#anaerob

[warumichradfahre]

Training

Da ich momentan nicht draußen Rad fahren darf, muss ich das dadurch ersetzen, dass ich im Fitness Point auf dem Indoor Cycling Rad fahre. Die anderthalb Stunden mit dem Rad zur Arbeit und zurück fallen ja weg und müssen in der Muckibude kompensiert werden. Meine Wege zur Arbeit bestreite ich ja mit dem öffentlichen Nahverkehr. Dadurch fehlt mir diese Zeit einfach. Und das ist der Grund dafür,…

View On WordPress

[ariansyahz]

Urine Sapi

Urine Sapi Urine sapiatau air kencing sapi adalah cairan dari proses pembuangan sisa metabolisme oleh ginjal yang kemudian akan dikelarkan dari dalam tubuh sapi melalui proses urinasi. proses ini diperlukan untuk membuang molekul molekl sisa dalam darah yang disaring oleh ginjal dan untuk menjaga homeostasis cairan tubuh. urinesapi mengandung zat perangsang tumbuh yang dapat digunakan sebagai…

View On WordPress

[y35pm]

Clostridium difficile

1 Definition

Clostridium difficile ist ein obligat anaerobes, gram-positives Stäbchenbakterium, das zur Sporenbildung befähigt ist. Das Bakterium ist einer der häufigsten Erreger von Nosokomialinfektionen.

2 Pathomechanismus

Clostridium difficile produziert Exotoxine, wie Enterotoxin A und Zytotoxin B, welche zu einer Zerstörung der Epithelzellen der Darmschleimhaut führen.

3 Übertragunsgweg

Clos…

View On WordPress

[padre953]

