まれみんな ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 「元気かい？」「元気だよ」 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 「生きてるね？」「生きてるよ」 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 生きているから 泣くこともあるよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 生きているから 友だちが欲しい ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ともだちともだち ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) みんなともだちともだち ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) からすにとんびに 穴掘りもぐら ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) そんなにすねるな 集まれみんな ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 「元気かい？」 「元気だよ」 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 「生きていね？」 「生きてるよ」 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 生きているから話がしたい ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 生きているから 歌ってみたい ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ともだちともだち ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) みんなともだちともだち ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 生きてるかぎり ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) みんなみんなともだち ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) たんぽぽひまわり めじろにすずめ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 遠慮はいらない 集まれみんな ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 「元気かい？」「元気だよ」 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 「生きてるね？」「生きてるよ」 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 生きているから ときどき怒るよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 生きているから ときどき笑うよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ともだちともだち ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) みんなみんなともだち ♪♪"

♡┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈♡

🕊 𓈒 𓂂𓏸 ⸜🕊⸝🕊💭⸜🕊⸝🕊💭🕊 𓈒 𓂂𓏸

❣Ꮠ ᏞᎾᏙᎬ ᎽᎾᏌ❣

♡┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈♡

🕊 𓈒 𓂂𓏸 ⸜🕊⸝🕊💭⸜🕊⸝🕊💭🕊 𓈒 𓂂𓏸

ひとりじゃないっていいね。

o♬*ﾟ・*:..｡o♬*ﾟ_____☆*°_______☆*°

𝚠𝚎𝚕𝚌𝚘𝚖𝚎 ♬︎♡ 𝓌ℯ𝓁𝒸ℴ𝓂ℯ

いらっしゃいませ (‘-‘*)ｴﾍ

♡𝕋𝕙𝕒𝕟𝕜 𝕐𝕠𝕦 ＞📣〃May I help you?〃

“No, thank you. I’m just looking (around).”

ᐠ( ᐢ ᵕ ᐢ )ᐟｲﾗｯｼｬｲﾏｾ💖

⋆.*⃝̥◌ॱ꒰*ॢ˘̴͈́꒵˘̴͈̀*ॢ꒱ॱ◌̥*⃝̣ ⋆ ꒰* ॢꈍ◡ꈍ ॢ꒱.*˚‧

___☆*°______☆*° o♬*ﾟ・*:..｡o♬*ﾟ

#お庭 #日本 #JAPAN

#様子見

#生きてゆくしかない

#ひっそり #人生

#潜むように #消息

#面倒臭い #めんどくさい

#与える愛 #孤独

#あくせく #夜なべ仕事

#公開日記 #網を張る

#無料代行サービス

#処理係 #真夜中のど壺

[accimaginaryescapades]