vagyis ültem fel az ágyban, hogy felkelek, aztán mégis inkább visszagömbölyödtem, hogy nem baj, ha nem alszom, de még kicsit pihentetni kéne magam, a negyedikre felkeltem, kávét csináltam és leültem az asztalomhoz tologatni az internetet.
4:20 perc van most.
Mennyi lehetett akkor, amikor először felültem, hogy ennyi volt az alvás?
Van egy barátnőm, aki minden este elszopogat egy fél üveg pezsgőt.
A borról tért át a pezsgőre. Gondolom a jobban hangzó ital elkendőzi azt, hogy alkoholista.
Azért iszik, hogy tudjon aludni.
Olvastam egy listát, hogy mi hosszabbítja meg az életet.
Mozgás
Kevesebb/semmi stressz
Minőségi étkezés
Jó szociális kapcsolatok
No alkohol
No dohányzás
No opiátok
Nem mozgok eleget.
Saját magamat stresszelem.
Nem tudom mi számít minőségi étkezésnek, azt eszem amihez kedvem van, csak elég hülye dolgokhoz van kedvem.
Na jó a szociális kapcsolatok... megvannak, jól vannak, köszönik szépen, én azt gondolom, hogy ápolom meg építgetem a kapcsolataimat. Viszont van egy dolog amivel nem nagyon tudok mit kezdeni:
Szeretnék úgy bőgni, zokogva elmondani, hogy milyen kibaszott kurva szar ez meg az, amikor annyira sír az ember, de annyira, megállíthatatlanul és mélyről és összevissza beszél, és se közben, se utána nem gondolja, hogy szégyellnie kéne magát vagy fegyelmezni vagy hogy néz ki az elmázolódott szemfestékével, a felpüffedt arcával, a takonybuborékokkal zokogás közben...
Anyánknak kéne lennie talán, akihez az ember vissza-visszajár kibőgni magát, vagy elmondani a mindenféle gondjait, mert a lelkünk mélyén azt gondoljuk, hogy szeret és hivatalból elfogad, hisz a melléből etetett, a szaros seggünket törölgette, hát ki lenne elfogadóbb velünk?
Néha bárki más. Néha valaki mástól több megértést és elfogadást lehet kapni.
És talán soha senki sincs.
Miért másabb valaki más karjaiban bőgni mint egyedül?
Mert ilyen kis majmok vagyunk. Azért.
Azt hiszem vannak emberek, akik úgy élnek, hogy nincs igazán élményük mély beszélgetésekről.
Az egyik kiárad, mondja, mondja, de ők maguk nem nyílnak meg, nem mesélik el, nem törik át a saját gátjaikat. Nem jön létre bennük az a különleges érzés, a hú baszdmeg, de jót beszélgettünk.
Picit persze olyan ez, mint a szex, hogy megszokod nélküle élni az életet vagy hasonló, silányabb dolgokkal pótolni.
Ezen a mélységen gondolkodtam amúgy, meg azon, hogy kinek zokoghatnék egy igazán kiadósat és kielégítőt.
Aki elég erős és eléggé szeret.
az a barátnőm bekerült a pszichiátriára egy laza két hétre.
És csodásan érezte magát ott!
Sikerült olyan stabilra, kiszámíthatóra és sterilre megcsinálnia az életét, hogy az agya kényszerképzeteket kezdett termelni az unalom ellen. A kényszerképzetektől viszont nem tudott aludni, amitől pedig végletesen kimerült és bezombult, amit az agya kényszerképzetekkel ellensúlyozott.
És a pasija, akit imád, és aki nagyon szereti őt, mindebből semmit nem vett észre. Mert amikor szeretünk valakit, nem igazán érzékeljük, hogy hol vannak a normalitások határai. Azt hiszem, az elfogadás (és az érzelmi kényelem) torzítja az értékítéletünket. A sorozatgyilkosoknak is van egy anyja, aki bármin túl is szereti őket.
Most elég komoly altatót kap, hogy tudjon aludni, de időnként rá kell néznie a pszichiáternek, meg az altatót is a doki írja fel. Meg jár pszichológushoz.
Miközben mesélte a történetet, többször az jutott eszembe, hogy volt ez az időszak, amikor folyamatosan bőgtem, bármikor, bárhol el tudtam sírni magam, amikor nem tudtam aludni egyáltalán, amikor kaotikus volt a belső világom és iszonyatosan szenvedtem attól, hogy nem éreztem magam önazonosnak. Talán rám is rám fért volna egy kéthetes alvás a pszichiátrián. Csak nekem az is tünetem, hogy egyedül vészelem át a nehézségeket. Aztán mindig vannak nehézségek.
