#10-13

[oliviasgreenmug]

I’m just gonna go die now bye

[csacskamacskamocska]

Változási félelmek

És új dolgok jönnek. Picit olyan ez, mint a válóper. Mire odáig ér az ember, a kapcsolat már kuka, a hivatalos ügyintézés kötelesség, a korrekt viselkedés a másikkal szemben elemi, valójában én pl tök barátságos hangulatban és kommunikációban váltam, de színház volt az egész. Hiszen éveket éltem együtt azzal a másikkal és akárhogyan is volt, belenőtt az elmémbe, a szívembe, a mindennapjaimba. Akkor is, ha elszántam magam arra, hogy ezt leszakítom. Eljátszottam, hogy könnyű. Aztán évekig dolgoztam rajta, hogy ne legyen se lelkiismeretfurdalásom, se semmi, amiért magamat választottam. Félek az üressétől a szívemben ami be fog következni. Egy ideig biztos lesz, mert eldöntöttem, hogy az életemnek ezt a részét leteszem. Már egy éve eldöntöttem és tartottam is magam, ez a visszaesés... hát vitt a nosztalgia. Ma reggel döbbentem rá, hogy marhaságot csináltam. Nem kellett volna beszállnom a kollégám mellé segíteni. Ha nem teszem, akkor szépen kidomborodik, hogy a társaság lófaszt sem csinál, és a projekt némi drámázás közepette elhal. Megspóroltam volna másfél hónap kőkemény pluszmunkát mindkettőnknek. Nem vettem észre, hogy mi lenne jobb. Csak a bennem levő tevékenységi megszállottság meg a nosztalgia vitt, hiszen olyan rég óta ismerem őket. Csakhát ez a srác... ő a szívem csücske. Ha azt mondaná, hogy hajtogassam össze a holdat, én biztos megpróbálnám. Talán azért mert akkor ő meg lefestené az eget kékre. Amit elvállal, megcsinálja. Többnyire többet is. Igyekszik a legjobban. Picit maximalista, picit megszállott, picit autista – na, ő se tudja kiosztani a munkát. Egyrészt van az, hogy mire elmondja az ember, annyi idő alatt meg is csinálja, a másik meg, hogy NEM HISZED EL. Nem hiszed el, hogy felnőtt emberek nem értik mit kellene csinálni, nem látják át, nem alkalmazkodnak, nem hatékonyak. Viszont önérzetük, véleményük, nagypofájuk az van bőven. Szóval, kitolom őket a perifériára. Persze marad űr, és jó dolgokkal kéne kitöltenem ezt a belső hiányérzetet. Tanulás, mozgás, írás, tudatosabb időhasználat. Tényleg olyan mint a válás. Nem jó együtt, de fáj, hogy elmegyek.

[blackkudos]

Arna Bontemps

Arnaud (Arna) Wendell Bontemps (October 13, 1902 – June 4, 1973) was an American poet, novelist and librarian, and a noted member of the Harlem Renaissance.

Early life

Bontemps was born in Alexandria, Louisiana, into a Louisiana Creole family. His father, Paul Bismark Bontemps, worked as a bricklayer; his mother, Maria Carolina Pembroke, as a schoolteacher. When he was three years old, his family moved to Los Angeles, California in the Great Migration of blacks out of the South and into cities of the North, Midwest and West. They settled in what became known as the Watts district.

After attending public schools, Bontemps attended Pacific Union College in Angwin, California, where he graduated in 1923. He majored in English and minored in history, and he was also a member of the Omega Psi Phi fraternity.

Career

Along with many other West Coast Intellectuals, Bontemps was drawn to New York during the Harlem Renaissance. After graduation, he moved to New York to teach at the Harlem Academy in 1924. While he was teaching, Bontemps began to publish poetry. In both 1926 and 1927, he received the Alexander Pushkin Prize of Opportunity, a National Urban League published journal. And in 1926 he won the Crisis Poetry Prize, which was an official journal of the NAACP.

In New York, Bontemps met many lifelong friends including Countee Cullen, Langston Hughes, W.E.B. Du Bois, Zora Neale Hurston, James Weldon Johnson, Claude McKay and Jean Toomer. Hughes became a role model, collaborator, and dear friend to Bontemps.

Bontemps was married in 1926 to Alberta Johnson, with whom he had six children. In 1931, he left New York and his teaching position at the Harlem Academy as the Great Depression got severely worse. He and his family moved to Huntsville, Alabama, where he had a teaching position at the Oakwood Junior College for three years.

