#bloomsday 2024

[innertracklist]

questo bloomsday è nato male male male, ma lo abbiamo fatto diventare il solito grande spettacolo

e ora la mia meritata pinta

[viragfold]

Lipót bácsi talajgyakorlata

Jó dolog kiállítani kinn, szabad térben, Képtáron (Gonda György termen…) kívül. Pláne a hajdani Iseum helyén, ahol '94-től kezdődő években sok jó művész megfordult a Bloomsday-ek kapcsán, pl. Ladik Katalin, Elek is, Molnár Kati vagy a Tudósok. Erre is reflektálok most ezzel a munkával, ami a ma nyíló Talajközelben című csoportos kiállítás része. (A fotók június 8-án, a projekt építésekor készültek.) Másrészt ez az aktus tán utalhat a bennem lévő távolságtartásra is. No nem a művészektől, szombathelyi és nem szombathelyi barátaimtól, hanem a kultúrát leuraló politikai/hivatalos/üzleti ‘őfontosságoséktól’. Hozzájuk képest én már rég földalatti - ha úgy tetszik, underground - vagyok. Az ilyen jellegű fenntartásaimról már írtam korábban:

A Bloomsday bejövetele

Bloom útjai

A Leopold Bloom-díj és az ő neve

Nyomtalanul

[viragfold]

POSTCARD FROM VIRAGFOLD

20 éve indultunk el Szombathelyről.

We moved away from Szombathely 20 years ago.

[viragfold]

[viragfold]

Bloomsday in Budapest - main rehearsal

[viragfold]

A Bloomsday bejövetele

Ismerőseim kérdezték, hogy megyek-e idén a szombathelyi Bloomsday-re, pláne, hogy 30 éve volt az első ilyen. A helyzet az, hogy nincs sok kedvem bármilyen formában is jelen lenni, mivel az ún. 'Leopold Bloom Képzőművészeti Díj' projektjének ügyvezetésével sem fizikai, sem szellemi-kulturális értelemben nem kívánok egy térben létezni. Az általuk elkövetett névlenyúlás a szememben messze rosszabb, mint egy szimpla lopás, ugyanis esetükben egy művészi gesztus leutánzásáról is szó van. Epigonokat pedig jelenlétemmel sem legalizálok. Azt meg végképp el szeretném kerülni, hogy a kibontakozó kereskedelmi-politikai ölelkezéssel egybemosódjon az az irodalmi-művészeti aktvitás, melyet az ezredfordulón közösen vittünk Székely Ákossal - többek közt az eredeti Leopold Bloom-díj és az eredeti Leopold Bloom Alapítvány keretei között. Ebből adódóan a magam részéről elhatárolódom attól, ami most Szombathelyen folyik, a kontinuitást vagy bárminemű kulturális-szellemi közösséget pedig visszautasítom. Mindezzel részletesen foglalkoztam egy korábbi blog-bejegyzésemben. Ui.: Idén reményeim szerint újra Triesztben ér a Bloomsday, melynek előérzete, várakozása az ünnep bejöveteléig bearanyozza dolgos hétköznapjaimat. Addig is a bloomozó üzletembereknek meg a velük bizniszelő kultúrpolitikusoknak Lipót bácsi házi áldását küldöm szeretettel.

[viragfold]