Az edzések után fellépő kellemetlen izomláz megfelelő módszerekkel megszüntethető, de a legokosabb megelőzni. Rövid összefoglaló az izomláz lehetséges okairól, megelőzéséről és csillapításáról. Ha a tavasz kezdetére formába szeretnénk lendülni, akkor ideje belefogni a rendszeres testmozgásba. Azonban, ha nem a megfelelően látunk hozzá a sportoláshoz, akkor kellemetlen edzőpartner szegődik mellénk: az izomláz. Főként azoknál jelentkezik, akik korábban nem sportoltak vagy mozogtak rendszeresen, és egyenest az íróasztal mellől felállva vetik bele magukat a megterhelő edzések sorozatába. Ugyanakkor a legfittebb sportolóknál is ugyan úgy előfordulhat az izomláz egy-egy intenzívebb gyakorlatvégzés vagy egy új mozgásforma végrehajtása után. Ha az edzést követően izomlázat érzünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy megfelelően keményen dolgozunk. Természetesen nem kell folytonos izomlázra törekedni, sőt ésszerű edzésterv összeállításával jobb megelőzni azt, hiszen nagyon kellemetlen tünetekkel járhat. A meggondolatlanul, hirtelen elkezdett vagy túlságosan is megterhelő edzés következtében olyan mértékű izomláz is kialakulhat, hogy a sportoló nem hogy edzeni, de még mozogni is alig bír napokig. Szélsőséges esetben akár hőemelkedést is okozhat a szervezetünk ilyen mértékű túlterhelése. Az izomláz három lehetséges oka Tejsav: A közkeletű magyarázat szerint az izomlázért a megterhelés következtében az izmokban felgyülemlő tejsav a felelős. Ez a vegyület anaerob, vagyis oxigénhiányos állapotban keletkezik, amikor az izom elegendő oxigén híján a tápanyagokat energetikailag igen kedvezőtlen módon tudja felhasználni: a glukóz bomlásából származó piroszőlősavat tejsavvá redukálja. Ilyenkor az izmok anyagcseréje romlik, és a felszaporodó tejsav akadályozza az izmok összehúzódását, továbbá a sav-bázis egyensúlyt savas irányba tolódik el. A felhalmozódott tejsav ingerli a fájdalom közvetítésében részt vevő érző idegsejteket, az izmok pedig megduzzadnak. Ez okozza a kellemetlen fájdalmat, amit izomlázként érzékelünk. Azonban ez az elmélet nem ad magyarázatot arra, hogy az edzett emberek miért kapnak izomlázat (hiszen minden erős megterhelés után keletkezik tejsav a szervezetben pl. az élsportolók esetében is). Illetőleg arra sem, hogy miért több órával, vagy akár az edzést követő napon erősödik fel az izomláz, amikor a tejsav felezési ideje nagyjából 20 perc, ami azt jelenti, hogy ennyi idő alatt elbomlik a felgyülemlett tejsav mennyiség fele. Vagyis a kellemetlen érzésnek másnapra már nyoma sem kellene, legyen. Apró szakadások az izomban: A választ elektronmikroszkópos vizsgálatok adták meg, amikkel kimutatták, hogy az izomlázat az izmok mikrosérülései, szakadásai is előidézhetik. Ezek az apró izomsérülések már az edzés során vagy a végén is érezhetőek, mivel a parányi szakadásokon keresztül víz kerül az izomszövetbe. A víz hatására az izomrost körülbelül egy-másfél nap alatt megduzzad és megnyúlik, a szakadás helye pedig begyullad: ezek okozzák együttesen a tulajdonképpeni fájdalmat. Kálcium többlet: A Columbia Egyetem tudósai azonban nem régiben egy újabb lehetséges magyarázattal rukkoltak elő az izomláz kapcsán. Vizsgálatuk szerint ugyanis az intenzív edzés utáni kellemetlen, fájó érzést a sejteken belüli kalciumfeldúsulás is okozhatja. A kutatás során először