In the early 1930s, Bontemps expanded his writing as he began to publish fiction, in addition to more poetry. He received a considerable amount of attention for his first novel, God Sends Sunday (1931). This novel was a quintessential writing piece of the Harlem Renaissance movement. It followed the story of an African-American jockey named Little Augie who effortlessly earns money and then carelessly squanders it. Little Augie ends up wandering through the black sporting world when his luck as a jockey eventually runs out. Bontemps was praised for his poetic style, his re-creation of the black language and his distinguishing characters throughout this novel. However, despite the abundant amount of praise Bontemps received for this novel, W.E.B. Du Bois viewed it as “sordid” and equated it with other “decadent” novels of the Harlem Renaissance. Later in his career, Bontemps collaborated with Countee Cullen to create a dramatic adaption of the novel. Together in 1946 they published this adaption of the book titled "St. Louis Woman".

Bontemps also began to write several children's books. In 1932, he collaborated with Langston Hughes and wrote Popo and Fifina. This story followed the lives of siblings Popo and Fifina, in an easy to understand introduction to Haitian life for children. Bontemps continued writing children’s novels and published You Can’t Pet a Possum (1934), which followed a story of a boy and his pet dog living in a rural part of Alabama.

During the early 1930s, African-American writers and intellectuals were not welcomed in Northern Alabama. Just thirty miles from Huntsville in Decatur, the Scottsboro boys were being tried in court. During this time, Bontemps had many friends visit and stay with him while they came to Alabama to protest this trial. Bontemps’ constant out-of-state visitors drew concerns with the school administration. In later years, Bontemps professed that the administration at the Oakwood Junior College demanded he burn many of his private books in order to indicate his relinquishing radical politics. Bontemps refused to do so. He resigned from his teaching position and moved back to California with his family in 1934.

In 1936 Bontemps published what is known as some of his best work, Black Thunder. This novel recounts the tale of a rebellion that took place in 1800 near Richmond, Virginia led by Gabriel Prosser, an uneducated field worker and coachman. It shares Prosser's attempted plan to conduct a slave army to raid an armory in Richmond, and once armed with weapons, defend themselves against any assailants. A fellow slave betrayed Prosser causing the rebellion to be shut down, and Prosser to be lynched. However, in Bontemps version of the story, whites were compelled to admit that slaves were humans that had possibilities of a promising life.

Black Thunder received many extraordinary reviews by both African-American and conventional journals, for example, the Saturday Review of Literature. Despite these rave reviews of this literary piece, the earnings were unable to sufficiently support his family in Chicago, where they moved shortly before he published the novel. He briefly taught in Chicago at the Shiloh Academy but did not stay long because he took a job with the WPA Illinois Writers’ Project. In 1938, following the publication of another children’s book Sad-Faced Boy (1937), Bontemps acquired a Rosenwald fellowship to work on his novel, Drums at Dusk (1939), which was based on Toussaint L’Ouverture's Haitian rebellion. This book was more widely recognized than his other novels. Critics were split as some viewed the plot as overdramatic, while others commended its characterizations.

Bontemps struggled to make enough from his books to support his family. However, more important, he gained little acknowledgement for his work despite being a prolific writer. This caused him to quickly become discouraged as an African-American writer of this time. He started to believe that it was futile for him to attempt to address his writing to his own generation, so he chose to focus his serious writing on younger and more progressive audiences. Bontemps met Jack Conroy on the Illinois Writers’ Project, and in collaboration they wrote The Fast Sooner Hound (1942). This was a children’s story about a hound dog, Sooner, who races and outruns trains. Embarrassed about this, the roadmaster puts him against the fastest train, the Cannon Ball.

He returned to graduate school and earned a master's degree in library science from the University of Chicago in 1943. Bontemps was appointed as head librarian at Fisk University in Nashville, Tennessee. During his time there, he developed important collections and archives of African-American literature and culture, namely the Langston Hughes Renaissance Collection. He was initiated as a member of the Zeta Rho Chapter of Phi Mu Alpha Sinfonia Fraternity at Fisk in 1954. Bontemps stayed at Fisk until 1964 and would continue to return occasionally.

Later years

After retiring from Fisk University in 1966, Bontemps worked at the University of Illinois (Chicago Circle). He later moved to Yale University, where he served as curator of the James Weldon Johnson Collection.

During this time, Bontemps published numerous novels varying in genre. Slappy Hooper (1946), and Sam Patch (1951) were two children’s books that he co wrote with Jack Conroy. Individually he published Lonesome Boy (1955) and Mr. Kelso’s Lion (1970), two other children’s books. Simultaneously he was writing pieces targeted for teenagers, including biographies on George Washington Carver, Frederick Douglass and Booker T. Washington. His other pieces of this time were Golden Slippers (1941), "Story of the Negro" (1948), Chariot in the Sky (1951) and Famous Negro Athletes (1964) (Fleming). Critics highly praised his Story of the Negro, which received the Jane Addams Children's Book Award and was a Newbery Honor Book.

