Ő akarta , de már nem akarja
Pár éve volt egy férfi az életemben. Nem a tumblin ismertem meg, de végül kiderült, hogy a blogolás is egy közös pont. Kövess be és akkor ott is beszélgethetünk, mondta a pasas, és én meg, persze, jajdejó. Hogy hogyan hatottak egymásra a dolgok, azt nem tudom, de végül nem lett belőle kapcsolat, csak valami ismeretségféle. Soha nem is beszéltünk róla, hogy lehetett volna belőle valami. Picit, mint amikor a két partról elkezdenek hidat építeni, aztán fél méter híján nem ér össze középen. Nem kezdik újra, inkább úgy döntenek, hogy nem is híd az, hanem egy gigantikus térplasztika. Kész, nincs miről beszélni többet. Nade nem is ez a lényeg vagyis ebből csak annyi, hogy nem volt dugás meg semmi szerelmes andalgás. Chateltünk néha, ennyi. NINCS MIT SZÁMONKÉRNI. Ez fontos. Már nem is tumblizik, vagyis azon a nicken amit ismertem, nem. Azt gondolom, felismerném a stílusát de valójában az emberek sokszor a rosszabbik énjüket vagy a számukra vállalhatatlan dolgaikat rejtik egy új nick alá. Szóval nem biztos, hogy felismerném. Minden nap beszéltünk, de a tumblin soha nem szólt hozzám. Soha nem lájkolt semmit amit kiraktam. Se képet se írást, se g-poyt, semmit. Egyszerűen nem tudtam elég érdekes lenni – ez volt az élményem. De rendszeresen visszajelezte valami módon, hogy olvasta valami posztomat, a tumbli téma volt köztünk. De a kapcsolat még elemi szinten sem jelent meg a tumblin. Mintha nem is ismertük volna egymást. Annyira zavaró meg bántó volt az egész, hogy többször rákérdeztem, hogy mi ez? A magyarázkodása, hogy nem látja, hogy túl hosszú, túl rövid, túl kerek, túl más, tökmindegy, hogy valid volt vagy nem, mert a lényeg, hogy semmi sem változott. Ő nem reagált, én nem értettem. Egész addig míg egy barátnőm azt nem mondta, hogy szarjak bele. Úgy gondolta, hogy jó ötlet, de aztán meg már nem úgy gondolta. Ennyi. Nem volt neki kényelmes, komfortos, de ezt nem tudhatta előre.
Nagyon furcsa dolog belegondolni, hogy valakinek nem kényelmes, komfortos, NEM JÓ ÉRZÉS egy baráttal összenevetni, froclizni egymást, reagálni egymás dolgaira, tudatosítani egymás érdeklődéseit, felbaszódásait. Soha nem utaltam rá, hogy ismerem. Nem mondtam el a titkokat amiket elmesélt, nem éltem vissza az ismeretséggel. Voltak más barátaim akikkel megéltem azt, hogy itt is és ott is ismerjük egymást és az vicces is meg kibaszott támogató. A többség persze fordítva volt, a tumbliról szivárogtak át az IRL életembe. Nem sokan, mert elég távolságtartó vagyok. Meg időhiányos. A kapcsolatokat viszont ápolni kell. Érdekes dolog, hogy egy problémát le lehet tenni úgy, hogy egy külső szemlélő ad egy teljesen elfogadható magyarázatot. olyat, ami bárkivel megeshet. Úgy gondolta jó ötlet, de aztán meg már nem érezte annak. És soha többet nem gondolkodott rajta, hogy a másik hogyan is van a dologban.
Többször lájkolt olyan posztomat, amit általa ismeretlen nicken írtam. Na, ezt add össze!