egereket három hetes intenzív edzésnek vetettek alá, naponta több alkalommal, több órán keresztül. Az eredmények szerint az állatok izomsejtjeiben az edzés hatására a rostok megfeszültek, a körülöttük lévő vékony hártya helyenként beszakadt, ezeken a területeken pedig jelentősen felszaporodtak a kálciumionok. A kálcium koncentrációjának tartós növekedése következtében működésbe lépett egy fehérjebontó enzim, amely gyulladást idézett elő, így közvetve szerepet játszott az izomláz létrejöttében. A kutatók ezután hivatásos sportolók egy csoportját kérték fel a vizsgálat folytatásához. Ennek során a vizsgáltak fele három napon keresztül napi három órát kerékpározott, míg a többieknek nem kellett ezt a feladatot elvégezniük. A három nap elteltével mindegyikük combizomzatából mintát vettek, és a végeredmény ugyanaz volt, mint az egerek esetében. Így vagy úgy, de az izomlázakat nagyon nehéz megkülönböztetni egymástól, ráadásul egyszerre is kialakulhatnak a szervezetben. Sokan azt javasolják, hogy ilyen esetekben "dolgozzunk rá" az izomlázra, folytassuk az edzést, mert az ismételt igénybevétel hatására a kellemetlen fájdalomérzet elmúlik. Azonban ez csupán a tejsav felgyülemlés okozta izomláz esteében igaz: a kényes izomterületek óvatos és alacsony intenzitású megdolgoztatásával, illetőleg némi masszírozás segítségével tényleg megszüntethető a feszülő érzés. Ám a sérült izmon sem az edzést követő nyújtás, sem pedig a rádolgozás nem segít, sőt, csak ront a helyzeten, hiszen az elszakadt izomrostba még több víz szivárog a terhelés következtében. Komoly izomláz esetén tehát jobban tesszük, ha pár nap pihenést beiktatva hagyjuk regenerálódni a mikrosérüléseket, és csak apránként kezdjük újra az edzést. Izomláz ellen megelőzés Az izomláz megelőzésében a legfontosabb talán az, hogy az edzésekbe csak fokozatosan kezdjünk bele. A hirtelen és túlságosan megterhelő edzéseknek sokkal rosszabb következményei is lehetnek, mint az izomláz. A legjobb, ha szakember segítségét igénybe véve edzéstervet készítünk, amely betartásával lépésről lépésre fejleszthetjük kondíciónkat a kellemetlen tünetek kialakulása nélkül. A testgyakorlás első és legfontosabb eleme az alapos bemelegítés legyen. Ezt sokan hajlamosak elbliccelni, pedig nem csak az izomláz, de a sérülések is könnyen elkerülhetők az edzést megelőző bemelegítéssel. A bemelegítés minimum 15 - 20 perc hosszúságú legyen: az intenzitás fokozatosan emeljük figyelembe véve az izmok melegségét és az optimális pulzusszámot (130-150 fölé ne menjen). Az edzés végeztével már elkezdhetjük az izmaink regenerálását. Az anaerob (pl. súlyzós) edzéseket követően végezzünk kb. 10 perc könnyed aerob mozgást, ami az oxigénszegény vénás vért visszakeringeti a szívbe. A vér itt újra feltöltődik oxigénnel és tápanyagokkal, amik létfontosságú szerepet játszanak az izmok regenerálásában (főként az aminosavak és a glükóz). Az "újratöltött" vér a tápanyagokat elszállítja a sérült izmokhoz így segítve a gyógyulás folyamatát. Az edzés után ne felejtsünk el óvatos, hosszan kitartott nyújtó gyakorlatokat végezni, főként azokat az izomcsoportokat kilazítva, amikre komolyabban rádolgoztunk. Ez segíteni fog az izomláz enyhítésében, hiszen feltöri az izomrostszakadásokból adódó rostfelületi összetapadások java részét. Minden olyan beavatkozás segíti az izomláz