Bontemps worked with Langston Hughes on pieces geared toward adults. They edited The Poetry of the Negro (1949) and The Book of Negro Folklore (1958). He collaborated with Conroy and wrote a history of the migration of African-Americans in the United States called They Seek a City (1945). They later revised and published it as Anyplace But Here (1966). Bontemps also wrote 100 Years of Negro Freedom (1961) and edited Great Slave Narratives (1969) and The Harlem Renaissance Remembered (1972). In addition he was also able to edit American Negro Poetry (1963), which was a popular anthology. He compiled his poetry in Personals (1963) and also wrote an introduction for a previous novel, Black Thunder, when it was republished in 1968.

Bontemps died on June 4, 1973, at his home in Nashville, from a myocardial infarction (heart attack), while working on his collection of short fiction in The Old South (1973).

Through his librarianship and bibliographic work, Bontemps became a leading figure in establishing African-American literature as a legitimate object of study and preservation. His work as a poet, novelist, children’s writer, editor, librarian and historian helped shape modern African-American literature, but it also had a tremendous influence on African-American culture.

Legacy and honors

In 2002, scholar Molefi Kete Asante included Arna Bontemps on his list of the 100 Greatest African Americans.

Works

God Sends Sunday: A Novel (New York, Harcourt, Brace and Co., 1931; New York: Washington Square Press, 2005)

Popo and Fifina, Children of Haiti, by Arna Bontemps and Langston Hughes (New York: Macmillan, 1932; Oxford University Press, 2000)

You Can’t Pet a Possum (New York: William Morrow, 1934)

Black Thunder: Gabriel's Revolt: Virginia 1800 (New York: Macmillan, 1936; reprinted with intro. Arnold Rampersad, Boston: Beacon Press, 1992)

Sad-Faced Boy (Boston: Houghton Mifflin, 1937)

Drums at Dusk: A Novel (New York: Macmillan, 1939; reprinted Baton Rouge, Louisiana: Louisiana State University Press, 2009, ISBN 978-0-8071-3439-9)

Golden Slippers: an Anthology of Negro Poetry for Young Readers, compiled by Arna Bontemps (New York: Harper & Row, 1941)

The Fast Sooner Hound, by Arna Bontemps and Jack Conroy (Boston: Houghton Mifflin, 1942)

They Seek a City (Garden City, New York: Doubleday, Doran and Co., 1945)

We Have Tomorrow (Boston: Houghton Mifflin, 1945)

Slappy Hooper, the Wonderful Sign Painter, by Arna Bontemps and Jack Conroy (Boston: Houghton Mifflin, 1946)

Story of the Negro, (New York: Knopf, 1948; New York: Random House, 1963)

The Poetry of the Negro, 1746–1949: an anthology, edited by Langston Hughes and Arna Bontemps (Garden City, NY: Doubleday, 1949)

George Washington Carver (Evanston, IL: Row, Peterson, 1950)

Father of the Blues: an Autobiography, W.C. Handy, ed. Arna Bontemps (New York: Macmillan, 1941, 1957; Da Capo Press, 1991)

Chariot in the Sky: a Story of the Jubilee Singers (Philadelphia: Winston, 1951; London: Paul Breman, 1963; Oxford & New York: Oxford University Press, 2002)

Lonesome Boy (Boston: Houghton Mifflin, 1955; Beacon Press, 1988)

Famous Negro Athletes (New York: Dodd, Mead, 1964)

Great Slave Narratives (Boston: Beacon Press, 1969)

Hold Fast to Dreams: Poems Old and New Selected by Arna Bontemps (Chicago: Follett, 1969)

Mr. Kelso’s Lion (Philadelphia: Lippincott, 1970)

Free at Last: the Life of Frederick Douglass (New York: Dodd, Mead, 1971; Apollo Editions, 2000)

The Harlem Renaissance Remembered: Essays, Edited, With a Memoir (New York: Dodd, Mead, 1972, 1984)

Young Booker: Booker T. Washington’s Early Days (New York, Dodd, Mead, 1972)

The Old South: "A Summer Tragedy" and Other Stories of the Thirties (New York: Dodd, Mead, 1973)

Recorded works

In the Beginning: Bible Stories for Children by Sholem Asch (Folkways Records, 1955)

Joseph and His Brothers: From In the Beginning by Sholem Asch (Folkways Records, 1955)

Anthology of Negro Poets in the U.S.A. - 200 Years (Folkways Records, 1955)

An Anthology of African American Poetry for Young People (Folkways Records, 1990)

Wikipedia

[csacskamacskamocska]

Végül minden

Meghalt valaki és egy másik ember elmondta (mindketten híresek), hogy sokáig nagyon jó barátok voltak, de egy nap az, aki meghalt, valamiért megharagudott rá, és ő nem tudta miért. És nem kérdezte meg, hanem hagyta, pedig tényleg nagyon nagyon jó barátok voltak előtte és most, hogy meghalt, már sosem fog kiderülni, hogy mi volt. Én biztos vagyok benne, hogy valami orbitális faszság volt az oka. Valami aminek akkor, abban a pillanatban rettentő nagy jelentősége volt, de visszanézve az időben már nevetségessé silányul. Csakhogy az életünk ilyen nevetséges apróságok állandó futószalagja és muszáj nekik jelentőséget tulajdonítani, különben csak állnánk ott, a futószalag mellett, és folyton azt mondanánk, hogy ez se fontos, ez is mindegy, ugyanmár csak belém rúgott, kit érdekel, hogy szart rám, ez semmiség, ez a kis nézeleltérés, ez a kis figyelmetlnség, ez a hazugság szóra se érdemes, stb. Utólag, amikor nincs benne érzelmi töltet, csak maga a tényszerűség, akkor már nagyon nehéz megérteni, hiszen pont az érzelmi töltetet dolgozza fel az ember sok-sok idő alatt.

