Discover Top Posts Tagged with #hegy

The Call of the Mountains.03.01.

#sopronmountains #landscape #naturephotgraphy #winter #forest #mountain #snowy #sopronihegység #erdő #hegy #tél #természet #magyarország

Volcanoes, mountains, dogs, cats, sketchbooks 🌋 I have loved and drawn nature and animals for a long time, but the volcanic theme has been present in my drawings since Indonesia. I fell in love with them. I like the way these natural amorphous shapes emerge, playfully flow together, pop out - like in a search game, you can see where shapes a cat or dog is hiding. I like this visual game, to discover the similarities between the forms, I myself come across a new ideas while drawing. . ✏I really would love to turn these sketches into something like an illustration series, or appareal design or search game page..? Please let me know what do you think, and which drawing do you like? . Ps. Also you can tip where the background pics are taken ;) . Vulkánok, hegyek, kutyák, macskák, sketchbookok 🌋 A természetet és az állatokat már régóta szeretem és rajzolom, de a vulkáni téma Indonézia óta van jelen a rajzaimban. Tetszik, ahogy ezek a természetes amorf formák kirajzolódnak, játékosan összefolynak, kibukkannak - mint egy kereső játékban, lehet nézegetni hol rejtőzik egy-egy macska vagy kutya. Szeretem ezt a vizuális játékot, felfedezni a formák közti hasonlóságokat, magam is rajzolás közben bukkanok rá egy-egy új ötletre. . ✏Nagyon szeretnék ezeket valamilyen más formában kidolgozni, például illusztrációs sorozattá, vagy ruházati mintának, esetleg keresős játéknak..? Kommentelj, mit gondolsz erről és melyik rajz tetszik! . Ps. Azt is kitalálhatjátok hol készültek a háttér fotók ;)

Naszály

erre fölszaladtunk @pirisaa val

#naszály #hegy

Biztonság

Mentem fel a hegyre anyám lakásához és azon gonolkodtam, hogy amikor majd eladom, akkor eltűnik az utolsó biztos pont is az életemből. Nem anyám halála lesz az utolsó pont mert ő már jóideje nincs velem, hanem az, amikor már nem buszozok fel, arra amerre gyerekkorom óta szinte semmi sem változott. Csinosították a házakat, de ez a zöldövezeti villanegyed, itt nem bontanak, nem építenek. Szerettem volna itt élni. De a lakás szar, nem lennék benne boldog. Még akkor sem, ha el tudnám felejteni a képeket, ahogy a halott apámat kiviszik vagy ahogy anyám ült az ablaknál, nem reagál rám, de folyamatosan magában beszélt. Nade nem is ez az érdekes, hanem az, hogy azon gondolkodtam mennyire szükségünk van a biztos kapaszkodókra. Talán ezért igértetjük meg, hogy holtomiglan, holtodiglan, mert még aki megcsalja a másikat, az is bele tud kapaszkodni az igéret állandóságába. Aztán lesz a gyerek az állandóság, az ő léte. Aztán azt is el kell engedni. És abból is fel kell állni. Persze, megmarad, hogy a gyerekem a mindenem, de neki már én nem. :) és ez így egészséges. Folyton rugalmasnak lenni, mindig alkalmazkodni, mindig változni, tanulni, alakulni megállás nélkül – nagyon fárasztó. Az ember tényleg vágyik rá, hogy valami legyen ami biztos. Ami állandóság érzést ad. Mert a folyamatos változás valójában stresszes. Szóval mentem ott, ahol valahogy lassabb folyású az idő, és meg is kavarodik minden, mert amikor ott megyek egyszerre vagyok kisgyerek és kamasz és fiatal felnőtt és középkorú és öreg is, ami még nem is vagyok, de majd leszek, és van egy rész, ahol mindig hallom a magassarkú cipőm kopogását abból az időből amikor mentem haza hétvégén és vittem apámnak az ajándék sört. Nem volt nagyivós, de örült neki. A rágondolásnak. Nem megyek arra többet, mert nem lesz ott dolgom. Azért nem fogom megtartani a lakást, hogy ne vesszen el ez az időtlenség. Annál több eszem van. Szóval arra jöttem rá, hogy nagyon nehéz így élni. És befolyásolja az embert, hogy menekül a bizonytalanság okozta stressz elől és igyekszik valami állandóságot teremteni. Egy lakást, egy kapcsolatot, egy hobbit amit nem enged el, ki tudja még mit. Megnyugtató volt buszozni ott. Mintha még az utasok is ugyanazok lennének mindig, mint valami horrorfilmben. Akármikor, akárhol szálsz fel, a hegyre járó buszon ugyanazok az emberek ülnek negyven éve :D Nem jó ez a kapaszkodónélküliség. A magamrautaltság persze vagány dolog, és el is boldogulok. Mégis van valami vágy az állandóságérzésre. Én nem tudom, hogy ez csak az amerikai filmekben van vagy létezik a valóságban is, hogy van olyan barátod, akihez becsöngetsz mert... mert elhagytak, mert részeg vagy, mert megölted, mert feljelentettek, mert kirúgtak vagy mert kéne két tojás... Ha nagyon, de tényleg nagyon nagy baj lenne, kihez csöngetnék be? És hozzám?

#biztonság #állandóság #hegy #lakás #kikötő #03-24

Ezeket a sorokat már Buenos Airesből írom, ahová ma reggel érkeztünk belföldi fapadossal. Ugyan a belvárosi hotelünkből kitekintve amolyan Párizs-Lisszabon-érzésem van, mégis hiányzik valami, ami egy héten keresztül állandó útitársunk volt: az Andok. Ezt a posztot lenyűgöző láncainak szentelem. A közel 7000 km-en húzódó hegység legmagasabb csúcsa, a 7000 m-es Aconcagua is Mendoza fölött emelkedik - egészen hihetetlen, hogy a túloldalon Chile fővárosa, Santiago fekszik. Útikönyvünk szerint a Brad Pitt-film Hét év Tibetben is errefelé forgott a himalájai tájjal való hasonlóság okán. És persze ez a hely sem lenne argentin eléggé, ha a felszabadító San Martín ne fordult volna meg itt egy almásban, ahol botra terítették poncsóikat a hadvezérek és maté tea szürcsölése közben nagy fogadalmak hangzottak el, mielőtt az öszvérekkel áthúzták a roppant hegyeken át ágyúikat a függetlenségi harcosok. Az utolsó két fotóval búcsúzom mendozai boros élményeinktől. Hasta luego!

#Argentína #Mendoza #Andok #hegy #argentin bor #szőlő #természet #impresszió