Olasz ház valóságshow folytatás
Lehet visszaváltani a jegyeket! A dolog elakadt. Nekem beakadt „az a ház” viszont egyedül nem tudom megvenni. A barátaim pedig az én megszívlelendő tanácsaim hatására már inkább külön házban/lakásban gondolkodnak. Ide beszúrom a saját meglátásaimat erről a közös ház dologról: én, aki társasházakban laktam mindig, és végignéztem anyámék sziszifuszi küszködését a hétvégi telek-ház gondozásával, én nem látom akkora rémtettnek a társasház dolgot. Ha le vannak fektetve a szabályok, ha le van papírozva pontosan a felosztás és az, hogy ki kinek a joga/kötelessége. Igaz, én békén szoktam hagyni másokat. Nem járok át, nem adok tanácsokat, és semmilyen módon nem jelzem, hogy bármit tudok az életükről. Szeretem, ha jól el van válsztva a saját életterem mindenki másétól. Pl sosem laknék olyan helyen (egy ideig béreltem ilyet) ahol a szomszéd erkélye olyan közel van, hogy muszáj köszönni a szomszédnak. Naszóval, mire kitaláltam, hogy hogy is lehetne azt a szuper házat korrektül elosztani, hogy mindenki az igényei szerint jól járjon, hiszen még a teleknek is két utcáról van bejárata, addigra a barátaim lemondtak róla. Most elkezdtem én is nézegetni az olcsóbb, kisebb házakat és felrémlett egy „tévedés”. Hogy azt mondom, hogy ez csak átmeneti megoldás, és majd, ha pénzhez jutok, majd akkor veszek nagyobbat, jobbat... Csakhogy, ha veszek valamit, abba bele fogom tenni az időmet, a pénzemet, szívem-lelkem. Vagy semmitsem, azzal, hogy ez csak átmeneti. És átmenetiségben fogok élni... talán végleg. ha meg beleteszem, hozzámnő. Most ezt a dilemmát kéne feloldanom.
A másik. Amikor Olaszország és ingatlanvásárlás, akkor szerintem a legtöbben valami álomszép, jólfotózott, tengerparti kéjlakra gondolnak. Nos, azok nagyon drágák. Nagyon! És nagyon sok tengeri panorámás lakás vagy ház más tekintetben meg egy fos. Amiket én nézegetek, azok a házak kis szar falvakban vagy apróbb településeken vannak. Hasonló ez ahhoz, mint amikor valaki a Balaton közelében próbál meg nem vízparti, olcsó házat venni. Lehet találni. Hogy lehet-e balatoninak mondani azt, ahonnan már a Balaton sem látszik, az kérdéses. :) A válogatás arról szól, hogy mennyire megközelíthető, mennyire kell felújítani, mennyire gázos a többi ház a szomszédban, milyen messze van a bármi is, és van-e ott egyáltalán bármi, mert Oalszországban rengeteg ház van az út mentén csak úgy a semmiben. Ami azért egy egydülálló nőnek elég nagy kihívás. Szóval létezik-e valahol az a „városi” sziget, amire vágyom. Pláne, hogy amibe beleszerettem, az nagyon az volt.
Szeretnék kis kertet a kutyáknak meg hogy végre legyen egy leanderem ami nem hal meg.
Teraszt, amin kényelmesen lehet kávézni akár hárman-négyen, de minimum ketten, hátha nem maradok szingli életem végéig.
Két hálószobát, mert ugyan kezdett felrémleni, hogy talán mégsem lehetetlen, hogy valakivel együttaludjak, de a vendégek mégse aludhatnak velem.
Teret, mert vagy erdőt lássak vagy dombokat, vagy, ha város, akkor legyen tér a ház előtt, lássam az eget.
Ne kelljen még egy ház árát ráköltenem, mert nincs miből
Legyen elérhető a tenger max egy óra alatt Szóval, majd visszatérek a témához, ha lesz valami fejlemény, de most megint a hosszas keresgélés kezdődik, meg az újratervezés. :/