Egyszer elhagytak. Ültem a mammut híd átjárójában egy padon és zokogva könyörögtem a telefonba, hogy ne hagyjon el. Soha senkinek nem könyörögtem életemben, de akkor úgy éreztem, hogy ezt is meg kell próbálnom. KÉRNI, megalázkodni, elmondani azt amit talán nem is tud. Azt gondoltam nem tudok megbírkózni a hiánnyal amit okoz. Azt hittem nem lesz senki más, akit szeretni tudok, aki mellett nőnek érezhetem magam. Sehol nincsenek már azok az érzésk. Se a ragaszkodás, se a vágy, se a félelem. Visszajött hozzám, aztán elhagytam mert megérett bennem is az ami korábban benne, hogy ő kevés nekem. De még kellett másfél év mire beláttam és elengedtem az önámító hazugságokat. De azóta is, amikor átmegyek a mammut hídján, ott látom azt a lányt... nem nő volt, csak buta csitrik csinálnak ilyesmit. Csak kislányok tukmálják a szerelmüket. Csak ők érzik a szerelmet minden porcikájukban és szórják szét maguk körül. Nem érzek semmit, se a férfi, se a lány iránt, csak ott van a szelleme az átjáróban, láthatatlan szobor, hogy ilyen szerelmes voltam.

Lesz majd egy férfi, akinek elmesélem majd, ha arra járunk, mert érdekelni fogja. És cserébe elmesél egy hasonló történetet, és én majd féltékenységet fogok érezni, bár nyilván elvárom, hogy ő ne érezzen, és féltékenységemben kétszer olyan jó leszek majd az ágyban, vagy kétszer olyan jó vacsorát főzök vagy lesz valami amiben nagyon igyekszem majd, hogy engem jobban szeressen, mint azt, akit annyira tudott szeretni...

Ej, ezek a kislányok, hogy ezek sosem nőnek fel! Nade elkalandoztam megint. Szóval visszanézve olyan nevetségesek ezek a dolgok. haragok, megbántottságok, sértettségek, de még a lángoló szerelmek is, és minden olyan jelentéktelenné válik. Mint valami akdálypálya, olyan ez, amin elbukunk szlalomozás közben és otthagynak, a másik ember rohan tovább. Ki tudja hova.

[csacskamacskamocska]

Az agyad kell, bébi

meg persze az érzelmeid, a gondolataid, a kötődésed, a múltad, jelened, jövőd, a tested, a lelked, az utolsó elhullatott hámsejtedig mindened. Amúgy ki nem szarja le, hogy kire áll fel egy pasi farka, ha tudod, hogy a zebrán átmenő nőre is, mégse rohan oda, hogy nyltszínen megdugja.  Persze, a flört az más, a flört (ha valaki párkapcsolatban él), akkor kurva nagy udvariatlanság. Semmibevevés. Van ilyen ismerős házaspár ahol a pasi úgy flörtöl velem, hogy a felesége ott ül mellette. Hát az baromi kínos, mert úgy kell válaszolni, hogy én nem lehetek olyan udvariatlan, hogy nem veszem figyelembe a feleségét, de szellemesen meg akkor könnyű, ha eltekintek a ténytől, hogy ő foglalt. Vélhető, hogy ez köztük letárgyalt téma (reméljük), csak nekem, mint harmadiknak, kurvára kellemetlen. Egyébként a “nézd de jó csaj” beszélgetéseknek van valami nagyfokú intimitása, de nehéz megfogalmazni, hogy honnantól válik bántóvá. Talán onnantól, amikor azt lehet érezni, hogy a másik ember belemerül egy alternatív világban amiben az adott nő vagy férfi a párja és nem az, aki mellette van. Rajtakapni a másikat ilyesmin baromi fájó is meg kellemetlen is. (mert ilyenkor csomagolni kell és továbbállni, de minimum hátrébb lépni kettőt) A felmérések szerint a férfiak azt viselik rosszabbul, ha a nő érzelmileg kötődik, a nők pedig azt viselik rosszul, ha a férfi szexuálisan kötődik. Vagy fordítva? Mindegy is, mert gondolom pár százalék a különbség, mivel így ránézésre faszságnak tűnik ez az egész kategorizálás. Mindenki azt viseli rosszul, ha osztoznia kell azon, ami számára a legfontosabb az adott kapcsolatban. Ha sokminden, sokféle szinten, ha olyan az egész mint egy zacskó színes cukor, akkor az ember könnyebben osztogatja. A kávé mellé kapott egyszem csokit csak az ajándékozza el, aki egyáltalán nem szereti. Meg persze, olyat én is megéltem, amikor addig addig engedi el az ember a dolgokat (mert az elengedés az fontos!), vagy lépeget hátrafelé, amíg rájön, hogy semmi de semmi nem az övé valójában a másik emberből, esetleg csak a papír, amin a nevük áll. Nincs híd, nincs különleges kapcsolat, már nincs semmi. Emlékszem a pillanatra, amikor a férjem munkahelyén voltam, és az idős kedves titkárnőnek ugyanazzal a meleg, kedves hagsúllyal köszönte meg a kávét, ahogy nekem szokta megköszönni a dolgokat. És akkor pukk, az érzés, hogy köztünk van valami különleges kapcsolat, ha szex nincs is, meg valahogy nincs jelen az életünknek, de mi egy kedves, meleg lelki fészekben élünk ami mégiscsak érték, az illúzió egy pillanat alatt semmivé vált. Bárki megkaphatta azt, amihez én annyira ragaszkodtam. Mindenkihez kedves volt annyira, mint hozzám. Mert ilyen volt a stílusa. Így aztán az utolsó dolog is megsemmisült ami még tartotta bennem a lelket. Aztán nemrég volt egy másik hasonló élményben részem, de azt most nem mesélem el, majd annyi év múlva, mint amilyen régen házasságban éltem. Ha vannak AHA élmények, akkor lehetnek PUKK élmények is.