csökkenését, amely az érintett izomterület vérkeringését serkenti: ez nem csak a tejsav bomlását, hanem a mikrosérülések gyógyulását is előidézi. Elsődleges fegyver lehet tehát a fájó izomláz elleni harcban a melegvizes borogatás, a forró fürdő (vagy a hideg-meleg váltózuhany) és a szauna, mivel a meleg növeli az izmok vérbőségét. A különböző sportkrémek szintén ezen az alapon fejtik ki hatásukat, továbbá gyógynövényes hatóanyagaik révén mérséklik a gyulladást és segítik az izmok regenerálódását. Az érintett terület óvatos masszírozása is jótékony hatású a vérellátás javítása szempontjából az izomláz és az izomfájdalmak kezelésére. Ugyanakkor fontos, hogy az izomláz területén ne használjunk szoros ruhadarabokat, ezek ugyanis elszoríthatják az apróbb ereket és csökkentik az izmok vérellátását. A magnézium és a B6 vitamin ugyancsak jótékony hatással vannak a feszülő izmokra. A banán magas káliumtartalma okán szintén segít az izomláz ellen, miközben az izzadással járó só veszteséget is pótolja, és elősegíti a folyadékok felszívódását. Természetesen a mozgást sem kell teljesen elfelejtenünk ilyekor, de figyeljünk arra, hogy egyenletes és kíméletes terhelést alkalmazzunk. A legmegfelelőbb erre a célra az úszás vagy a könnyed séta, de a fájdalmas területeket azért óvjuk az esetleges további sérülésektől. Pár tipp az izomláz ellen: meggylé és koffein Az izomláz kialakulása és megszüntetése kapcsán napjainkban is rengeteg kutatást végeznek. A Vermont Egyetem tudósai például arra jutottak a 14 férfin végzett kísérletük során, hogy a meggylé fogyasztása jelentősen csökkenti az izomláz kialakulását. A karizomedzést végző kísérleti alanyokat két csoportra osztották. Az a csoport melyik naponta kétszer 3,5 dl friss meggylevet fogyasztott, sokkal kevésbé panaszkodott az edzést követő izomlázra. A kutatók a kísérlet során kifejezetten az izmok vizsgálatára kifejlesztett eszközökkel vizsgálták az izmok mozgását és erejét, majd egész eljárást két hét után újra megismételték, de akkor megcserélték a csoportokat. A megterhelés utáni izomfájdalmat a meggylét fogyasztók alacsonyabbra értékelték, mint a kontroll csoport tagjai (2,4 illetve 3,2 a szubjektív 10-es skálán). A kutatás vezetője, Declan Conelly professzor szerint ez a meggylé gyulladáscsökkentő hatásának köszönhető elsősorban, illetőleg annak, hogy csökkenti az izomlázat okozó vegyületek sűrűségét a szervezetben. Georgia Egyetem kutatói hasonló eredményre jutottak a koffeinbevitel és az izomláz kialakulásának vizsgálata során. A tanulmány szerint két csésze kávénak megfelelő mennyiségű koffeint elfogyasztása a testedzés előtt akár 50%-al is csökkentheti a sportolás után jelentkező izomfájdalmat. A kísérlet során a résztvevő kilenc főiskolás lány két csoportra osztották: az egyik csapat 48 és 24 órával az edzés előtt két csésze kávénak megfelelő koffeint tartalmazó tablettát kapott, a többiek placebót. Egy órával az edzést követően arra kérték a résztvevőket, hogy végezzenek el két különböző gyakorlatot a fájós combjukat használva. A koffeint fogyasztó csoportban 48%-al kisebb volt az érzékelt izomfájdalom, mint a másikban. Az eredmények azonban arra is rávilágítottak, hogy ez a módszer csak azoknál alkalmazható sikeresen, akik nem fogyasztanak koffeintartalmú italokat, vagy pedig nem sportolnak rendszeresen. Simonyi Gáspár

