Hogy mikor szerettem belé? Nem tudom. Minden nap egyre több időt töltöttünk együtt. Törődtünk egymással. Nap mint nap közösen ettünk. Közösen utáltunk másokat. Közösen mentünk boltba. Lettek közös kedvenc zenéink. Aztán hónapokkal később poénból azt mondta hogy szeret engem de nem úgy ahogy egy barátot. Aztán tudomást sem véve erről minden ment úgy mint régen. Vagy mégsem? Pár nappal vagy héttel később jött le a lépcsőn és mosolygott rám. Mikor megöleltem belenevetett a fülembe. Aztán elkezdtem féltékeny lenni a lány barátaira. Mindig rá gondoltam. Meg akartam csókolni és ekkor jöttem rá hogy elrabolta a szívem minden egyes kikurt szegletét.