Zuhanunk, és nincs ejtőernyőnk, úgyhogy reménykedjünk, hogy föld sincs!

[blackkudos]

General Johnson

General Norman Johnson (May 23, 1941 – October 13, 2010) was the frontman of Chairmen of the Board and an American rhythm and blues songwriter and record producer.

Biography

Johnson made an early start in music when he began singing in his church choir at the age of six. His recording debut came six years later on Atlantic Records, who recorded his group the Humdingers, although the tracks remain unreleased. In 1961, and following a change in name to the Showmen, Johnson and the group recorded a single for Minit Records, "It Will Stand." It was a chart hit in both 1961 and 1964. Although the Showmen recorded other offerings for Minit and Swan, including such hits as "39-21-46", they split up in 1968.

Johnson attempted an abortive solo career before joining the then new Invictus label in Detroit, Michigan. Steered by Holland-Dozier-Holland, Johnson recruited Danny Woods (ex-The Showmen), Harrison Kennedy, and Eddie Curtis and created Chairmen of the Board. Their debut single, "Give Me Just a Little More Time", rose to #3 in the US Billboard R&B chart in 1970. Further hits included "(You've Got Me) Dangling on a String" and "Everything's Tuesday."

Johnson commenced a career as songwriter with "Pay to the Piper," becoming a modest success for Chairmen of the Board. Other songs he wrote were successful when recorded by other musicians. These included the Grammy Award winning "Patches" for Clarence Carter (Jerry Reed also recorded a country music cover version). Invictus Records labelmates Honey Cone recorded the Johnson penned tracks "Want Ads", "Stick Up," and "One Monkey Don't Stop No Show." Also Johnson wrote "Bring the Boys Home", for Freda Payne.

Chairmen of the Board's popularity diminished in the middle of the 1970s, although Johnson and Woods remained together re-billed as the Chairmen. Johnson tried a solo career again in 1976, and his debut solo album on Arista Records was a modest success. He teamed up again with Woods in the following decade, making a living on the beach music circuit. In 1993, having lost little of his distinctive vocal style, Johnson released another album, What Goes Around Comes Around, recorded with Woods.

In recognition of the contribution that Johnson has made to American popular music, the Virginia General Assembly designated June 9, 2001 as General Johnson Day in Virginia.

Johnson died on October 13, 2010, in suburban Atlanta, Georgia. His obituary in The New York Times reported that his family attributed his death to complications of lung cancer. Other obituaries did not mention lung cancer but did note that he was recovering from recent knee surgery.