[padre953]

Az izomláz - pihentessük vagy dolgozzunk rá? WEBBeteg - Dr. Szamosi Szilvia, reumatológus szakorvos A manapság egyre népszerűbb fitnesz terjedésével joggal kérdezhetjük, hogy vajon nem ártunk-e szervezetünknek az izomlázat okozó erőteljes fizikai terheléssel. Mi áll a kellemetlen tünetcsoport hátterében? Az izomláz oka nem teljesen tisztázott, az elmúlt évtizedben számos tanulmányt végeztek a kutatók a rejtély felderítésére. Maga a láz kifejezés az izomzat gyulladásos állapotára utal, bár az angol irodalom nem használja ezt a terminológiát, ők inkább az izommerevséget, sérülékenységet helyezik előtérbe, késleltetett izomérzékenységként is szokták emlegetni. A tünetek ugyanis általában fél-egy nappal a fokozott terhelést követően jelentkeznek, az izmok nemcsak fájdalmassá válnak, de be is duzzadnak, mozgástartományuk beszűkül, majd két-három nap múlva szinte észrevétlenül megszűnnek a panaszok. A történésekért több tényező együttesen felelős, melyek között megemlíthető a rossz vérellátottság, oxigénhiány, a tápanyagok hiánya, az anyagcseretermékek felszaporodása, és ennek következtében kialakult savas környezet, valamint a mikroszkopikus sérülések létrejötte. Az izomláz biokémiája Az izomláz az akaratlagos mozgást végző harántcsíkolt izomzatban jön létre. Az izom egy olyan különleges szerkezet, amely a kémiai kötésekben tárolt energiát mechanikai energiává alakítja. A legnagyobb energia az ATP molekula foszfátkötéseiben található, amely a táplálékainkkal felvett tápanyagok lebomlása során oxigén mellett képződnek. Az izomműködés során szénhidrátok és zsírok is felhasználódnak energianyerésre aerob körülmények között. Kimerítőbb munkavégzés, nem megfelelő oxigénellátottság (anaerob) esetén a szabad zsírsavak felhasználása csökken, maximális terhelés során pedig az izmok egyetlen energiaforrása a glikogén formájában tárolt szénhidrát. A glükózból előbb piroszőlősav, majd tejsav keletkezik, amelyből szintén ATP molekulák képződnek, de rosszabb hatásfokkal, mint az oxigén jelenlétében. Korábban egyértelműen az izomszövetben felszaporodó, majd a véráramba bekerülő tejsavat tették felelőssé a tünetek kialakulásáért. Ugyanis a nagy intenzitású edzés során az izomzat nem kap elég vért és elegendő oxigént sem, így anaerob úton kénytelen energiához jutni. Az anaerob anyagcsere során az izom által nem oxidált glukózból létrejövő tejsav megváltoztatja a sav-bázis viszonyokat, acidózis alakul ki. E hatásokra megváltozik az ingerületátvitelben szereplő anyagok koncentrációja, melyek a fájdalom közvetítésében részt vevő érző rostokat ingerlik. A tejsav-hipotézis azonban csak részben szolgál magyarázatul, ha meggondoljuk, hogy élsportolók szervezetében is sok tejsav termelődik egy-egy erősebb edzés alkalmával, mégis ritkán jelentkezik náluk izomláz. Egy másik, újabb keletű elmélet szerint a hosszú igénybevétel az izmokban mikrosérüléseket, repedéseket okoz, melyeken keresztül víz áramlik a szövetbe, ödéma keletkezik, mely feszíti az izmot. Ugyanakkor az izomsejtekből felszabaduló kalcium és a gyulladásban résztvevő, helyszínre áramló fehérvérsejtek által termelt anyagok ingerlik a fájdalomreceptorokat. Megelőzés, kezelés Sokakban felmerül a kérdés, hogy izomlázzal célszerű-e tovább edzeni. Több vizsgálatban kimutatták, miszerint egy korai idegi adaptáció miatt az apró sérülések nem romlanak tovább, nem késlelteti a regeneráció folyamatát, ha rádolgozunk, és az izomerő sem csökken lényegesen a harmadik naptól fogva. Ennek megfelelően lassan megkezdett, kiegyensúlyozott nyújtó tornagyakorlatok, úszás mindenképpen ajánlható. A panaszok megszüntetésére ezen kívül olyan módszerek állnak rendelkezésre, melyek az izomzat vérkeringésének fokozásán alapulva elősegítik a regenerációt. Váltott hideg-meleg vizes fürdő, vagy borogatás, szaunázás, masszázs, gyulladáscsökkentő hatású kenőcsök, illetve gyógyszerek. Egyes élelmiszerekről is leírják, hogy jótékony hatásúak, a bennük megtalálható gyulladáscsökkentő, antioxidáns vegyületek révén. Ilyen például a meggylé, az almalé, az almaecet, és a különböző ásványi anyagokat tartalmazó pezsgőtabletták. Mit ajánlhatunk a sportolni vágyóknak? Fel kell hívni a figyelmet a rendszeres testedzés előnyeire és hátrányaira is. Különösen fontos vigyázni a sportolást újrakezdőkre, a fokozatosság elvének betartására. Heti háromszori edzés elegendő az egészséges, de egyébként mozgásszegény életmódot folytató embernek. A kíméletesebb, egyenletes terhelést biztosító gyakorlatokat kell előnyben részesíteni, ha mégis hosszabb ideig tartó megterhelésre számíthatunk, érdemes több rövid szünetet is beiktatni. Fontos az 5-10 perc időtartamú bemelegítés, az összes izomcsoport átmozgatása, illetve az edzést követő levezetés, légzőgyakorlatok végzése. Bizonyos betegségekben a hirtelen megkezdett sportolás még nagyobb veszélyeket rejt, ezért ha valakinek a családjában már volt magas vérnyomás, szívbetegség, hirtelen haláleset, agyvérzés akkor a terhelés fokozatosságára még inkább érdemes odafigyelni. "azEszter" hozzászólása a cikkhez: "A sportolóknak is "elvileg" van izomlázuk, csak nekik már annyi volt, hogy hozzászoktak. Nagyobb a savtűrőképességük, ezért észre se veszik igazán. A laktacid izomláz okozója az anaerob tevékenység, így inkább az állóképességi sportoknál fordul elő, de a tejsavból nem képződik az ATP, az csak az energianyerés mellékterméke. Ellenszere is a mozgás, nem túl intenzív, csak hogy a vérkeringés beinduljon, a tejsav elszállítódik, és a májban visszaalakul glikogénné. A mikroszakadásos izomláz sem akadályoz sport közben, hiszen nagyon sok izomrostból csak néhány szakad meg. És nem a hosszú, hanem a nagy igénybevétel okozza. Inkább jelentkezik testépítőknél, erőemelőknél, akik nagyobb súlyokkal dolgoznak. A tejsavas izomláz általában másnap reggelre érezhető, a mikroszakadásos jelentkezéséig akár 2-3 nap is eltelhet."

