Napok óta gondolkodom valamin
nem lesz könnyű körbejárni meg kifejteni. Azon agyalok, hogy vajon azok az emberek, akik a lelkük mélyén gecik valójában, azok egymásratalálnak? Vannak ezek a kiegyenlítő kötődések, hogy az aktív az inaktívval, a narcisztikus az empatával, de ezek mögött sérülések vannak kvázi a sebeik illenek össze. Az foglalkoztat, hogy vonzó, otthonos, kellemes érzést ad-e az egyik gecinek, ha hozzá hasonló kekec, cinikus, érzéketlen, savanyú emberrel jön össze? Érzi-e a lelki közelséget-közösséget a hasonló gondolkodásban a hasonló reakciókban. Mert nyilván mindkettő tudja, hogy társadalmilag inkább kedvelt a simulékony, pozitív hozzáállás és közösségi szinten a smalltalk. És akkor ő megbizsereg, ha a másik alpári stíllusú görényt olvassa és belül felkiállt: igen, pont így, én is! Na most ironizáltam, de tényleg az foglalkoztat, hogy az emberben belül a szép gondolatok keresnek társat, az értékrendünköz keresük hasonlót, a világlátásunkat nem ütköztetni hanem megerősíteni szeretnénk a másik ember által, legalábbis a párkapcsolatban. Van olyan barátnőm, akit többekközt azért imádok, mert keményen, nyersen kimondja azokat a dolgokat amiket gondol, és ha esetleg nem is értek egyet valamivel (ritka) de a szókimondása mögött levő érzéseket olyankor is szeretem. Ne maszatoljunk már, mondjuk ki, tudatosítsuk, lássuk és beszéljünk róla. Sosem gonosz és nem ócsárol más embereket, a saját életét cincálja szét. Vagyis nem azt tekintem geciségnek, ha ki van mondva az igazság. A gecik sose a saját életüket cincálják, mindig máséval van bajuk, azt kiritzálják, értékelik le, nevetik ki. És gondolom, hogy összejönnek és jó érzés nekik a hasonló gondolkodásúval lenni. A gecik akkor is leszólnak és lenéznek, ha dicsérnek, mert akkor is beletesznek valamit, hogy ne legyen teljes, hogy kétség, leértékeltségérzés, zavar keletkezzen. Valószínűleg nem bírják a világ sokszínűségét és nem mernek a merev korlátaiktól eltávolodni. Meg persze etalonnak tekintik saját magukat, akárkik is ők. Egy idő után nekem ezért fárasztóak a másokat kifigurázó írások is. Nagyobbrészt szépet, kedveset, építőt, vidámat, vicceset szeretnék az életembe, és csak kisebbrész szarkazmust. Tényleg csak a megoldhatatlan részekre. Na, szóval a gecik vajon egymásra találnak és boldog fikázásban dagonyáznak a meghitt családi életben? Vagy egyymást is fikázzák? Vagy mások energiáit szívogatják, hogy elviseljék az otthoni otthonos spirált?