Wikipedia

[days-hatodokei-demise-butsuen]

2020-10-14 (水) 💁✨🔋🖊💡

👑 No.１ ⟴ ２

*॰ॱ✍ 公開日記・無料代行サービス・処理係 📖☡

【📷💕夢見ているフォト 【◎】д=) TIME ギャラリー📷💕】

✩⃛ೄ 嘘がつけない美学┌iii┐♡ プレイバック撮影＆バイブル ✩୭⋆*✦*⋆୭*✩

___ ✍🏻 音のある風景・花の情報局＆伝言板の恩返し ♪🎶♪🎶♪🎶♪🎶♪

🖋✨ 仮想空間 🔛 バーチャルスペース ✨📱📲💻⌨️🖥🖨🖱🖲📷📸⌚🔌

〖課題〗あなた or 私は、何故、何のために歌うのか･･･❔

✧✧✧　╭⍣╮╭✻╮╭♡╮╭◊╮╭⍣╮　✧✧✧

ʚ♡⃛ɞ まるい月 見ながら ふたり夜道 歩いたね ୧⍢⃝୨

❤︎⃜…//  細い細い糸で きみをつむぎつづけてた ୧⍢⃝୨

―――――――――✁︎ｷﾘﾄﾘ線✁︎――――――――――

❤︎⃜…// 背中を見送って そっと外したイアリング ~♩♩

❥·･ なんにも答えない夕陽色のジャケット ~♩♩

❥·･ ムーンライトに 歌う 心の痛み ~♩♩

⋆͛♡̷♡̷⋆ 花のない 女でなど いたくない 🎶

♦~♪♩♬♦~♪♩♬♦~♪♩♬♦~♪♩♬♦~

＿φ( °-°)/ 君の心の中でぼくは生きているはず ☆*ɢᵒᵒᵈ ɴⁱᵍʰᵗ *☪︎｡

「星を買いませんか」 と言われて出会い、誘われるままに 「自分の星を見るツアー」 に参加。

＿φ( °-°)/ 愛を失くした手品師などは恋の魔術を使えない ☆*ɢᵒᵒᵈ ɴⁱᵍʰᵗ *☪︎

＿φ( °-°)/ ラストオーダーは 失恋までのフルコース ☆*ɢᵒᵒᵈ ɴⁱᵍʰᵗ *☪︎｡

👑＊:..｡o+👑＊:..｡o+👑＊:..｡o+👑＊:..｡o+👑

⋆͛♡̷♡̷⋆ 百年の恋も一時に冷める（ひゃくねんのこいもいちじにさめる）

🚗 ³₃ ✨車の運転が出来る運転手に座る人

🚗 ³₃ ✨車の運転が出来なくて後部座席に座る人

🚗 ³₃ ✨車の運転が出来なくて助手席に座る人

(ˊo̶̶̷ᴗo̶̶̷`)੭¨感謝(ㅅ´ ˘ `)人(--*)謝謝(-人-)謝謝(*--)

〖最終回・西川きよしさん〗

「それではみなさん、またお会いする日まで…（以下省略）」

〖司会者・西川きよしさん〗

「十二年間 六百十九回に亘って スター誕生!を応援してくれた皆さん… ありがとう！」

( ˘ •̣̣̣ ~ •̣̣̣ ˘ ) 悲しいだけの 答えが見える 🎶 (⁎•̛̣̣꒶̯•̛̣̣⁎)

☆～⌒☆(☆☆☆☆☆☆☆☆★)‎⁎⋆*⋆*✩⋆ ･‎⋆ ･‎⋆ ･‎⋆

〖お知らせ〗 2020-10-01 (木)・10-02 (金)

🌙🎑 中秋の名月・十五夜・十六夜・満月 🌕

〖お知らせ〗 2020-10-29 (木)

🌙🎑 十三夜 🌛*゜🌜

❤︎⃜ 横を通ると服に付く草

ੈ✩ 沢山の指揮者・ストップ・指揮棒 ♪ૢ

❥❥» チカラシバ（力芝） ♪ૢ

撮影日：2020-10-06 (火)

ʚ♡⃛ɞ 仏壇と向かい合う指揮者へ \ ♪♪ /

⋆͛♡̷♡̷⋆ 東西南北の方角に向き合う指揮者へ \ ♪♪ /

♬ ʅ( ՞ω՞)ʃ¯♪♬ ʅ( ՞ω՞)ʃ¯♪

《花言葉》

信念・気の強い・尊敬

撮影日：2020-10-07 (水)

❤︎⃜…// ツル性植物・オダマキ（苧環）衣装

❤︎⃜…// ブルーベリー果樹

⋆͛♡̷♡̷⋆ ２種類 植樹 ~♩♩

❥ ...  赤く色づいた葉っぱ ( ' '♬)

⋆͛♡⋆͛ 左側：蓄音機 \ ♩ /

⋆͛♡⋆͛ 右側：レコードプレーヤー \ ♪♪ /

撮影日：2020-10-04 (日)

❥·･ 月夜 🌛*゜🌜✨

撮影日：2020-10-08 (木)・10-07 (水)

❥·･ 昼間・夜時間・雨降り逢瀬の立証 🎵🎵 🌛*゜🌜✨

*☂*̣̩☔︎ 降り込んだ雨の率直さは、//☂//

*☂*̣̩☔︎ 泣き泣き走った 小雨のホーム  //☂//

*☂︎*̣̩☔︎ 泣きたくなっちゃった  //☂//

*☂*̣̩☔︎ あすもまたネと 夢見顔  //☂//

*☂*̣̩☔︎ 月の雫に 濡れながら //☂//

撮影日：2020-10-11 (日)