[padre953]

A vesét károsító hatások kevésbé ismertek, mint az elhízás vagy a szív- és érrendszeri betegségek rizikófaktorai. Sokszor nem is tudjuk, hogy bizonyos gyógyszerek, táplálkozásformák vagy ártalmatlannak tűnő diagnosztikai eljárások milyen alattomosan károsíthatják egyes szerveink, például veséink működését. A vese létfontosságú szervünk: szabályozza a vérnyomást és a só-vízháztartást, valamint kiszűri a méreganyagokat a vérből. A vesekárosodás általában maradandó, így érdemes ismerni és kerülni a legfontosabb veszélyforrásokat. Fájdalomcsillapítók A diagnosztizált veseelégtelenségek 1-3 százalékáért fájdalomcsillapító gyógyszerek tehetők felelőssé. Különösen a nem szteroid gyulladáscsökkentők hatása kedvezőtlen: túlzásba vitt szedésük hosszú távon súlyosan károsíthatja a vese szöveteit, csökkenti a vesékhez jutó vér mennyiségét. Dohányzás A dohányzás számos ártalmáról, például tüdő- és szívbetegségeket okozó hatásairól tudomásunk van, kevésbé ismert azonban vesekárosító jellege. Kutatások bizonyítják, hogy a dohányosok vizeletében magasabb a fehérjék előfordulásának valószínűsége, amely a veseelégtelenség egyik jele. A dohányzás súlyosbíthat továbbá olyan állapotokat, amelyek ismert vesekárosító hatással bírnak; ilyen például a cukorbetegség, vagy a magas vérnyomás. A dohányosok nagyobb eséllyel szorulnak dialízisre vagy veseátültetésre. Túlzott cukorfogyasztás A túl sok cukor fogyasztása elhízást és cukorbetegséget eredményezhet, ami szintén rossz hír a vesék számára, hiszen mindkét állapot a vese megbetegedéseinek rizikófaktora. A cukor ráadásul nemcsak a reggeli kávéba pottyantott kockacukor vagy édességek formájában jut az étrendbe, sokszor nem is sejtjük, hogy az elfogyasztott kenyérszeletben vagy salátaöntetben mennyi cukor rejlik. A cukorbevitel csökkentésével, az élelmiszerek hozzávalóinak és alkotóelemeinek tudatos feltérképezésével a kockázat csökkenthető. CT-vizsgálat Egyes diagnosztikai eljárások, például a CT, egyes röntgenvizsgálatok, illetve az angiogramok készítése során használt kontrasztanyagok akut veseelégtelenséget okozhatnak, amely a vesefunkciók súlyos csökkenésével járhat. Fontos tehát megbeszélni a kockázatokat a kezelőorvossal, különösen, ha egyébként is diagnosztizáltak már a páciensnél veseproblémákat. Túlzott sófogyasztás Korábbi cikkünkben foglalkoztunk már a túlzott nátriumfogyasztás hatásaival, illetve azzal a jelenséggel, hogy a legtöbb országban jóval magasabb a nátriumbevitel a szakemberek által ajánlott mennyiségnél. A nagy mennyiségű nátriumbevitel a vérnyomás emelkedéséhez vezethet, amely hosszú távon károsítja a veséket, és sok esetben veseelégtelenséget okozhat. Érdemes tehát odafigyelni a sófogyasztásra, a készételek helyett nyers alapanyagokból főzni, és ellenállni a túlzott sózás csábításának. http://www.origo.hu/egeszseg/20110309-so-stop-inkabb-etterembe-hordjuk-a-penzt-mint-gyogyszertarba.html http://www.origo.hu/egeszseg/20130322-evi-ketmillio-halaleset-tulzott-sofogyasztas-miatt.html ---- A WHO szakemberei által jelenleg ajánlott mennyiség - a maximum 2000 mg nátrium (kb. 5 g só) naponta - valójában négyszerese az optimális mennyiségnek! Helyesen az utolsó mondatban: ... ellenállni a sózás csábításának! Semmit sem kellene be-, vagy megsózni! Hozzászólásom ott 2013.04.05. 17:16: Valójában közvetlen káros hatása is van a vesénkre a túlzott sófogyasztásnak. Az, hogy túlterheljük a sok sóval. Az 1989-es RDA napi 500 mg nátriumot ajánlott egy átlagos felnőtt számára (lásd a 253. oldalon). http://www.nap.edu/catalog.php?record_id=1349 Kb. 4 liter anyatej tartalmaz ennyi nátriumot, az energiatartalma pedig (4 liter anyatejnek) kb. 2800 kcal. Ez egy átlagos felnőtt számára bőségesen elegendő a nátrium- és a kalóriatartalom szempontjából is (persze ezt nem anyatejjel nyeli le). A WHO napi max. 2000 mg-os nátrium ajánlása ennek négyszerese, és ez négyszeres terhelés a vesénk számára a nátrium kiválasztásában. Mi, magyarok akár 20-25 g sót is lenyelünk naponta. Lásd pl itt: http://gasztro-tv.hu/hirek/azonnal-es-drasztikusan-csokkenteni-kellene-sofogyasztast Ez 7867 - 9834 mg nátriumnak felel meg naponta, ami 15,7-szeres, ill. 19,7-szeres túlterhelés a vesénk számára. És olyan körülmények között terheljük