Egyszer egy baráti társaság elmondtam, hogy mennyire depressziós vagyok (éppen) és azt mondta(ák), hogy ne csináljam, ez szörnyű, nálam életigenlőbb embert nem ismernek, AZ NEM LEHET, hogy nekem ilyesféle gondjaim vannak.
Oké, ha szerintetek nem lehet, akkor nem fogok nektek beszélni róla. Ilyen egyszerű.
De a lényeg az, hogy nem tudjuk a másik ember belső világát, nem ismerjük, nem vagyunk vele azonosak, csupa feltételezés minden. A szokások, a korábbi tapasztalatok, és az alapján amilyennek mutatja magát. És az alapján persze, ahogy mi magunk viselkedünk, érzünk egy hasonló helyzetben.
Mondhatnám, hogy mindenki magából indul ki, de ez így épp akkora marhaság, mint az "igazság fáj".
Amit mondunk nem jeleti, hogy meg is tennénk, és a fájdalom semmit nem tesz igazsággá.
Rejtett narcisztikus, ezt mondták a barátnőmre és a pszichológiai ismereteim megint kaptak egy ordas nagy pofont. Nem a szeretés miatt nem gondoltam, hogy narcisztikus, hanem mert soha semmikor nem jelzett be az anyámféle narcisz jelzőm.
Mondjuk, az igaz, hogy soha semmikor nem hangzott el a szájából olyan, hogy ő valamit rosszul csinált és az empátiája lényegében leereszkedés volt mindig is. Szóval így visszatekintve, ja, simán lehet narci.
Na franc. Úgy tűnik senki sem normális, ha kicsit megkapirgáljuk a felszít, de legalább tanultam egy rakás új gyakorlatot, és megerősödtem benne, hogy érdekelhet engem a pszichológia, de sem pszichológus, sem segítő mentálhigiénés szakember nem szeretnék lenni, mert igazán csak az elméletek érdekelnek.
(ღ•ㅂ•๐) ピンクのボタンがソファーの隅に ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 落ちてたよ ひとつだけ ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 運命に負けて君が選んだ ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) サヨナラの哀しい忘れ物 ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 戻っておいでよ ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) あれから生きていないようさ ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) Ah 糸をちぎられたマリオネットみたい ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 魂失くした抜け殻さ Oh Yeah ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) だから Come Back To Me ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 君以上の娘にめぐり逢えたら ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 忘れるよ でも無理さ ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) まるで幸福は失くしたボタン ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 失って気付く大事なもの ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 鼓動が聞こえる ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 胸へと耳をあてて言ったね ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) Ah ぼくはこれ以上動けないよ ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 床に倒れてるボクサーのよう Oh Yeah ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) だから Come Back To Me ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 糸をちぎられたマリオネットみたい ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 魂失くした抜け殻さ Oh Yeah ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) だから Come Back To Me ♪♪"
✂ (º∀º) ✂---ｷﾘﾄﾘｾﾝ---✂ (º∀º) ✂
by 松田聖子『SWEET MEMORIES』 ♪̊̈♪̆̈
(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】
(ღ•ㅂ•๐) なつかしい痛みだわ ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) ずっと前に忘れていた ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) でもあなたを見たとき ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 時間だけ後戻りしたの ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 幸福?と聞かないで ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 嘘つくのは上手じゃない ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 友だちならいるけど ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) あんなには燃えあがれなくて ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 失った夢だけが ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 美しく見えるのは何故かしら ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 過ぎ去った優しさも今は ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 甘い記憶 Sweet memories ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) Don't kiss me baby we can never be ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) So don't add more pain ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) Please don't hurt me again ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) I have spent so many nights ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) Thinking of you longing for your touch ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) I have once loved you so much ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) あの頃は若過ぎて ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 悪戯に傷つけあった二人 ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 色褪せた哀しみも今は ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) 遠い記憶 sweet memories ♪♪" (ღ•ㅂ•๐) (※くりかえし) ♪♪"
※C・I・R・C・U・S C・I・R・C:U・S C・I・R・C・U・S 恋のロックン・ロール・サーカス※ Come on Come on 生き方がいいネCome on Come on. 男っぽくて Come on Come on 夢見る人って でも A・Ah・・・危ない魅力ね ジェラシーのナイフを 咬えて 綱渡り 落ち込む時ほどまぶしい 君は私の勇気よ! (※くりかえし) Come on Come on. 君は孤独な Come on Come on. 私のダイヤモンド 何度躓いても 元気は傷つかない 私を切なくさせる 君の夢にエールを! ☆C・I・R・C・U・S C・I・R・C・U・S C・I・R・C・U・S U・U・U I・LOVE・U☆ (☆くりかえし)