❤︎⃜…// ___ ✍🏻 お土産に買える金色の置物

ණ⃛(ᵒ͈̑ᴗ̂ᵒ͈̑ )” 群馬県高崎市

ʚ♡⃛ɞ 高崎白衣大観音（たかさきびゃくえだいかんのん、たかさきびゃくいだいかんのん）

ó‿ó ～ Ծ_Ծ ～ ŏﺡó ～ ಠoಠ ～ ರ_ರ ～ ⋋ō_ō`

⋆͛♡̷♡̷⋆ 金の指輪を右手にしてる ♬︎♡

⋆͛♡̷♡̷⋆ 金髪美人のグルーピー \ ♪♪ /

⋆͛♡̷♡̷⋆ いつもはべらせ歩いてる ~♩♩

(ಠ_ృ) ～ ఠ_ఠ ～ ಸ_ಸ ～┌( ಠ_ಠ)┘～ ◉_◉

⋆͛♡̷♡̷⋆ 姫ひまわりの葉っぱ 𓂃𓂂🍃

撮影日：2020-10-11 (日)

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* 「がぶりとかじった歯形がついていた」 (Ü)۶♡٩(Ü)

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* 「その言葉を受け止められる日まで」 (Ü)۶♡٩(Ü)

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* 「小さなブローチ 短い秋のピリオド」 (Ü)۶♡٩(Ü)

✳(-'ﾛ'-  )(,,>᎑<,,)(∗vᴗv∗)( ❛⃘ᵕ ❛⃘ )...♡( ❛⃘ੌᵕ ❛⃘ੌ  )♡

❤︎⃜…// (１)(２)：ミズヒキ（水引）

⋆͛♡⋆͛ 消えた一枚の葉っぱ 𓂃𓂂🍃

❥·･ 松本隆先生の細長い顔 \ ♩ /

《花言葉》

喜び・祝い・寿

慶事・祭礼・感謝の気持ち

⸌⍤⃝⸍१|˚-˚|५ !⑈ˆ~ˆ!⑈ (▰˘◡˘▰)१|˚-˚|५ !⑈ˆ~ˆ!⑈ ⸌⍤⃝⸍

❤︎⃜…// 黄色い秋の菊 🎶

❤︎⃜ 真っ赤な真珠 ♪̊̈♪̆̈♪̊̈♪̆̈♪̊̈

⋆͛♡⋆͛ 真珠の代用・イチイ（一位）⋆͛♡⋆͛

❥·･ 白いマイクを置く ~♩♩

❤︎⃜…// ラスト・ムラサキツユクサ（紫露草）

❥ ... 月の代用 🌛*゜🌜

⋆͛♡⋆͛ やせた三日月・立ち姿 ( ˙-˙=͟͟͞͞)

❥·･ 背中合わせの振り付け

(  ❛⃘ੌᵕ ❛⃘ੌ ) ( ˙-˙ 三 ˙-˙ ) \( * ❛⃘ੌᵕ ❛⃘ੌ )/

❤︎⃜…// あやめ（菖蒲）\ ♪♪ /

⋆͛♡̷♡̷⋆ 二つのスタンドマイク 🎤

❥·･ 作詞：阿久悠先生 (๑˭̴̵̶́ꄱ˭̴̵̶̀ )

❥·･ 作曲：穂口雄右先生 (๑˭̴̵̶́ꄱ˭̴̵̶̀ )

❤︎⃜…// (10)：青い雑草リンゴ 🍏 =͟͟͞͞🍏

👑＊:..｡o+👑＊:..｡o+👑＊:..｡o+👑＊:..｡o+👑

by 榊原郁恵『いとしのロビン・フッドさま 』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) あなたに夢中なの 気づいてくれたのね ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) やさしいまなざしで 私を誘うの ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 木陰に身をかくし ロビン・フッドみたいに ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) すばやく愛の矢を はなってくれた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 青い青いリンゴが 赤く赤く色づいたのは ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あなたの矢がささったせいよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 二人の幸せはじまっていた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) なのに 私のロビンフッド様 いとしのロビンフッド様 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) どこを旅しているのです 熱い胸かしてください ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あなたはいつのまに わたしをおいてどこへ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ひとりでさすらいの旅に出かけたの ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 弓矢をもう一度 ロビンフッドみたいに ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) きりりとひきしぼり はなって欲しい ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 赤い赤いリンゴは 穴が穴があいたまんまで ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) すきま風が むなしく吹いて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) このままじゃひとりじゃ こごえそうなの ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) なのに 私のロビンフッド様 いとしのロビンフッド様 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) どこを 旅しているのです りんごから矢を抜いたまま ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 私のロビンフッド様 いとしのロビンフッド様 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) はやく帰って下さいね いつまでも待ちつづけます ♪♪"

