Nagyon magányos vagyok, még sosem vártam ennyire, hogy véget érjen a nyári szünet. (Петрушка már 10 napja nem írt, szerintem már nem is fog, amíg vissza nem érkezik Pécsre.) Tegnap vagy 3 órát csavarogtam a városban, mindenféle értelem nélkül. A Sárkányban pedig vagy egy órát ültem a pultnál fél liter ribizliszörp mellett és azt hallgattam, hogy egy idióta picsa hogyan ordibálja tele az egész helyiséget azzal, hogy neki márpedig most rögtön alapozó kell, mert tegnap kiszívták a nyakát. Ki a faszt érdekel, miafasz. De legalább még azt is megtudtam, hogy 4 nap múlva fog neki megjönni és ilyenkor milyen hiperérzékeny. Szegény pultos csaj meg folyamatosan próbált megnevettetni, iszonyatosan kínosan éreztem magam.
Az a baj, hogy akárhogy nézem, nem tudtam túllendülni semmin. Olyan vagyok, mint az intenzíven fekvő félhalott. Épphogy stabilizálták, de ha kicsit is megpiszkálod a sebeit, megint sokkos állapotba kerül. Én viszont most feltépkedtem minden vart és igazából az sem segített, hogy tegnap maga Manó töltött fel egy új képet, amit már muszáj volt beszívecskéznem.
Nem tudom, mi a fasznak kellett visszaolvasnom mindent. Rengeteg posztomat töröltem is, igazából lehet, hogy ezt az egész szart kéne törölni.