Ezeket a sorokat már Buenos Airesből írom, ahová ma reggel érkeztünk belföldi fapadossal. Ugyan a belvárosi hotelünkből kitekintve amolyan Párizs-Lisszabon-érzésem van, mégis hiányzik valami, ami egy héten keresztül állandó útitársunk volt: az Andok. Ezt a posztot lenyűgöző láncainak szentelem. A közel 7000 km-en húzódó hegység legmagasabb csúcsa, a 7000 m-es Aconcagua is Mendoza fölött emelkedik - egészen hihetetlen, hogy a túloldalon Chile fővárosa, Santiago fekszik. Útikönyvünk szerint a Brad Pitt-film Hét év Tibetben is errefelé forgott a himalájai tájjal való hasonlóság okán. És persze ez a hely sem lenne argentin eléggé, ha a felszabadító San Martín ne fordult volna meg itt egy almásban, ahol botra terítették poncsóikat a hadvezérek és maté tea szürcsölése közben nagy fogadalmak hangzottak el, mielőtt az öszvérekkel áthúzták a roppant hegyeken át ágyúikat a függetlenségi harcosok. Az utolsó két fotóval búcsúzom mendozai boros élményeinktől. Hasta luego!
