🍏¨✨🍏🍎✨🍏🍎✨🍏🍎✨🍏🍎✨¨🍏

by 小林亜星・いけだももこ『 リンゴがひとつ』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) リンゴがひとつ リンゴがひとつ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 照れくさそうに リンゴがひとつ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ゴツゴツしている 指から落ちて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 私のてのひら 真赤にそめた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あなたの心が わかったようで ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) やさしい心が わかったようで ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) きれいにみがいて 顔をうつしたら ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 笑顔に涙が光って見えた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) リンゴがひとつ アップル ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) リンゴがふたつ アップルプル ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) リンゴがみっつ アップルプルプル ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) リンゴがよっつ アップルプルプルプル ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) リンゴがひとつ リンゴがひとつ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 少ししなびたリンゴがひとつ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 食べたりなんか 出来ないくらい ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) うれしい想い出 のこしたままで ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あなたはどこかへ出かけて行って ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 私にだまって出かけて行って ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) きれいにみがいて 顔をうつしたが ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) なぜだかぼんやり ぼやけて見えた ♪♪"

🍎¨✨🍏🍎✨🍏🍎✨🍏🍎✨🍏🍎✨¨🍏

by 裕木奈江・村下孝蔵『りんごでもいっしょに』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) 夕焼け 本当にきれい ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) りんごでも むいてあげる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 何だか 疲れてるみたい ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 笑ってよ いつもみたいに ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 幸せというものは 落ちてるはずないよ  ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 雨なら 晴れるまで持とうよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 二人の肩 濡れないように ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 雨なら ここに座っていようよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 虹の空が 必ず来る ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 電話で 喧嘩はよそうよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 海にでも 連れていって ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 気持と 逆ばかりしてる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 聞かせてよ あなたの夢を ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 新しい景色なら 探しに出かけよう ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 二人で 写真をもっと撮ろうよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) いろんな顔 つなぎ合わせて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 二人で のんびり生きていこうよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あなたには 私が似合う ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 幸せというものは 落ちてるはずないよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 雨なら 晴れるまで持とうよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 二人の肩 濡れないように ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 雨なら ここに座っていようよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 虹の空が 必ず来る ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) りんごでも いっしょに食べようよ ♪♪"

🍎¨✨🍏🍎✨🍏🍎✨🍏🍎✨🍏🍎✨¨🍏

by 郷ひろみ＆樹木希林『林檎殺人事件』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) アア 哀しいね ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) アア 哀しいね 哀しいね ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 殺人現場に林檎が落ちていた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) がぶりとかじった歯形がついていた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 捜査一課の腕ききたちも ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 鑑識課員も頭をひねってた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 霧に浮かんだ真赤な林檎 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 謎が謎よぶ殺人事件 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) アア パイプくわえて探偵登場 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) フニフニフニフニ フニフニフニフニ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 男と女の愛のもつれだよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) アダムとイブが林檎を食べてから ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) フニフニフニフニ 跡をたたない ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) アア 哀しいね 哀しいね ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 歯型に三つの虫歯のあとがある ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) キャンディ好きだとにらんだ探偵は ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 聞き込み 張り込み 尾行をつづけ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) こいつと信じた男をおびき出す ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 闇にまぎれて大きな男 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) やって来ました殺人現場 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) アア パイプくわえて探偵失神 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) フニフニフニフニ フニフニフニフニ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 男と女の愛のもつれだよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) アダムとイブが林檎を食べてから ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) フニフニフニフニ 跡をたたない ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) アア 哀しいね 哀しいね ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) アダムとイブが林檎を食べてから ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) フニフニフニフニ 跡をたたない ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) アダムとイブが林檎を食べてから ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) フニフニフニフニ 跡をたたない ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) アア 哀しいね 哀しいね ♪♪"

🍎¨✨🍏🍎✨🍏🍎✨🍏🍎✨🍏🍎✨¨🍏

by 椎名林檎『りんごのうた』 ♪̊̈♪̆̈

by 氷川きよし『りんごの里から』 ♪̊̈♪̆̈

by 松任谷由実『りんごのにおいと風の国』 ♪̊̈♪̆̈

by 井上陽水・吉田拓郎『リンゴ』 ♪̊̈♪̆̈

by こまどり姉妹『りんごっ子三味線』 ♪̊̈♪̆̈

by 三橋美智也『リンゴ村から』 ♪̊̈♪̆̈

by 霧島昇・並木路子『リンゴの唄』 ♪̊̈♪̆̈

by 藤島桓夫『お月さん今晩は』 ♪̊̈♪̆̈

🍎¨✨🍏🍎✨🍏🍎✨🍏🍎✨🍏🍎✨¨🍏

...φ(ー￣*)カキカキ_φ(*￣0￣)ノ[ｵﾂｶﾚｻﾏ]ヘ゜タッ

#榊原郁恵 #いとしのロビン・フッドさま

#公開日記 #無料代行サービス

#処理係 #お庭 #日本 #Japan