Bloom útjai

2024. június 16: éppen 30 éve volt az első Bloomsday Szombathelyen, és éppen 20 éve hoztunk meg azt a döntést Székely Ákossal, hogy mindazt az aktivitást, ami részünkről Joyce és az Ulysses kapcsán inicializálódott, a továbbiakban nem Szombathelyen folytatjuk. Erre emlékezve három fogalom, ha úgy tetszik, három metafora jelentésbeli univerzumát fogom bebarangolni. Ez a három dolog pedig a szombathelyiség, a bloomság és a kontinuitás. 1997-ben egy vitacikkben ezt írtam le: „Vas megye nem esztétikai, hanem közigazgatási kategória.” Ezt ma is így gondolom. Sőt, nemcsak valamely ‘vármegye’ esetében, hanem egy város, pl. Szombathely kapcsán is irányadónak tartom. Tehát számomra egy közös művészeti aktivitásnak nem igazán alapja az, hogy a részvevők milyen lakcímadattal rendelkeznek. Valahogy sohasem érdekelt, hogy kizárólag baráti, ‘szomszédsági’ alapon kéne művészeti kooperációt folytatnom valakivel. A szombathelyi lakhely bázisán szervezett irodalmi, művészeti élet kedélyes familiaritása inkább untatott, mint inspirált. Szombathelyre akképp tekintettem (s ez a pozíció, úgy gondolom, talán Ákos nézőpontjához is közel állt) mint egy izgalmas szemantikai sufnira, ahonnan időnként olyan tárgyak, szavak, entitások stb. kerülhetnek elő, melyekről részben vagy egészben lebomlott az ‘eredeti’ jelentéstartalom, s új kontextusba helyezve, hívószóként használva alkalmasak egy nemzetközi mezőny megszólítására a Mail Art és a Fluxus horizontján. Legjellemzőbb példát erre a Leopold Bloom művészeti lap egyes számainak tematikája jelenthetett: Végállomás, Tejipar, Vérellátó, Emil stb. Ennek kapcsán a város különféle helyszínei is a kinyitott jelentésük révén részévé válhattak a szellemi network-nek. Hogy egyértelműbb legyen, mondok még egy példát: az 1996-os Bloomsday alkalmával kiadtuk a Leopold Bloom mappa Casino című számát, s ezért a napot annak hivatalos programpontjaként a szerencsejáték akkor még létező szombathelyi templomában terveztük befejezni, ahova este oda is vonult az egész társaság. Azonban - bár be voltunk jelentve, illetve jelentkezve a Casino-ba - valamilyen okból mégis elzavartak minket. Ennek ellenére mindez volt a bloomság maga, mert az nem más, mint “…egyfajta jövés-menés; kóválygós offenzíva; vagy tűnődés útközben, (…) szombathelyiség mint virtuális provincialitás; (…) ősszeférhetőségi törvény…” (AP; Élet és Irodalom, 1996. július 5.) Az itt leírtakból az is következik, hogy tartalmi/művészi kontextus, hitelesség nélkül nem igazán vontunk volna be valamely közteret, épületet kizárólag azért, mert megkértek rá, vagy mert valaki ezt elvárta volna, illetve örült volna ennek. Például valószínűleg nem sűrűn mentünk volna Bloomsday ürügyén az ún. ‘múzeumi negyedbe’ (bármit is jelentsen ez most Szombathelyen) vagy a Schrammel-gyűjteménybe (max. a Slammer-gyűjteménybe…), ha akkor már lettek volna ilyenek. Szerintem bármiféle kontinuitásra talán csak önmagunk vonatkozásában van esetleg esély. Nem gondolom, hogy amiatt beszélhetünk tartalmi értelemben egyfajta folytonosságról, mert időben egymást követve, részben azonos helyen történik valamilyen, nevében hasonló eseménysorozat. A szombathelyi bloom-ozást Ákossal 2004-ben befejeztük, ennek okairól már korábban írtam ebben a blogban. Azonban az aktív 'Virágzást’ máshol, új helyszíneken, új platformokon, hol együtt, hol külön folytattuk azután is. Ákos ezt ma már egy másik létsíkon teszi, én magam meg például ebben a blogban, vagy alkalmasint mondjuk egy Buenos Aires-i Mail Art projektben burjánzok tovább. Persze egyébként lehetnek érdekes szinergiák akár Szombathelyen is, azonban ezek nem a hajdani lakcímkártyák vagy a szombathelyi Bloomsday-kontinuitás hamis fikciója miatt állhatnak elő, hanem sokkal inkább egy közös gondolati-szellemi-művészeti horizont révén. E tekintetben pedig pont mindegy, hogy a brazil Santo André-ban, a törökországi Antakya-ban vagy épp Gyanógeregyében vannak azok, akikkel kulturális értelemben alkalmi vagy tartós közösséget alkotok.