A bibliám
A könyv a mérgező emberekről beköltözött a klotyóba, mivel lepisilte a kutya (nem tudom melyik, pisi alapján nem tudom megkülönböztetni őket) és ott jó helyen van, mivel utána úgyis kezet mos az ember, így nyugodt szívvel lapozgatom. Ez a nyugodt szívvel ez kurvára nem igaz, mert ez a könyv azért olyan, hogy minden sora képes pokolra vinni. De közben valamit tanít, ami nagyon nehéz befogadni. A barátság, a szerelem, alig különbözik. Néha valahogy nem is vesszük észre amikor átlépünk határokat. Onnan vesszük csak észre, hogy a másik ember hogyan reagál. Opsz, az neki már sok, már más. Van az a rész a filmekben amikor a fiúnak vagy a lánynak nagyon tetszik a másik. Jóban vannak és nagyon intim az egész kapcsolat, és egyszercsak az adott ember megcsókolja a másikat aztán bocsánatot kér. jajj, nem kellett volna, bocs elragadtattam magam! (persze van amikor ez után az áldozat is rájön, hogy dehát eksön van atyaég, hát én is szeretném!) Azon gondolkodtam a minap, hogy ez a váratlan érzelemkinyilatkoztatás ez mitől válik szexuális támadássá? Mondjuk attól, hogy a másik már korábban azt mondta, hogy ne haragudj, de nem szeretnék ilyesféle kapcsolatot veled? Vagy ennek ellenére elnézhető a dolog, ha a röpke csók után megijed és nem folytatja? Hogy jön ide ez az egész? ha valaki egyszer azt mondja, hogy neki nagy teher, hogy a barátja szerelmes belé, mert ő ezt nem tudja viszonozni, de a teher ellenére szereti, mert értékes embernek tartja, akkor ennek a valakinek nem ujjongania kéne amikor kiderül, hogy már végre nem kell a szerelem nyomasztása alatt kezelnie a barátságot? Már nem kell félnie attól, hogy félreérthető, ha kedves, ha figyelmes, ha segítőkész, ha dicsér, ha lájkol, ha beszélget, ha érdeklődik, ha sörözni vagy moziba hív, mert már minden tiszta és nyugis. Végre CSAK barátság van, kölcsönös megbecsülés. Normál esetben ez lenne. Ha nem ez van, akkor mi van? Ugye az nem lehet, hogy csak a rajongás, az imádat, a végtelen tolerancia, az igyekezet az elfogadtatásra, az odaadás az, ami számított? Ugye nem? Ugye tényleg voltak ott szerethető emberi értékek a rajongáson kívül is? Ugye nem csak a visszautasítás gyönyöre, a kontroll mámora? Ugye ki fog derülni, hogy a könyvnek nincs igaza? Én azért azt gyanítom, hogy többnyire nem azok tanulnak, akiknek szüksége lenne rá. Vannak akik "vannak" és a körülöttük levők ellensúlyozzák őket a saját életükkel, a saját fejlődésükkel. Folyton cserélődő kapcsolatok, folyamatos forrás és változás, ki gyorsabban, ki lassabban változik. Hiába gyilkos ez a könyv, nekem mélységes meggyőződésem, hogy a narcisztikusok, pszichopaták és az összes személyiségzavar bármiféle keveréke, szóval nekik is helyük van ebben a világban, akármennyire sok fájdalmat okoznak. Egyrészt ők is lehet, hogy áldozatok áldozatai, másrészt meg ilyennek teremtődtek, hát istenbassza, egyszerűn csak mások. Igaz, ha gonoszak, bosszúállók, gyilkos ösztöneik vannak, akkor veszélyesek, de őket is csak az evolúció termelte ki. A társadalom egészének a dolga, hogy a szélsőségeket kordában tartsa. De sokkal veszélyesebbek, akik nem lógnak ki így a nagy tömegből, akik intelligensen belesimulnak, akik ügyesen másolják a többieket. Meggyógyítani nem lehet őket, megérteni a működésüket érdemes, mert védekezni csak úgy lehet ellenük. Persze az állandó figyelem az rémesen fárasztó és kérdezné az ember, hiogy minek, amikor annyi normális ember van. Mert, ha a közeledbe került, ha hatással volt rád, ha tudott manipulálni, ha bevetted a hazugságait, ha rácsavarodtál, ha fáj amikor nincs, akkor változnod, fejlődnöd kell, mert te sem vagy jól.
De ő menthetetlen. Nem én mondom ezt, hanem a könyv.