ennyire túl a vesénket, amikor bennünk - az összes sejtünkben - a sok nátriummal szintén túlterhelt Na-K pumpa megnövekedett energiafogyasztása következtében minden egyes sejtünkben kevesebb energia marad a funkcionális működésekre. Vagyis minden rosszabbul működik bennünk. Így nem csoda, hogy ma Magyarországon 600 ezren szenvednek középsúlyos vagy súlyos veseelégtelenségben, lásd itt: http://www.origo.hu/egeszseg/20110513-emberek-millioi-nem-is-sejtik-hogy-vesebajban-szenvednek.html Van önként jelentkező arra, hogy egész életében 4 ember munkáját végezze naponta, vagy 16-20 ember munkáját? Meddig bírná?? ---- Más problémá(ka)t is okoz a szervezetünkbe fölöslegesen bevitt só, meg más nátriumvegyületek is, mint pl. az ízfokozónak titulált nátrium-glutamát (MSG). Nevezetesen azt, hogy a sok nátriummal felpörgetett Na-K pumpa megnövekedett ATP szükségletét ANAEROB glikolízissel termelik meg a sejtjeink. Ez egyértelműen arra utal, hogy a Na-K pumpa működése és annak energiaellátása egy nagyon ősi mechanizmus, amely már az evolúció hajnalán az óceánok vizében, az egysejtű élőlényekben kialakult - méghozzá azelőtt, hogy fotoszintetitzáló élőlények anyagcseretermékeként szabad oxigén jelent volna meg bolygónk légkörében. Ennek az anaerob glikolízisnek vitathatatlan bizonyítékát tapasztalták és írták le japán kutatók 2001-ben. Thermogenesis induced by osmotic stimulation of the intestines in the rat Toshimasa Osaka, Akiko Kobayashi, and Shuji Inoue J Physiol. 2001 April 1; 532(Pt 1): 261–269. doi: 10.1111/j.1469-7793.2001.0261g.x http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2278526/ Idézek a cikkükből: "The energy expenditure induced by 20 % glucose was 2.79 +/- 0.45 kJ kg−0.75 for 3 h (Fig. 4). The RER (= respiratory exchange ratio) increased from 0.82 +/- 0.01 to 0.92 +/- 0.01 at 115 min (Fig. 1B), suggesting the oxidation of carbohydrate during the thermogenic response to the glucose infusion." "The energy expenditure induced by 3.6 % NaCl was 3.49 +/- 0.33 kJ kg−0.75, which was not significantly different from that induced by the infusion of 20 % glucose. .... The RER did not change after infusion of any of the NaCl solutions (Fig. 2B)." Tehát a szőlőcukor hatására a megnövekedett energiatermelést nagyobb oxigénfelhasználással a biológiai oxidáció biztosította. Ezzel szemben a só hatására úgy növekedett meg a patkányok energiatermelése, hogy közben az oxigénfogyasztásuk NEM változott. Erre pedig csak egyetlen magyarázat lehetséges - az ANAEROB glikolízis, bár erről egy árva szót sem írnak a cikk szerzői. A nagy kérdés - miért? Erre nem jöttek rá, vagy nem írhattak erről? Sajnálatos, hogy kilenc évvel később még mindig homály fedi ennek a termogenezisnek a mechanizmusát is! lásd itt: Role of diabetes, hypertension, and cigarette smoking on atherosclerosis Ram K. Mathur J Cardiovasc Dis Res. 2010 Apr-Jun; 1(2): 64–68. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2945206/ Az anaerob glikolízis az oxidációval összehasonlítva egy kevésbé gazdaságos energiatermelő folyamat. Ennek során tejsav keletkezik, amelyet részben a vesénk, de legnagyobb részben a májunk visszaalakít szőlőcukorrá (persze ez a visszaalakítás energiát igényel). A többlet nátrium kiválsztása mellett a tejsav egy plusz terhelés a vesénknek is. A japánok cikkéből nem derül ki, ill nem lehet következtetni arra, hogy vajon a normál üzemmódú, alapjáraton ketyegő Na-K pumpa ATP ellátásában van-e szerepe az anaerob glikolízisnek. Én, Richard Dawkins gondolkodását követve - feltételezem, hogy nincs, és az anaerob energiatermelés csak szükség esetén, egy ősi mechanizmus által vezérelve kapcsol be akkor, ha az oxidatív úton termelődő ATP már nem elegendő a padlógázzal pörgetett Na-K pumpa működtetésére. Így a fölöslegesen lenyelt só számunkra azt jelenti, hogy mindkét végén égetjük a gyertyát! Hamarabb elfogy, és kialszik a láng. Az izmainkban erős fizikai terheléskor beindul az anaerob glikolízis. Ez nem ritka jelenség, és ezt már sokat tanulmányozták (izomláz). De vajon az összes sejtünkben, és így pl. az agysejtjeinkben is beinduló tejsav termelődésnek milyen rövid- és hosszútávú következményei vannak? További érdekességek itt: http://padre.uw.hu/ekvis/entropyobesity.htm